NB I visszatekintő

Párbaj Pápán, durranás Pakson, kivégzés Szombathelyen

megosztom

Megmozdult a mezőny. Ki látványosan, ki kevésbé, ki lefelé, ki felfelé indult el a tabellán, de azok is életjelet adtak magukról, akik maradtak a helyükön. A 23. forduló a tavasz eddigi legváratlanabb eredményeit hozta. Gazdagabbak lettünk egy újabb edzőváltással, bár Zdenek Scasny lemondása csak azokat érte váratlanul, akik tavasszal még nem látták játszani a Debrecent. A Szolnok az utolsó utáni szalmaszálat is próbálja megragadni, Pakson és Siófokon bármit megadnának azért, ha most beszüntetnék a bajnokságot, az MTK alól kicsúszni látszik a talaj, de Újpesten is pusztít az erózió. És hát szegényebbek lettünk egy illúzióval. Azt vártuk, hogy a Videoton szuperszonikus sebességgel halad az első bajnoki címe felé, ehelyett rapszodikussá vált a fehérváriak teljesítménye. Az arany ugyan így sem veszít az értékéből, de akkor igazán szép, ha csillog… 

Ha már az edző sem érti…

Szolnoki MÁV-Újpest FC 1-0 (1-0)
Vezette: Radványi Ádám
Gólszerző: Fitos a 31. percben
Meleg a pite Újpesten. Pedig, ha valamikor és valahol, akkor most, a bajnokság utolsó negyedének kezdete előtt a még mindig tetemes ponthátránnyal küzdő Szolnokot illett volna legyőzni. Nem sikerült. A két csapat tavaszi teljesítményét, illetve a hazai és vendégtabellát figyelve (a lilák az idén a 22. fordulóig mindössze egy pontot szereztek vendégként, míg ellenfelük otthon ötöt, és összesítésben is egy ponttal több áll az újonc neve mellett) akár azt is mondhatnánk, bejött a papírforma. Ugyanakkor látni kell, hogy a mezőny egyik legalacsonyabb átlagéletkorú játékosállományát felvonultató fővárosi együttes a tapasztalatlansága ellenére helyzetek sokaságát dolgozza ki az aktuális bajnokiján, a körülményekhez mérten a  játék minősége is az elfogadható kategóriába tartozik, és mégis… Hol egy kapitális védelmi hiba, hol pedig a támadó alakzat dekoncentráltsága egyre kényelmetlenebb helyzetbe sodorja az Újpestet. Élén Mészöly Gézával, aki az utóbbi hetekben, a 18. forduló óta tartó nyeretlenségi széria ellenére, inkább dicsért, mint korholt, Szolnokon azonban meg sem kellett szólalnia, lerítt róla, hogy most bizony elő kell venni a pálcát. Eltörni még korai lenne, de itt az ideje megsuhogtatni a csapat előtt. Ez az a pont, amikor már nincs mentség (talaj, sérülés, téves ítéletek), amilyen gyorsan közeledünk az utolsó játéknaphoz, olyan ütemben csökken az esélye annak, hogy az Újpest nyugodtan készülhessen a hátralévő fordulókra. Ugyanez persze elmondható a szolnokiakra is, de hát ők már megszokták ezt az érzést. És éppen ez az egyik magyarázata annak, hogy - kiemelve Simon Antal kiváló szakmai munkáját - némileg tehermentesítve lépnek pályára hétről-hétre, s teszik ezt olyan daccal, akarattal és elszántsággal, ami győzelmeket eredményez. Pénteken is a fenti képlet szerint zajlott a meccs, azzal a különbséggel, hogy az Újpest eddigi leggyengébb teljesítményével próbálta azt letudni, Mitrovics gól előtti irányváltását pedig képtelenség megmagyarázni. Mészöly sem próbálta, csapata produkcióját frappánsan összegezte: érthetetlen. Ha már ő sem érti, akkor tényleg baj lehet…

André Schembri (FTC, b) és Katona Máté küzd a labdáért a labdarúgó Monicomp Liga 23. fordulójában játszott Ferencváros - Vasas-Híd mérkőzésen az Albert Flórián Stadionban.
Bukta ínyenceknek


