Forma-1

Ketten a mezőny fölött - Formula-1 múltidézés, 1998

  • Kele János
megosztom

Dübörög az uborkaszezon Forma-1-es témában, de megnyugtatunk mindenkit, nem kell már sokáig várni a következő megmérettetésre: éppen egy hét múlva ugyanis Törökországban randevúznak a világ leggyorsabb sofőrjei. Addig pedig idézzük meg a múltat…

Häkkinen épp meglocsolja Schumachert pezsgővel - AFP
A folytatásban 1998 öt legemlékezetesebb pillanatát gyűjtöttük ki nektek, természetesen a teljesség igénye nélkül. S bár a tárgyalt év korántsem volt olyan bolond, mint elődje, az 1997-es, azért jócskán volt mit felidézni az emlékeinkből. Hisz volt minden, mint egy falusi búcsúban: kétszereplős világbajnoki harc, káoszfutam zuhogó esőben meglepetéssel, tömegbalesetek, rosszkor bekövetkező durrdefekt és lefulladás.

5. Döntő főlény az idénynyitón

Szinte nem hitt az ember a szemének 1998 márciusában, az Ausztrál Nagydíjon: az előző néhány esztendő során finoman szólva sem brillírozó McLarenek hatalmas fölénnyel nyertek minden szabadedzést, sőt az időmérő edzésen is 1,8 másodperccel verték meg az első szóba jöhető riválist, Michael Schumachert, és az ő Ferrariját. A versenyre sem változott semmi, a harmadikként befutó Heinz-Harald Frentzen kivételével minden rivális kört kapott - a világsajtó pedig kénytelen-kelletlenül máris elkönyvelte az Ezüst Nyilak kiütéses világbajnoki győzelmét. Végül nem így lett, de ehhez egy élete formájában versenyző riválison (Michael Schumacher) kívül kellett egy jó adag balszerencse, és technikai problémák egész sora is…


4. Schumacher csak kóvályog Monacóban

Az előbb azt írtam, hogy a német Michael Schumacher élete formájában versenyezte végig az 1998-as szezont - nos, azért egyszer-kétszer becsúsztak a rá mindig is jellemző érthetetlen hibák. Monacóban például voltaképpen szinte csak kóválygott a pályán az akkor még csak kétszeres világbajnok ferraris, hiába számítottak rajongói arra, hogy a városállam szűk utcáin majd farag összetettbeli hátrányából hősük. A német a startnál maga elé engedte Fisichellát, majd biztos ami biztos alapon beleronygolt az olasz Benettonos csapattárásába, Wurzba is - holott köztudott volt, hogy az osztrák egy-két körön belül kiáll a német elől kereket cserélni. Végül a hatalmas igyekezetében még meg is pördült, így pedig a roppant előkelő 10. helyen futott be…


3. Kanadában elszabadul a pokol


Rögtön az előbb emlegetett monacói hétvége után következett a szezon egyik legőrültebb hétvégéje, szokásos helyszínén, Kanadában. Az első start után máris elszabadult a pokol, Wurz előbb kicsúszott, majd a füvön próbált előzni - a végeredmény egy pazar négyes szaltó, ami után az osztrák futva indulhatott a boksz felé…  Második nekifutásra Häkkinen a rajtrácson ragadt, és bár Coulthard megelőzte, kis híján lehetett elölről kezdeni az egész procedúrát, mivel Ralf Schumacher kezdett piruettbe a mezőny közepén, és ragadta magával a „halálba” Alesit és Trullit is. Bejött a biztonsági autó, de alighogy véget ért számára a bevetés, máris kezdhette elölről az akciót: Diniz ugyanis kicsúszott a fűre, és visszatérésekor csaknem ipari mennyiségű füvet és földet hordott fel az aszfaltra. Mikor Olivier Gavin ismét behajtott a boxutcába a Safety Carral, jött az igazi truváj: Coulthard McLarenje is bemondta az unalmast, közben Salo is ronccsá alakította az Arrowsszát - a biztonsági autó ismét akcióba lendült. Közben a versenyben élre kerülő Schumacher tankolt és kereket cserélt - ám amikor kihajtott a boxból, egyenesen telibe trafálta a közeledő Frentzent, aki el is búcsúzott a további küzdelmektől. Schumachert a versenybírák megbüntették, így úgy tűnt, a futamot Fisichella nyerheti meg (életében először) - igen ám, de a Ferraris hatalmas hajrába kezdett, s bebizonyította miért is fizetnek neki egy szekérderéknyi pénzt Maranellóban: megelőzte az olaszt, és megnyerte az igencsak mozgalmas futamot. Egymás után 13 leggyorsabb kört abszolvált, ami azóta is megismételhetetlen…


