A Keleti Főcsoportban két párharc esetében is mellényúltam a végeredménynek a bő két héttel ezelőtti előzetesben, még ha nem is sokon múlott a dolog. A Philadelphia a Buffalót ejtette ki, és bár hét mérkőzésre volt szükségük, az utolsó találkozót könnyedén nyerték. Ők lettek egyébként az első csapat 1988 óta, amely három kapust bevetve is tovább tudott jutni a rájátszás bármelyik fordulójából. Az összességében minimális előnyük kiharcolásához szükségük volt a fizikai fölényükre és az utolsó két meccsre kéztöréséből visszatérő Chris Prongerre, akinek még nagy hasznát vezetik a következő fordulóban is.
A Tampa Bay ha nehezen is, de ki tudta használni, hogy a Pittsburgh-ből hiányzott Sidney Crosby és Jevgenyij Malkin. A mindent eldöntő találkozón idegenben tudtak nyerni a Pingvinek ellen, méghozzá elsősorban védekezésüknek köszönhetően 1-0-ra. Mindezt ráadásul azok után, hogy a Pittsburgh már 3-1-re is vezetett a párharcban.
Ahogy várható volt, a Washington viszonylag simán, 4-1-es összesítéssel elbúcsúztatta a New York Rangerst, a Boston pedig óriási csatában, a hetedik meccs hosszabbításában ejtette ki nagy riválisát a Montréalt. Ebben a párosításban a végül búcsúzó Canadiens kezdett jobban, hisz megnyerte két idegenbeli találkozóját. A Boston azonban felállt, szintén kettőt nyert idegenben, majd otthon már a maga javára fordította az állást, hogy aztán egy meccsen pihenve végül behúzza a továbbjutást. Egyszerűen hangzik, nem?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a Nyugati Főcsoportban minden úgy alakult, ahogy vártam, annak ellenére, hogy a továbbjutókat sikerült eltalálni. A Vancouver ugyanis jó kezdés után majdnem a harmadik csapat lett sorozatban, amelyik az Elnöki Trófea, azaz az alapszakasz megnyerése után az első körben kiesik. A címvédő, de tavalyhoz képest jócskán meggyengült, a playoffba éppcsak bejutó Chicago ugyanis 3-0-s hátránya után lábra kapott, és kikényszerítette a hetedik mérkőzést, ahol szintén megvolt az esélye a továbbjutásra, de végül hosszabbításban kiesett.
A többi párharc simábban alakult: a San Jose ugyan kétszer is kikapott otthon, de Los Angelesben mindig nyerni tudott, így 4-2-vel került a főcsoport-elődöntőbe, a Nashville szintén többször meglepte az Anaheimet idegenben, mint fordítva (itt is 4-2-vel ért véget a sorozat), a Detroit pedig az első kör legsimább diadalát aratva stabil játékkal, 4-0-lal söpörte ki a Phoenixet.
Talán fentebb is látszik, de ki kell emelnünk, hogy feltűnően sok volt a szoros párharc, egészen pontosan négy sorozat is csak a hetedik meccs után ért véget, amire 1995 óta nem volt példa a rájátszás első fordulójában. A csúcsot egyébként az 1991-92-es szezon tartja, akkor hat sorozatot húztak az utolsó pillanatig a felek. A leggólerősebb csapat a Detroit volt, amely meccsenként négy és félszer talált a kapuba, a legjobban pedig a Washington védelme zárt, alig több mint másfél gólt kaptak mérkőzésenként. Egész pontosan Michal Neuvirth, a kapusuk kapta a legkevesebb gólt, összesen nyolcat. A legjobb védési mutatóval (94,9 %) a Tampa Bay hálóőre, Dwayne Roloson zárt. A legtöbb pontot (10) a montréali Michael Cammalleri, a legtöbb gólt (6) az anaheimi Teemu Selänne, a legtöbb asszisztot (8) pedig a philadelphiai Claude Giroux hozta össze. Előbbi kettőnek ez valószínűleg sovány vigasz, hiszen mindkettőjük csapata kiesett...
És akkor térjünk át a folytatásra! Keleten a Washington (1. kiemelt) a Tampa Bayjel (5.), a Philadelphia (2.) pedig a Bostonnal (3.) mérkőzik meg (emlékeztetőül: a versenyben maradt legmagasabban rangsorolt csapat a legalacsonyabb kiemelésűvel, a két "középső" pedig egymással találkozik).