Ferencváros-Vasas-Híd 0-1 (0-0)
Vezette: Alvaro Garcia Miquel
Gólszerző: Maróti (öngól) a 78. percben
Amikor az előző fordulóban az MTK belerondított a Vasas hétmeccses szériájába, ráadásul pontot vitt el az Illovszky Stadionból, sokan legyintettek, és egy angyalföldi hullámvölgy kezdetét vizionálták. A jóslat korai volt, sőt, a piros-kékek a Fradi legyőzésével a hetedik helyről várhatják a folytatást. Hogy minek köszönhető a bravúr? Túl egyszerű lenne a magyarázat, ha csak Németh Gábor parádés védéseit említenénk meg, a kivételes kapusteljesítmény kellett ugyan a három ponthoz, de a komplett csapat is felnőtt a feladathoz. És ez még akkor is igaz, ha a győztes találatot az ellenfél középpályása, Maróti Béla szerezte (az már a sors fintora, hogy ha nem Fradi-mezben lett volna, most minden bizonnyal a forduló gólját ünnepelhetné). A Ferencvároson már az egy héttel korábbi siófoki döntetlen alkalmával látszott, hogy az áprilisi (csúcs)formáját az Újpest elleni derbi első félidejére időzítette, attól kezdve ugyanis a csapat visszaállt a még ugyan fogyasztható, de a Fradi-ínyenceknek íztelen szintre. A meccs végén kóstolgatták is néhányan a zöldeket, a tömeges kritika azonban elmaradt. A többség, ha elfogadni nem is tudta, de megértette a látottakat: helyzetkihasználásból ezen a napon megbukott a Fradi. A Vasas viszont a tavasszal sorozatban bemutatott fegyelmezett csapatjátékból, annak is a zárt védekezésből induló szórványos kontrákra épülő fajtájából jelesre vizsgázott. A végeredmény egyébként közelebb hozta egymáshoz a két klubot, a Ferencváros két hellyel hátrébb, a Vasas ugyanennyivel előrébb lépett a tabellán. Az effajta közeledésnek persze a legkevésbé a Fradi-szurkolók örültek. 

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…

DVSC-TEVA-BFC Siófok 2-3 (0-2)
Vezette: Iványi Zoltán
Gólszerző: Coulibaly az 55., Bódi az 59., ill. Délczeg a 14., Homma a 45., Tusori az 52. percben
Kiállítva: Mijadinoszki (DVSC) a 45. percben
Debrecenben megtörtént az, amit nem csak a jól értesültek, hanem a csapat mérkőzéseire (egyre kevesebben) kilátogató Loki-drukkerek is megjósoltak: Zdenek Scasnynak megköszönték a munkáját. Ez persze így nem teljesen igaz, a történet úgy kerek, hogy a DVSC vezérkara megköszönte az edzőnek, hogy lemondott. Azt ugyanis Szima Gábor tulajdonos is látta (ha nem is mondta ki nyíltan), hogy valami nagyon nincs rendben az utóbbi években itthon verhetetlennek hitt, a nemzetközi kupákban a csoportkörig jutó csapat játékával. Anélkül, hogy a felelősséget teljes egészében a cseh trénerre tolnánk, a laikusok számára is egyértelmű, hogy a debreceniek futballja tavasszal kiismerhetetlen, pechjükre nem az ellenfelek számára. Esetlegesnek, olykor nehézkesnek és lassúnak tűnik a támadójáték, de sokszor a védőmunka is alulmúlja az elvárt szintet. A Siófok elleni bukást nyilván megalapozta a hétközi, Pakssal lejátszott Ligakupa döntő visszavágója, amelyen a Kis-csapat lenullázta a ,,nagy” Lokit, esélyt sem adva neki arra, hogy legalább szépen búcsúzzon a sorozattól. Azon a meccsen egyébként biztossá vált, hogy az idén semmit nem nyer a Debrecen, ennek ellenére a Siófok otthoni legyőzése talán jelenthetett volna némi gyógyírt. Ennek éppen az ellenkezője történt, ötven perc után már 3-0-ra vezetett a kieséstől menekülő ellenfél, s bár a vége szoros lett, a laza Loki-kezdés megbosszulta magát. Ezzel a kudarccal az is eldőlni látszik, hogy ha valami fergeteges hajrával nem rukkol ki a csapat, akkor az ezüstéremnek, és ezzel a nemzetközi kupaszereplésnek is lőttek. Óriási blama, főként az előző évtized eredményeinek tükrében. Tükröt a játékosok is állíthatnának maguk elé, és hát egyre nyilvánvalóbb, hogy a menedzsment egy-egy döntése is erősítette a csapat gyengülését. Már Herceg András lemondása sem tűnt természetesnek, a történetben több volt a fals, mint a tiszta hang. Az új edző személye jó döntésnek tűnt, egészen addig, amíg nem kezdődött el a bajnokság…Ez nem feltétlenül Scasny hibája, egyszerűen arról lehet szó, hogy a keret nem alkalmas a cseh tréner által kitalált játékrendszerre, stílusra. No, és persze a nehézkes kommunikáció is hátráltatta a munkát, elsősorban a meccsszituációkban, amikor nincs idő tolmácsolni, azonnali utasításokra van szükség. Végül, de nem utolsó sorban a nemzetközi kupaszereplések után az UEFA-tól kapott sok százmillióból úgy és annyit kellett volna visszaforgatni a csapatba, hogy az valóban erősödjön, vagy legalább szinten maradjon. Kiemelten fontos hetek előtt áll a Debrecen, és nem elsősorban a további bajnoki szereplés okán. Rövid időn belül eldőlhet a hosszú távú jövő, ha ugyanis nem sikerül a keretfrissítés, illetve a játékosállományhoz passzoló edzőt találni (az sem baj, ha magyar…), az évekre visszavetheti a csapatot.

