NB I visszatekintő

Duma, cserbenhagyás, dühöngés – ki bírja ezt idegileg?

megosztom

Tisztul a kép, de még mindig felismerhetetlen. A bajnokra és az egyik kiesőre már a fogadóirodák sem kínálnak esélyt, a bent maradásért folytatott harcban pedig három csapatra szűkült a kör. A Videoton mögött tolongók közül megjósolhatatlan, hogy kik kapják az érmeket, így aztán megannyi kérdés maradt májusra is. Az viszont már hetek óta látható, hogy az izomzattal együtt az agy is fárad, aki tehát jobban bírja idegileg a végjátékot, annak vígjátékot hozhat a hajrá. Sajnos, néhány szereplővel együtt a közönség is kezd belefásulni az előadásba, egyre kevesebben váltanak jegyet, pedig egyelőre csak Szolnokon gördült le a függöny.

Az egyik reklamált, a másik egyenlített

Győri ETO–Paksi FC 1-1 (1-0)
Vezette: Kassai Viktor
Gólszerző: Trajkovics a 37., ill. Magasföldi a 71. percben
Kiállítva: Trajkovics a 73. percben
A Paks nehezen adja meg magát. Miért is adná? Az ETO Parkban sem azzal foglalkoztak a vendégek, hogy a ,,videóbírós” szituációt követően Kassai Viktor játékvezető nem fújt, fújtak inkább ők egy nagyot, és az ellentámadás végén egyenlítettek. Ilyen egyszerű ez, bár a Pakstól már megszokhattuk, hogy nem bonyolítja túl a dolgokat, egyszerűen, fegyelmezetten, és ami a legfontosabb, eredményesen futballozik. Győrben is hozták a formájukat Kis Károly játékosai, különösen igaz ez a félidő első felére, amikor a kezükben volt a meccs, de a lábukban maradt a gól. Gévaynak meg a fejében, a 8. percben csak a keresztléc mentette meg az ETO-t attól, hogy hátrányba kerüljön. Az erős paksi kezdés nem gyengítette le a győrieket, s bár túlzás lenne azt állítani, hogy erőtől duzzadó játékkal nyugtatták meg szurkolóikat, Trajkovics gólja elcsendesítette a korai kritikusokat. A mérkőzés legizgalmasabb, és mint később kiderült, legnagyobb vihart kavart időszaka három percre korlátozódott. Kezdődött azzal, hogy Dinjar lövése után Csernyánszky kipaskolta a labdát ,,valahonnan” a gólvonal környékéről, majd miután a győriek vitatták az esetet, Magasföldi a túloldalon a hálóba lőtt. Két perccel később Trajkovicsnál szakadt el a cérna, addig feleselt a partjelzővel egy szerinte fordítva megítélt bedobás miatt, amíg Kassai megelégelte. Miután a bíró csokorba szedte a szóvirágokat, két sárgával (tőmondatok helyett körmondatokkal érvelt a szerb) és egy pirossal vetett véget a szitkozódásnak. Mivel a Paks az utolsó negyedórában nem tudott előnyt kovácsolni az ETO hátrányából, maradt a döntetlen, amivel egyvalami biztossá vált, áprilisban nem lett bajnok a Videoton.