A Washington Capitals néhány napja már pihenhet, míg a Tampa Bay Lightning hétmeccses párharcon van túl. Örök kérdés a hasonló sorozatokban, hogy a lendületben lévő csapat van-e előnyben ilyenkor, vagy a kicsit megpihenő együttes. Általános válasz nincs, de a Fővárosiaknak rögtön az első mérkőzésen keményen kell fellépniük, ha nem akarják, hogy a Tampa tovább zakatoljon, és meglepje őket. Az alapszakaszban hatszor mérkőzött egymással a két csapat, és négyszer a Washington volt a győztes, viszont a két floridai győzelem alkalmával a Capitals nem tudott gólt szerezni, és mindkétszer a már emlegetett Roloson állt a ketrec előtt. Azonban kapusposzton a már szintén előkerült Neuvirth révén a másik oldalon sincs gond, így várhatóan nem ez fog dönteni. Sokkal inkább a mentális erőn, amiben a Washington könnyedén felülre kerülhet, ha odafigyel a sorozatot nyitó két hazai mérkőzésén. Márpedig szerintem oda fog, és így tovább is jut a Capitals.
Nehezebbnek tűnik okosat mondani a Philadelphia Flyers-Boston Bruins párosítás kapcsán. Egyrészt egymás mögött végeztek az alapszakaszban - bár ez valójában csak annak volt köszönhető, hogy saját csoportjának megnyerése miatt a Boston az egyébként több pontot gyűjtő Pittsburgh elé került -, de ami még fontosabb, hogy tavaly is találkoztak, és a Flyers hárommeccses hátrányból felállva tudott a Bruins fölé kerekedni. Ezúttal mindketten héttalálkozós sorozatból jönnek, amelynek első mérkőzését elveszítették. Jellemzően náluk volt a testi fölény az első fordulóban, amit értelemszerűen most nem igazán élvezhetnek majd, cserébe a fizikai hokit kedvelők számára talán az átlagosnál is látványosabbak lehetnek a mérkőzések. Mindkét oldalon van mit javítani. A Philadelphiának találnia kell egy kezdőkapust, hiszen hárman is védtek a Buffalo ellen, a Bostonnak pedig el kell kezdenie gólokat szerezni az emberelőnyökből, mert ez egyszer sem sikerült a Montréal ellen, és furcsa lenne, ha még egyszer így jutnának tovább. Egynapos előnye van a Flyersnek a pihenést tekintve, és többször játszhatnak saját pályájukon is, mégis azt gondolom, hogy a Tim Thomas kapussal megtámogatott Boston lesz ott a főcsoportdöntőben.
Nyugaton a Vancouver (1. kiemelt) a Nashville-lel, a San Jose (2.) pedig a Detroittal (3.) találkozik majd.
Talán az alapszakaszgyőztes Vancouver Canucks-nál is könnyebb továbbjutásra számítottak a Chicago ellen, mint ahogy végül sikerült, de sok idejük nincs ezen merengeni, mert a Nashville Predators sem fogja olcsón adni magát. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a Ragadozók kettőt megnyertek a két együttes eddigi négy mérkőzéséből a szezonban, ráadásul egyszer idegenben is győzni tudtak. Az is igaz viszont, hogy a klub történetében először éltek túl egy kört a rájátszásban, és akár meg is ijedhetnek a folytatásban rejlő lehetőségektől. De az is lehet, hogy inkább lendületbe jönnek örömükben. Viszont akkor is valószínűbbnek tartom, hogy a Vancouver legjobbjai (a Sedin-ikrek és Roberto Luongo kapus) újra előveszik a legjobb teljesítményüket, és a következő körbe vezetik a Canucksot.
A San Jose Sharks és a Detroit Red Wings a Philadelphiához és a Bostonhoz hasonlóan találkozott a 2010-es rájátszásban és a Cápák négy egygólos győzelmüknek köszönhetően 4-1-el masíroztak (úsztak?) tovább. Ráadásul az idei alapszakaszban is háromszor tudtak nyerni, míg a Detroit csak egyszer. Van tehát min javítaniuk Datsyukéknak, akik ugyan kiütötték a Phoenixet, de sokkal nagyobb tűzerőre számíthatnak a San Josétól - a Sharksnál ugyanis öt csatár jutott 60 pont fölé a kanadai táblázaton, míg a Coyotesnál épp ennyivel zárt a legjobb támadó. Mivel a Red Wingsnek általában nem a védekezés az erőssége, ezúttal is csak akkor lehetnek jobbak, ha sokkal többet lesz náluk a korong. Rögtön az első meccstől kezdve, ami nem tűnik könnyű feladatnak idegenben egyhetes pihenés után. Emiatt gondolom, hogy hajszálnyival a San Jose a párharc esélyese.