Csank, az úriember

Zalaegerszeg-Győri ETO 1-1 (0-0)
Vezette: Vad II. István
Gólszerző: Ganugrava (öngól) a 47., ill. Völgyi a 79. percben
Kiállítva: Eugene (Győr) a 71. percben
Győrben megtalálták a megfelelő trénert, Csertői Auréllal még veretlen az ETO, és bár Zalaegerszegen a meccs nagy részében tompának tűnt a csapatjáték, a mindenáron való pontszerzés végül bejött. Pedig Eugene idő előtt kiment, a bíró kiállította a kamerunit, és ez a mozzanat akkor előrevetítette az akkor már előnyben lévő Zete győzelmét. A futballban azonban nem feltétlenül jelent előnyt a többség, főként ha a kisebbség rátesz még egy lapáttal. Ezt tette a tíz emberrel futballozó vendégcsapat, amely megfogyatkozva veszélyesebb volt, mint teljes létszámban. Az egyenlítő gólhoz - mint ahogy általában minden gólhoz - kellett egy hiba is, amit Csank János úriember módjára magára vállalt. Felesleges volt, mert bár valóban szerencsésebb lett volna a vezetést őrizendő, bekket beküldeni, a végül gólszerzési célzattal becserélt Rajcomart ez nem menti fel. A holland totojázása négy méterrel a kapuja előtt megmagyarázhatatlan, még akkor is, ha csatárról van szó. Ilyen esetben nincs helye a tili-tolinak, bele kell bikázni a labdába. Majdnem úgy, ahogy a másik oldalon ellenfele, Ganugrava tette - igaz, ki kell küszöbölni azt a nem elhanyagolható szépséghibát, hogy a grúz megmozdulása után a saját kapujában kötött ki a labda. A Zalaegerszeg az elfecsérelt pontokkal apró lépéshátrányba került a dobogóért folytatott harcban, a Győr pedig stabilan tartja a középmezőnybeli pozícióját.

Lehet utánozni

Paksi FC-Kecskeméti TE 2-0 (1-0)
Vezette: Szilasi Szabolcs
Gólszerző: Montvai a 11., Bartha a 68. percben
Pakson pukkantak a pezsgők, a legnagyobb durranás azonban a csapat bajnoki szereplése. A Ligakupa győzelmet követően sem szállt el Kis Károly együttese, tökéletesen regenerálódott a szerdai siker után, és a Kecskemét legyőzésével - no meg a riválisok pontvesztésének köszönhetően - vezeti a Videotonnal lépést (vagy inkább távolságot) tartó kvartettet. Tette ezt a vezető gólt szerző Montvai Tibor korai kiválása után. Hol a határ, meddig tarthat ez a kivételes forma, kitolható-e a bajnokság végéig, finanszírozható-e a klub részéről a nem várt jó szereplés? Kérdések sora, amelyre most még nem tudjuk a választ. Egyvalamiben azonban biztosak lehetünk, mert az hétről-hétre látszik. A Paks egy szisztematikusan, jól felkészített csapat, amelyre ugyan kevésbé jellemző a látványos futball, a fegyelem, a céltudatosság azonban meghatározó a játékában. És mivel megtanult nyerni is, semmi nem menti meg attól, hogy a bajnokság legnagyobb kellemes meglepetését okozva érmes helyen fejezze be a szezont. A már-már hungarikumnak számító filozófia, miszerint kizárólag magyar játékosokat szerződtet a klub, bejött, és ez a fajta szemlélet - egy kiváló edzővel a kispadon - elegendő lehet az NBI-ben egy dobogós helyezés eléréséhez. Ez persze lehet az úgymond ,,nagy csapatok” kritikája is, ám erre megvan a paksiak válasza: tessék minket utánozni!