A kupadöntő árnyékában

Videoton FC–KTE-Ereco 2-2 (2-2) Vezette: Vad II. István
Gólszerző: Nikolics a 38., Alves (11-esből) a 45., ill. Dosso a 18., Ebala a 41. percben
A pénteki folytatásban aztán ismét kiderült, hogy fogytán az aranyünnepre készülő fehérváriak motiváltsága. A legutóbbi hat fordulóban rapszodikus teljesítményt produkáló, tíz pontot elhullajtó Videoton sokáig nem tudott mit kezdeni a kecskeméti kordonnal, amikor meg sikerült azt áttörnie, az is csak az egyenlítésre volt elegendő. A félidő utolsó hét perce egyébként ritkán látható forgatókönyv szerint alakult, akkor sokan azt hitték, hogy a sűrű gólváltás megadja az alaphangot a folytatásra. Nem így történt, a második negyvenöt percben a támadások megmaradtak a próbálkozás szintjén, a kapuk alig forogtak veszélyben. Az egy-egy ponttól egyik edző sem volt elragadtatva, Mezey doktor esetében ez érthető, hiszen a Videoton legutóbb a 4-5. fordulóban maradt két körön át nyeretlen, akkor és most is mindössze egy pontot szerzett. Más kérdés, hogy azóta úgy alakult a bajnokság, hogy bőven van miből leadnia. Tomiszlav Szivics valamivel vidámabban nyugtázta az ikszet, igaz, a Kecskemét számára idegen az e fajta eredmény, ez volt ugyanis a csapat első döntetlenje a bajnokságban. A két edző egyébként nem is magyarázta túl a pénteki meccset, láthatóan jobban foglalkoztatta őket a Magyar Kupa döntője, amelyen minden bizonnyal újból összekerülnek. Szivics nem is tudta megállni a sajtótájékoztató végén, hogy ne szúrjon oda egyet Mezeynek, aki vette az üzenetet, és biztosította a szerb trénert arról, hogy az a meccs tényleg más lesz. A zrika mindenesetre arra jó volt, hogy kiderüljön: a Videoton nagyon készül már egy igazi tétmeccsre, s bár a Kecskemétnek van még dolga a bajnokságban, feltett szándéka, hogy kupagyőzelemmel ünnepelje a biztos bent maradást.

Videoton nem bírt a Kecskeméttel - Fotó: www.vidi.hu
Csankot cserbenhagyták

Vasas-Híd–Zalaegerszegi TE 2-0 (1-0)
Vezette: Farkas Ádám
Gólszerző: Lisztes a 38., Ponczók a 64. percben
Nem is oly rég még Angyalföldön sem mertek nagyot álmodni, mára viszont eljutott odáig a Vasas, hogy az éremszerzés sem tűnik teljesíthetetlen feladatnak. Komjáti Andrással apró, de határozott léptekkel araszol felfelé a tabellán a csapat, a Zalaegerszeg legyőzésével pedig négy pontra megközelítette a dobogót. A szombati mérkőzés előtt persze sokakat nyugtalanított az a tény, hogy a legutóbbi Fáy utcai meccsen megalázó vereségbe futottak bele a piros-kékek, a Debrecen egy ötöst rámolt be nekik, most ráadásul egy szintén magasabban kvalifikált ellenfél érkezett az Illovszky Stadionba. Aztán hamar kiderült, hogy a Zete közel sem jelent akkora veszélyt, mint azt a pontjainak száma és a helyezése mutatja. Félórányi óvatos erőfelmérés – és egy Ferenczi-lesgól - után Lisztes lövése tette egyértelművé, ki a jobb, s mivel az egerszegieket ez sem piszkálta fel kellő mértékben, a Vasas rátett még egy lapáttal. Ponczók Csaba becserélése jelentette a zalaiak végzetét, a fiatal csatár először büntetőt harcolt ki, igaz, az esetet csak a partjelző látta annak, a bíró pedig elhitte neki, majd egy parádés egyéni alakítás után úgy emelt Vlaszák fölött a hálóba, hogy abba a vendégvédelem jobb oldala egy emberként beleszédült. Többen már-már ,,messisnek” aposztrofálták a figurát, tény, hogy tizenkilenc évesen ilyen pimasz alakításra csak a legtehetségesebbek képesek, ráadásul ez volt Ponczók első élvonalbeli találata. A Vasas a tavasszal először nyert két góllal, és a győzelemmel ugyanennyi pontra megközelítette a Zalaegerszeget, melynek edzője kínosan próbált valamiféle magyarázatot keresni csapata utóbbi hetekben nyújtott teljesítményére. Nem ment neki, ő sem igazán érti, mi történhetett együttesével, mondandója azonban azt sugallta, hogy nem csupán szakmai oka lehet a sorozatos kudarcnak. S bár a cserbenhagyás túl erős kifejezésnek tűnik, az egyre nyilvánvalóbb, hogy a Csank János által elképzelt és az edzéseken működő taktikai elemeket meccsszituációban képtelen visszaadni a csapat.