2. Tömegkarambol, botrány és meglepetés Spában


Szokás szerint ömlött az eső az Ardennek lábánál, ám ez ezúttal akkora galibát okozott, mint korábban soha: a startnál nem kevesebb mint 13 autó rohant egymásnak, valóságos romhalmazzá változtatva a célegyenest. Második nekilendülésre aztán Kanadához hasonlóan jött a McLaren-bukta: Häkkinen a hajtűkanyarban kipördült, Herbert nem tudta kikerülni - Schumachernek eggyel kevesebb riválisa maradt a futamban. Ekkor még Hill vezetett, a német csak mögötte loholt, de természetesen nem sokáig: a ferraris előzött, majd eltűnt a messzeségbe. Minden úgy nézett ki, hogy az Ardennek királya ismét sima győzelmet arat kedvenc pályáján, amikor… Amikor hátulról teljesen feleslegesen és indokolatlanul belerohant a lekörözés előtt álló Coulthardba. A német szerint a skót szándékosan fékezett előtte, hogy belekényszerítse az ütközésbe - és vélt vagy valós igazát egy boxutcai ökölpárbajban szerette volna megvédeni. Végül a saját szerelői fogták vissza a német bajnokot… Meglepetés persze maradt a végére is, az élre ugyanis a két Jordan került, Hill-Ralf Schumacher sorrendben, és bár a kisebbik Schumi láthatóan gyorsabb volt a veterán csapattársnál, Eddie Jordan feltétlenül azt szerette volna, ha a csapata első sikerét egy brit pilóta éri el. Végül össze is jött neki, Alesi pedig csendesen becsorgott harmadiknak.


1. Évadzáró durrdefekttel


Schumacher 4 pontos hátránnyal érkezett Suzukába, és világbajnoki győzelméhez az is kellett volna, hogy győzelme mellett Irvine is Häkkinen előtt fusson célba, hiszen több második helyével a finn szerezte volna meg a bajnoki címet pontegyenlőség esetén. Végül ennek nem lett jelentősége, mert bár a német megszerezte a pole-t a japán aszfaltcsíkon, a rajt pillanatában nemes egyszerűséggel ott ragadt a rajtrácson! A többiek elindultak a felvezető körre, közben nagy nehezen Schumi Ferrarija is nekilódult - persze már szinte feleslegesen, hiszen automatikusan a rajtrács végére sorolódott vissza. Schumi innentől kezdve „mint az őrült, ki letépte láncát” vágtatott a mezőnyön át, egészen a 7. helyig, ahol összetalálkozott két korábbi nagy riválisával, az ebben az évben csak epizódszerepet kapó Hillel és Villeneuve-vel. Természetesen a két világbajnok megpróbálta egy ideig feltartani a németet, és bár becsülettel küzdöttek, Schumi átrágta magát rajtuk. Már a 3. helyen száguldott, amikor egyszer csak, minden előzmény nélkül, a célegyenes végén felrobbant a jobb hátsó kereke… A világbajnoki remények elszálltak, a 32. körben már Mika Häkkinen volt a Formula-1 új világbajnoka!

megosztom