Mentőakció fullasztó mélységből

Kaposvári Rákóczi-MTK 2-1 (1-1)
Vezette: Andó-Szabó Sándor
Gólszerző: Oláh a 38., Máté a 83., ill. Tischler a 14. percben
A paksi példa a kaposváriakat is kerülgeti. A somogyi szisztéma annyiban más, hogy a Rákóczi bár túlzásba nem viszi, de bátran nyúl a légiósokhoz, a legjobbakat aztán idővel átengedi a tehetősebbeknek. De számtalan tehetséges magyar játékost is kinevelt már a klub, majd amikor a legjobbak kinőtték a kaposvári kereteket, más csapatoknál meghatározó szerephez jutottak. A folyamatos csapatépítés nem éppen hálás feladat a mindenkori edző számára, korábban Prukner László, most pedig Sisa Tibor gyakorolja ezt a munkát - sikerrel. A bentmaradásért küzdő MTK ellen is remek teljesítményt nyújtott a csapat, Tischler korai gólja sem keltett pánikot, sőt a hátrányos helyzetből hamar talpra állt a Kaposvár, a második félidőben előnybe került, és ezt megtartotta a meccs végéig. Maga Sisa Tibor sem győzte dicsérni játékosait, gondosan ügyelve arra, hogy az ellenfelet is magasba emelje, üzenve ezzel az MTK sorstársainak, miszerint ha a hátralévő mérkőzéseken is így játszanak a fővárosiak, nem esnek ki az első osztályból. Hát igen, ezt is megértük. Gondolta volna valaki a bajnokság előtt, hogy a ,,kiürített”, de ma már éremre esélyes Kaposvár új edzője motiválja majd a tehetségektől hemzsegő, három évvel ezelőtt bajnokságot nyert MTK-t? Nálunk ez is megtörténhet… Ezúttal a jó játék is kevés volt a pontszerzéshez, így aztán a 700. élvonalbeli mérkőzésén edzősködő Garami József kénytelen volt konstatálni, hogy csapata a Siófokkal helyet cserélve a vonal alá került. A mester minden bizonnyal eddigi pályafutása legnehezebb időszaka előtt áll, ki kell menteni együttesét a fullasztó mélységből.

All right Mister Bright

Lombard Pápa-Budapest Honvéd 0-1 (0-1)
Vezette: Takács János
Gólszerző: Bright a 20. percben
Ha csak az előjelekre hagyatkoztunk, akkor borítékolható volt az izgalmas, jó játék. Mindkét csapat nyert az előző fordulóban, a Supka-féle Honvédnak az volt az első tavaszi győzelme, rögtön hármat vágott a Haladásnak, míg a Pápa Kecskemétről hozta el a pontokat. Az őszi találkozójukat a Pápa nyerte 4-2-re, így aztán joggal bizakodhattunk egy látványos mérkőzésben. Ha viszont abból indultunk ki, hogy a Pápa rendszerint megbotlik a küszöbön, az átalakult Honvéd pedig nehezen áll össze az új edzővel, akkor ingerszegény meccs lebegett előttünk. A válasz valahol a kettő között keresendő. Gólparádét ugyan nem hozott a pápai parti, izgalomra azonban lehetőséget adtak a csapatok. A Honvéd saját szurkolóinak a vérnyomását fokozta azzal, hogy sikerül-e kivédekeznie az ellenfél támadásait, a Lombard-hívek pedig az akciók sikeres befejezéséért szoríthattak. Történt mindez azután, hogy a 20. percben megvillant a vendégek új-zélandi csatára, és egy szépségdíjas góllal vezetést szerzett. Kris Bright mutatványa volt az egyetlen, ami a Honvéd támadójátékával kapcsolatban említést érdemel, a többit megoldotta a védelem, amit lehetett hárított, amit meg nem, azt Bárányosék bénázták el. A párharc egyébként a lefújás után is folytatódott, a két edző üzent egymásnak, Véber György az ellenfél defenzív futballját kritizálta, Supka Attila viszont frappáns válaszával tette helyre kollégáját, azaz ezt a meccset is a Honvéd nyerte. Pápán pedig el kellene gondolkodni az akadálymentesítésen, az a bizonyos küszöb már megint túl magasnak bizonyult.