Véber nyelt egyet

Újpest FC–Lombard FC Pápa 2-1 (1-0)
Vezette: Oláh Gábor
Gólszerző: Lázár a 24., Ahjupera a 76., ill. Quintero a 74. percben
Kiállítva: Quintero a 92. percben
Az újpestiek viszont visszaadták azokat a sérelmeket, amiket a pápaiak okoztak nekik az elmúlt években. A lilák mumusa egyértelműen a Lombard volt, mert bár a Magyar Kupában sikerült túllépniük a Véber György vezette csapaton, a bajnokságban mindannyiszor alulmaradtak. Mészöly Géza együttese jókorát dobbantva futott neki a szombati meccsnek (győzelem a ZTE és a Haladás ellen), míg az ellenfél az eltiltott edzője nélkül próbálta hozni a szokásos, Újpest-ölő produkciót. Vébernek aztán a lelátón kellett szembesülnie azzal, hogy az általa hullámvasutazáshoz hasonlított szereplésben csapata ezúttal éppen a lejtő felé halad, mert bár egy-egy kósza akcióban benne rejlett a gólszerzés lehetősége, az újpesti támadásokat képtelen volt megfelelő hatásfokkal szűrni a védelem, s ezt a lazaságot Lázár ki is használta. Véber meg a szünetet használta ki arra, hogy személyesen is találkozzon az övéivel, és ebben saját elmondása szerint, nem volt köszönet. A vendégöltöző dühöngővé változott, aminek az lett a következménye, hogy a második félidőben valamivel összeszedettebb játékot produkált a Lombard, s ha kissé váratlanul is, de egyenlített. Ekkor úgy tűnt, magához tér a mumus, Ahjupera azonban két perc múlva kierőszakolt magának egy helyzetet és gyorsan lehűtötte a forró ünneplésből épphogy visszazökkent pápaiakat. Az Újpest a győzelemmel hármas nyerőszériába került, s ez felsőházi tagságot jelent a számára. A meccs után Véber György próbálta ugyan visszafogni magát, a hangján azonban érezni lehetett, hogy majd szétveti a méreg. De mivel megtanulta, hogy a harag rossz tanácsadó, nyelt egyet, és visszaült a pápai hullámvasútra.

A szájzár lehet a siker kulcsa?

Siófoki BFC–Szombathelyi Haladás 0-0
Vezette: Németh Ádám
A négy legkritikusabb helyzetben lévő csapat egymás ellen játszott, s ez a mini kör a Haladás számára tartogatta a legnehezebb feladatot. Bár a kieséstől leginkább fenyegetett kvartettben a szombathelyiek foglalták el a legkedvezőbb pozíciót, az előző fordulóban a magát szintén a lelátóra dumáló Aczél Zoltánnak elfogytak a nyerő emberei. Kenesei és Halmosi az Újpest ellen kibeszélte magát a csapatból, ráadásul egy sor sérült játékos is csökkentette a vasiak pontszerzési esélyeit. A siófokiak számára az átmeneti megnyugvást jelentette volna a győzelem, és ennek érdekében meg is tettek mindent. Ez is kevés volt azonban a megtizedelt ellenféllel szemben, amely helyzeténél fogva a pontszerzést tartotta szem előtt. Az eső áztatta pálya a védekezést favorizáló Haladásnak kedvezett, a vendégek szó szerint csúsztak-másztak a döntetlen tartásáért, és ha a végén, a Tóth Péter lövése után megpattant labda néhány centivel lejjebb kerül, Aczél csapata ünnepelhetett volna. Így viszont egyik fél sem hullajthatott örömkönnyeket, pláne annak tudatában nem, hogy az MTK legyőzte a Szolnokot. Ez a tény ugyan három szereplőssé tette a második kieső hely elkerüléséért zajló küzdelmet, ám ennek végkimenetele az eddiginél is bizonytalanabbá vált. Ami biztos, a szombathelyiek a jövőben kétszer is meggondolják, hogy kinyissák-e feleslegesen a szájukat, aki ugyanis ezt megteszi, az előtt Aczél Zoltán csukja be a Haladás öltözőjének ajtaját. Hogy a figyelmeztetés még idejében érkezett-e, arra a következő négy forduló ad választ.

