Hathárom Rádió

Bízom benne, hogy stabil A-csoportosok leszünk - Palkovics Krisztián

  • Magaslabda
megosztom

Palkovics Krisztián, a magyar jégkorong-válogatott emblematikus figurája 19 (!) világbajnoksággal a háta mögött befejezte a pályafutását. A magyar válogatott számára ezüstéremmel zárult budpesti divízió I-es világbajnokságon az Olaszország elleni döntőnek is beillő találkozó volt az utolsó mérkőzése a legendás csatárnak, aki ennek apropóján adott exkluzív interjút a Hathárom Rádió Magaslabda című műsorának.

Palkovics Krisztián, amagyar jégkorong-válogatott csatára nyilatkozik a Hathárom TV-nek.- A budapesti divízió I-es jégkorong-vb-n a feljutásért vívott utolsó találkozón Olaszország egy a hosszabbításban szerzett góllal győzett le minket 4-3-ra. Min múlott? A kapuson, a szerencsén, vagy egyszerűen jobbak voltak az olaszok?
- Azt nem mondom, hogy jobbak voltak, mert az első húsz percet leszámítva jobban játszottunk, persze mindig nehéz hátrányból fordítani. Azt el kell mondani, hogy egy nagyon jó olasz csapattal találkoztunk, az egész tornán összesen két gólt kaptak az utolsó meccsig. A kapusuk nagyon jól védett, egyszerűen kifogott rajtunk. A végén elfáradtunk a kiállításaink miatt, ezt sajnos a hosszabbításban kihasználták.

- Hetényivel kezdtünk a kapuban, de talán elkerülhető gólokat kapott, így bejött a helyére Szuper. Ha végig ő véd, feljutunk?
- Ezt nem lehet így kimondani, soha nem tudjuk meg. Bárki hibázhat, csak ha a kapus hibázik, az a sportban gól. Az biztos, hogy nem kezdtünk jól, egyből el is húztak, nekünk nagy erőket kellett mozgósítani ahhoz, hogy visszajöjjünk, de ez végülis sikerült. Az utolsó kiállítás, amit megkaptunk, megpecsételte a sorsunkat. Azért bosszantó mindez, mert a döntő góljuk nem egy kijátszott figura volt, hanem egy lövés oldalról. Nem tudom Levente látta-e, egy érdekes lövés volt, de sajnos bement. Már azt hittem kihúzzuk, és büntetőkkel dől el a vb, sajnos a szerencse azonban nem állt mellettünk.

- A szövetségi kapitány egy nagy stábbal dolgozott az egész világbajnokság alatt. Szerinted szerencsés, hogy nem egy ember vállán van a teher?
- Ezzel az a baj, hogy utólag egymásra kenhetik a hibákat, szóval nem biztos, hogy jó lesz. Ted Sator olyan edző, aki elfogadja mások véleményét, és hallgat is rá, gondolom ezért is kérte azt, hogy ilyen sok segítője legyen. Nem konok edző, meghallgatta a kapusedző véleményét is, aztán született a döntés, hogy Hetényi védjen. Igazából őket kellene megkérdezni, mi játékosok ezzel nem foglalkozunk. Én is csak fél füllel hallom, hogy az egyik ezt mondja, a másik azt javasolja, hiába beszélünk róla, az edző tudna arra válaszolni, hogy kire hallgatott.

- A mérkőzés után visszavonultál a válogatottól amennyiben feljutottunk volna, akkor is így döntesz?
- Akkor semmiképpen sem, azért egy A-csoportos világbajnokságot kihagyni teljesen más. Nekem azért 19 vb-m volt már, ebből 18 B, C, vagy D-csoportban (a korábbi rendszer szerint nem divíziók szerint osztályozták a csapatokat - a szerk.), de egy A-csoportot azért nem lehet megunni, így mentem volna jövőre, ha úgy alakul. De mésképp alakult. Én most leszek 36 éves, egy évben játszunk 80-90 meccset, a végén az a plusz 10-15 meccs egy hónap edzőtáborral nem könnyű. Vagyunk egy páran idősebb játékosok, és már be kell látnunk, hogy át kell adni a stafétabotot. Átalakul a rendszer, nehezebb lesz feljutni, most kell szép lassan fiatalítani. Nagyon sokan játszanak már külföldön is, mivel sajnos a magyar bajnokság nem alkalmas arra, hogy A-csoport közeli csapatot tudjunk kiállítani, szükség van a légiósokra, belőlük lehet egy újabb nagy generáció.

- Az látszott, hogy a magyarok mennyire fogékonyak erre a sportra, elképesztő hangulat uralkodott a Papp László Sportarénában, az olaszok elleni meccsre 50 000 forintért lehetett jegyet venni a feketepiacon. Ez azért biztató a jövőre nézve!
- Igen, az utolsó meccsen, ha lett volna egy 15-20 ezer fős csarnok, az is megtelt volna. Magyarországon megtölteni egy ekkora fedett csarnokot nagy dolog, óriási láz volt, a jegyek elkeltek jóelőre. Úgy tudom, hogy mostanában kevés sportággal telt meg így az aréna, ez visszajelzés, hogy mennyire szeretnek minket az emberek. A csapatban majdnem mindenki itthoni születésű, Magyarországon játszik, sokat találkozunk a szurkolókkal. Nálunk Fehérváron minden meccsen telt ház van, szerintem ők is legalább egyszer feljöttek minket megnézni. Az elmúlt időszakban nagyon sokat javult a jégkorong megítélése, bízom benne, hogy ez csak felfelé ível. Persze egy gyenge bajnoksággal nehéz azért ilyen szintet megütni, emiatt kell nekünk is az osztrák bajnokság, valamint a sok légióskodó fiatal, hogy tudjuk tartani ezt a szintet.

- Az megoldás lenne, ha az EBEL-ben több magyar csapat tudna nevezni, és így tudnának megmérettetni a fiataljaink?
- Igen az nagy segítség lenne, ha még két csapatunk indulna az osztrák ligában, többségében magyar játékosokkal, biztos vagyok benne, hogy stabil A-csoportosok lennénk. Elnézve az osztrák csapatokat, légiósok nélkül ők is gyengék lennének, mégis az a pár játékos, aki ott játszik, alkot egy olyan erős válogatottat, aki az A-csoportban szerepel. Sajnos ez most nem realitás, mert a Vasasnál és Újpesten is például nagy gondok vannak. Az viszont bizakodásra ad okot, hogy az utánpótlás-nevelés egyre jobb, manapság sok helyen van már csapat, 10-15 városban is. Mikor mi voltunk fiatalok, volt 3-4 egyesület. Most vannak fedett pályák, előbb-utóbb lesz több is, így lehet neveleni a fiatalokat. Én bízom benne, hogy lesz ebből egy stabil A-csoportos csapatunk.

megosztom