A Chicagónak nem jó, ha Joakim Noah a legjobb dobója. Legalábbis akkor nem, ha ő is csak 21 pontra képes, ha Derrick Rose bokája megsérül és ha Carlos Boozer is csak védekezésben jeleskedik. Márpedig szombaton Noah volt a legjobb dobóformában az Indiana elleni negyedik mérkőzésen, amelyre 3-0-s összesített előnnyel érkezett a Bulls. Rose bal bokája az első negyed végén sérült meg, és bár visszatért a pályára (43 percet játszott a 48-ból), nem játszott jól, dobásainak alig több, mint a negyede volt jó, különösen a hárompontos vonalon túlról gyengélkedett, kilenc kísérletéből csak egyetlen egy ért célba. Boozer erősebbik oldala eleve a védekezés, de azért a palánk alatt dolgozva a pontgyártásban sem szokott rosszul teljesíteni. Nos, ezúttal nem sokszor került a gyűrű közelébe, sőt az utolsó pillanatokban, amikor még egyenlíteni tudtak volna a Bikák, az Indiana nagyszerű védekezésének köszönhetően rá jött ki a hárompontos kísérlet, ami a legelső volt egész NBA-s rájátszásbeli karrierje során (a 48. mérkőzésén!), és olyan is lett...
De hogy ne csak a vesztes hibáiról essen szó, ki kell emelnünk a Pacersből a 24 pontos és 10 lepattanót szerző Danny Grangert, valamint azt, hogy a hazaiak tizenegy pályára lépő játékosa közül csak Danny Rush nem szerzett kosarat, azaz valódi csapatmunka volt részükről a negyedik mérkőzésen szerzett győzelem. Persze még így is 3-1-es hátrányban vannak, és a következő találkozót Chicagóban játsszák, ahol véget is érhet a párharc. Feltéve, hogy Rose bokáját addigra rendbe teszik. Ő maga egyébként nem értékelte túl a sérülését: "Jól vagyok, ilyen a kosárlabda. Az ember néha megsérül. Ha egy hátvéddal ilyesmi történik egy meccsen, csak menni akar tovább, mielőtt a fájdalom eluralkodik rajta, és persze jó szorosra fűzi a cipőjét, hogy legalább az tartson, ha már a szalagok nem..."
Az alapszakasz összesítésében második helyet szerző San Antonio sem tudott nyerni szombat este, de mivel ők már otthon is kikaptak egyszer, a Memphis elleni idegenbeli vereségük már 2-1-es hátrányt jelent összesítésben. Elsősorban Zach Randolph-fal nem tudtak mit kezdeni, aki 25 pontot dobott, de kellett a Grizlik győzelméhez a kisebbik Gasol-testvér, Marc 17 pontja és 9 lepattanója is, valamint a csapattársak kiegyensúlyozott, átlagosan 10 pont körüli teljesítménye is. Na, meg a hazai közönség biztatása. Erről Mike Heisley, a csapat tulajdonosa így nyilatkozott: "A szurkolók elképesztőek voltak! Őrületes volt a hangulat a csarnokban. Azt hiszem, ez a legjobbjuk fölé segítette a fiúkat. Szerintem most volt a legkomolyabb szurkolás, amióra Grizzlies-meccsekre járok."
A San Antonióból egyedül Manu Ginóbili volt elemében, ő 23 pontig jutott, mögötte Tony Parker (16) és Tim Duncan (13) következtek. Feltűnő egyébként a Spursnél, hogy mennyire kímélni kell a legjobbakat az állandó sérüléseik miatt, és hogy ennek mennyire megissza a levét a csapat. Duncan 36 percet játszott, és ezzel ő töltötte a legtöbb időt a parketten, de az igazi gond az a Nyugati Főcsoport győztesénél, hogy a 10-20 perceket, néha többet is kapó csereemberek meg sem tudják közelíteni a 10 pontos teljesítményt.
Kicsit hasonlít a Dallas helyzete is a Spursére, hiszen a Mavericksnél is a rutinos sztárok viszik a prímet, akik azonban lassan-lassan öregedő játékosokká válnak, és nem tudnak minden meccsen annyit kiadni magukból, hogy az elég legyen a győzelemhez. Így hiába vezettek 2-0-ra a két hazai találkozójuk után, a két portlandi meccset a Trail Blazers nyerte, így máris 2-2 az állás. Pedig a harmadik negyed végén még nagyon nem úgy nézett ki, hogy nyerhet a Portland, hiszen 18 pontos hátránnyal mentek az utolsó szünetre. A záró játékrészben azonban beindult a hazaiak hengere, az összesen 24 pontjából 18-at ekkor szerző Brandon Roy vezérletével az addigi pocsék dobásmutatójuk után a kísérleteik háromnegyedét bedobálták, és az így szerzett 35 pontjukra a Dallas csak 15-tel tudott válaszolni. Pedig a Mavericksnek még az utolsó percben is volt két lehetősége az egyenlítésre vagy a fordításra, de ők a kétpontos hátrány ellenére hármasokkal kísérleteztek, és sem Jason Kidd, sem Jason Terry nem talált a gyűrűbe. Ez pedig a vereségüket okozta. Javítani lesz még lehetőségük, ráadásul hazai pályán, de aktívan hozzájárultak ahhoz, hogy a Portland lendületbe jöjjön, és ez még a kárukra válhat. Egyébként pedig érik egy hétmeccses csata...
A játéknap egyetlen keleti mérkőzésén az alapszakasz negyedik és ötödik kiemeltje csapott össze, és az egymáshoz hasonló korábbi teljesítmény ellenére az Oklahoma City magabiztos 3-0-s előnnyel vezet a Denver ellen. Ezúttal idegenben tudtak nyerni Kevin Duranték, főleg Serge Ibaka 22 pontjának és 16 lepattanójának köszönhetően. A másik oldalon ugyan senki nem ért el 20 pontot, de legalább 13-at öten is, ez azonban összességében kevés volt. Ahogy a végeredményben csak három ponttal, úgy a lepattanózásban, a blokkolásban, a labdalopások számában is csak kicsivel maradt el a Nuggets a Thundertől, de pont ez a kicsi hiányzott nagyon, amit talán a sztárfaktor hiánya miatt nincs meg bennük. Talán már sokat is rágtuk a Carmelo Anthony eligazolásával kapcsolatos változásokat, de úgy látszik, hogy hiába lett jobb csapat nélküle a Denver, egy hozzá hasonló karakterű vezér nélkül csak a szimpatikus vesztes szerepe jut nekik az egyébként alig erősebb Oklahoma City ellen.