Megszólalt a minikórus

MTK Budapest–Szolnoki MÁV 1-0 (1-0) Vezette: Szabó Zsolt
Gólszerző: Pál a 35. percben
A kiesés szempontjából másik kulcsmeccset a Hungária körúton játszották. Az MTK számára csak a győzelem jelenthetett esélyt arra, hogy a Szolnok ne rántsa magával a másodosztályba. Úgy tűnt, átérezték a mérkőzés jelentőségét a fővárosiak, mert bár a helyzetkihasználásuk továbbra sem első osztályú, a kapufák mellett ezúttal egy alkalommal a hálót is megrezgették. A gól után az MTK folytatta, amit elkezdett, s mivel a második félidőbe is jól belekezdett (újabb kapufa), a vendégek erejét felőrölte a védőmunka, a tavasszal többször bemutatott eredményes támadójáték ezúttal csak ötlet szinten működött. Az egygólos vezetés azonban mindvégig magában hordozta egy kósza szolnoki kontra lehetőségét, volt is lehetőség az egyenlítésre, de Hegedűs (és egyszer a kapufa) a helyén volt. Apropó, Hegedűs… Az MTK kapusának azzal a tudattal kellett védenie, hogy a szurkolók az előző fordulóban fél óra után lecserélt Szatmári Zoltánt éltették, közvetve kritizálva ezzel Garami József ,,történelmi” döntését. Hegedűs tűrte a zrikát, saját bevallása szerint nem vette el a figyelmét a mini kórus magánszáma, a lefújás után azonban elpattant a húr. A kiszenvedett, és a túlélés szempontjából roppant fontos győzelem után elmaradt a taps, és ezt a kapus egy célzottnak nem mondható, de célzásnak nevezhető sercintéssel nyugtázta. Köpni nem szép dolog, pláne nem a szurkolók felé, még akkor sem, ha Hegedűs utólag cáfolta az állítólagos sportszerűtlenséget. Mindez azt sejteti, hogy bár a pályán kezd összeállni az MTK, a morál még mindig törékeny, és ezt a fajta labilitást éppen azok gerjesztik, akik állítólag a végsőkig kitartanak a csapat mellett.

Látványelemek a Bozsik-stadionban

Budapest Honvéd–Kaposvári Rákóczi 1-0 (0-0)
Vezette: Radványi Ádám
Gólszerző: Danilo az 53. percben
A tavasz elején Kispesten sem lehetett csapatbarátnak nevezni a hangulatot, a szurkolók türelmetlensége alaptalan kritikába csapott át. Supka Attila azonban a legkényesebb szituációban is megőrizte hidegvérét, és a leghatásosabb eszközzel verte vissza az őt ért támadásokat: elkezdett nyerni a csapattal. A Honvéd az utolsó öt meccséből négyet megnyert, a Kaposvár ellen ráadásul az eddig sokszor felemlegetett bunkerfoci helyett olykor látványos akciókat is vezetett. Hogy ez végül mégis csak egy gólos sikert eredményezett, azért megint csak nem az edző okolható, a kulcs pillanatokban rossz döntést hoztak a kispestiek, így a gólparádé elmaradt. A Kaposvár nagy lehetőség előtt állt, hiszen a Paks pontvesztése után győzelem esetén ezüstérmes pozícióba kerülhetett volna, ezúttal azonban nyoma sem volt a Sisa-féle szemléletnek, annak a céltudatos, eredményes játéknak, ami a dobogóig repítette a Rákóczit. Kis túlzással a Honvéd akár kapus nélkül is lejátszhatta volna a mérkőzést, és ez mindent elmond a vendégek teljesítményéről. A Kispest az újabb győzelmével végképp eltávolodott a veszélyzónától, és a bajnoki hajrában megcélozhatja a felsőházat.