Akkor szép az arany, ha csillog

Szombathelyi Haladás-Videoton 2-0 (0-0)
Vezette: Solymosi Péter
Gólszerző: Halmosi a 78., Kenesei a 86. percben
Mi motiválhatta a Videotont? Talán az, hogy a Ferencváros vereségével tizenhárom pontra növelhette volna előnyét a tabellán? Vagy, hogy André Alves megcélozza a harmincas álomhatárt a góllövőlistán? Egyik sem jött be. Olyannyira nem, hogy csökkent a különbség a Fehérvár és a második helyre lépett Paks között, már ,,csak” tíz pontnyira vannak egymástól, ráadásul a brazil is betlizett, maradt a húsz gól a neve mellett. Pedig az első félidőben több lehetősége is volt a leendő bajnoknak arra, hogy előrébb hozza az aranyünnepet, a dekoncentráltság és a Haladás védelme - élén Rózsa Dániel kapussal - azonban elkedvetlenítette a Vidi-szektort. Sőt, a szünet után el is némította, a második félidőben ugyanis már nem csak romboltak, hanem tomboltak is a szombathelyiek. Halmosi Péter, majd nem sokkal később a beinjekciózva futballozó Kenesei Krisztián kivégezte a bajnoki címre ítélt Videotont, amely láthatóan már a szerdai Magyar Kupa-elődöntőre összpontosított. Aczél Zoltán jó érzékkel vette észre a fehérváriak motiválatlanságát, és sorozatban a nyolcadik hazai győzelemre vezette csapatát. Dr. Mezey György nem kerített nagy feneket a vereségnek, miért is tette volna, hiszen most a kaposvári kupameccs élvez prioritást. Túlzottan azért nem kellene kiengedni, mert ha másnak nem is, a csapat népszerűségének mindenképpen árthat. El lehet jutni bukdácsolva is a bajnoki címig, de ez nem elegáns, nem illik a Videotonról kialakult képbe.

MESTERI MONDATOK

Garami József (MTK) egyszerű összegzése arról, miért került nehéz helyzetbe az MTK: ,,Kimaradnak a helyzetek, ha pedig az ellenfelek elrúgnak valahonnan egy labdát, az bemegy.
Tomiszlav Szivics (KTE-Ereco) rezüméje a vereség okáról: ,,Úgy éreztem, az volt a bajunk ma, hogy a Pakssal kellett játszanunk.
Csank János (ZTE) Rajcomar tétovázásáról a győri gól előtt: ,,Nyilván én vagyok a hibás, mert én cseréltem be, de ő is, mert nem rúgta el a labdát. Eloszlik a felelősség, viszont elment két pont.
Dr. Mezey György (Videoton) válasza a ,,miben látja a vereség okát” kérdésre: ,, Túl korán van ahhoz, hogy én most elemezzek.
Véber György (Pápa) kritikája az ellenfélről: ,,A Honvéd megölte a focit, az ilyen játék miatt vannak egyre kevesebben a stadionokban.
Supka Attila (Honvéd) burkolt viszontválasza az ellenfél edzőjének: ,,Nem tudom, hogy a Pápának milyen napja volt ma, de nekünk nagyon jó.

NB I 23. forduló tabella

A GÓLLÖVŐ LISTA ÉLMEZŐNYE


20: Alves (Videoton)
12: Oláh (Kaposvár)
10: Czvitkovics (DVSC), Ferenczi (Vasas), Marics (Pápa), Tököli (Kecskemét)
9: Kenesei (Haladás), Schembri (FTC)
8: Böde (Paks), Coulibaly (DVSC), Montvai (Paks), Némedi (Szolnok),
Rajcomar (ZTE), Tischler (MTK)
7: Bartha (Paks), Perics (Kaposvár), Rajczi (Újpest), Remili (Szolnok)
6: Balázs (ZTE), Heinz (FTC), Tisza (Újpest)

A 24. FORDULÓ PÁROSÍTÁSA

Április 22. Győri ETO-Haladás, ETO Park             17.00
Újpest FC-ZTE FC, Szusza Stadion        19.00
Április 23. Videoton-Lombard Pápa, Sóstói stadion    15.00
Siófoki BFC-Szolnoki MÁV, Siófok        17.00
KTE-Ereco-Kaposvári Rákóczi, Kecskemét    17.00
Vasas-Híd-DVSC-TEVA, Illovszky Stadion    17.15
Bp. Honvéd-Paksi FC, Bozsik Stadion        18.00
Április 24. MTK-Ferencváros, Hidegkuti Stadion        17.30

megosztom