Különmeccs a Fradi-öltözőben

Ferencváros–DVSC-TEVA 1-1 (0-0) Vezette: Iványi Zoltán
Gólszerző: Mijadinoszki (öngól) a 84., ill. Coulibaly az 56. percben
Csakúgy, mint a Debrecen, azzal a különbséggel, hogy a Loki potenciális éremesélyessé lépett elő azzal, hogy pontot szerzett az Üllői úton. A forduló záró meccsét a Fradi kezdte agilisabban, gólhelyzetekig azonban nem tudta végigvinni az akciókat. A zöld-fehér szurkolók ,,Harcoljatok!” felszólításának úgy, ahogy eleget tettek a játékosok, ám mintha ezt a küzdelmet a ferencvárosiak éles fegyver nélkül vívták volna. A félidő végén Yannick lécet érintő lövése pedig akár figyelmeztető jelnek is felfogható volt számukra. A szünet után aztán a jelzés-sorozat is kevés volt ahhoz, hogy folytassa első félidei fegyelmezett játékát a Fradi, a középpályások úgy szórták el a labdákat, mint a szurkolók a tökmagot. A Debrecen nem ,,szemetelt”,  ha kellett, takarított a saját kapuja előtt, ha viszont lehetősége nyílt rá, tiszta helyzeteket dolgozott ki a túloldalon. Egy labda eladás után született meg a vendégcsapat vezető gólja, az utóbbi öt meccsén ötször eredményes Coulibaly könnyedén futotta le Tutoricsot, és ezt a lazaságot már a ferencvárosi szurkolók sem díjazták. Megtalálták a játékosokat, akik ugyan egyre többször ráleltek a labdára, ám nem tudtak mit kezdeni az előnyt védő debreceniekkel. Mijadinoszki aztán a vége előtt öt perccel egy szépségdíjas fejessel enyhített az egyre feszültebbé váló légkörön, pechjére a saját kapusát állította megoldhatatlan feladat elé. Az égből pottyant gól, és ezzel az egy pont megszerzése nem jelentett vigaszt a hazai publikum számára, Rósáék produkciója kiverte a biztosítékot az Üllői úton. Aztán Prukner László nyilatkozata adott némi magyarázatot a gyenge játékra, mert bár az edző csak sejttette, mondandójából kiderült, hogy az öltözői hangulat, a pénztelenség nagyban hozzájárul a Ferencváros formaingadozásához.  

MESTERI MONDATOK

Dr. Mezey György (Videoton): rövid értékelése a mérkőzés után: ,,A Kecskemét gatyaszaggatóan védekezett, kettős falat vont a kapuja elé”.

Tomiszlav Szivics (Kecskemét): megjegyzése dr. Mezey Györgynek, miszerint a KTE nem a legerősebb összeállításban szerepelt a Videoton ellen: ,,Nagyon remélem, hogy a kupadöntőben találkozunk, ígérem a doktor úrnak, hogy akkor az első csapattal fogunk játszani”.

Dr. Mezey György válasza: ,,Bár ma is azzal játszottatok volna, könnyebb dolgunk lett volna”.

Csertői Aurél (Győr) Kassai Viktor játékvezetőről és Trajkovics kiállításáról: ,,Nem tudom egyébként, van-e olyan szabály, hogy nem lehet kimenni a partjelzőhöz, de biztos én tudom rosszul…Ő FIFA-bíró, biztos másképp áll hozzá az ilyen helyzetekhez, ez az ő dolga, nem foglalkozom vele”.

Véber György (Pápa) érzelmektől fűtött mondatai csapatáról, az Újpest vezető góljáról és nyilatkozatának esetleges következményeiről: ,,Folytatódik csapatomnak az érzelmi hullámvasutazása, ez tényleg most már az őrületbe kerget… Az öltözőt majdnem szétvertem a szünetben, mert ez borzalmas, gyenge teljesítmény volt.. Aztán jött ez a szituáció, ami a mi életünkben már megszokott, de nem is szeretnék erről nyilatkozni, mert akkor a következő fordulóban, meg a következő hat fordulóban  is a tribünön ülök…

Garami József (MTK) az előző fordulóban lecserélt kapusa melletti szimpátia tüntetésről: ,,Ha a szurkolók a mérkőzés előtt vagy után éltették volna Szatmári Zoltánt, az nem lett volna akkora gond, de a meccs alatt ezzel zavarták a védésben Hegedüs Lajost. Mindez megkérdőjelezi, hogy ezek az emberek valóban a csapatnak szurkolnak-e, a játékosoknak nagyon rosszul esett ez a magatartás”.

Csank János
(ZTE): elkeseredett értékelése a Vasas elleni vereségről: ,,A legnagyobb problémám, hogy azok a magyar fiatalok, akiket favorizálok, cserbenhagynak, persze ez így erős kifejezés, de a balhét nekem kell elvinni”.

Mihalecz István (Siófok) a Haladás elleni 0-0 után: ,,Ha optimistán nézem, akkor mindkét csapat megérdemelt egy pontot, ha pedig pesszimistán, akkor azt kell mondanom, hogy egyik együttes sem érdemelt hármat”.

Prukner László (Ferencváros) rejtélyes magyarázata arra, hogy miért csak csereként számít a csapat egyik legtehetségesebb futballistájára: ,,Azért nem játszik a Tóth Bence, mert ennek megvan az oka, ez nem tartozik senkire”.

Kondás Elemér (Debrecen) pikírt megjegyzése Mijadinoszki öngóljára: ,,Abban hibáztunk, hogy a belső védőnkre nem állítottunk embert”.



A GÓLLÖVŐ LISTA ÉLMEZŐNYE

23: Alves (Videoton)
13: Oláh (Kaposvár)
12: Coulibaly (DVSC), Schembri (FTC)
11: Ferenczi (Vasas), Marics (Pápa), Tököli (Kecskemét)
10: Czvitkovics (DVSC), Kenesei (Haladás)
9: Rajcomar (ZTE)
8: Bartha (Paks), Böde (Paks), Montvai (Paks), Némedi (Szolnok), Perics (Kaposvár), Tischler (MTK)7: Alekszidze (Győr), Rajczi (Újpest), Remili (Szolnok)
6: Ahjupera (Újpest), Balázs (ZTE), Bárányos (Pápa), Délczeg (Siófok), Heinz (FTC), Lázár (Újpest), Nikolics (Videoton), Simon (ZTE), Tisza (Újpest), Tóth P. (Haladás) 

A 27. FORDULÓ PÁROSÍTÁSA

05.05.
KTE-Ereco-Győri ETO, Kecskemét 17.00
ZTE FC–MTK Budapest, ZTE Aréna 19.00

05.07.
Szolnoki MÁV–Ferencváros, Szolnok 15.00
Kaposvári Rákóczi–DVSC-TEVA, Kaposvár 17.30
Haladás–Vasas-Híd, Szombathely 19.00
Lombard Pápa–Siófoki BFC, Perutz Stadion19.00
Paksi FC Újpest FC, Paks 19.00

05.08.
Budapest Honvéd–Videoton, Bozsik Stadion 17.30

megosztom