Vélemény

Az év versenyét bukta el a Red Bull

  • Kele János
megosztom

Kár lenne tagadni, mennyire nincs szükség már a világbajnokság megmentésére – hiszen vasárnap a sanghaji mocsarakban az utóbbi évek talán legjobb, legkiszámíthatatlanabb, legizgalmasabb versenyét izgulhatták végig a szurkolók.

Pedig a szombati időmérő után még nem így tűnt, minden épeszű emberi számítás szerint Vettelnek simán nyernie kellett volna a futamot – annál is inkább, mivel a gumikopást is jelentősen alábecsülték a szakemberek. Hiába volt azonban kisebb a páratartalom és alacsonyabb a hőmérséklet, mint Malajziában, az abroncsok legalább olyan gyorsan fogytak, mint egy héttel ezelőtt Sepangban. A hatalmas kavalkádnak hála végig volt izgalom a futamon, gyakorlatilag nem volt egyetlen olyan perc sem, amikor az éppen aktuális erőviszonyok testesültek volna meg a pályán. Sokáig nem lehetett tudni, vajon ki hányszor akar kijönni kerekeket cserélni, ki milyen hosszú etapokkal számol, és kinek mennyire fogyasztja az autója a különböző gumikeverékeket. Persze az igazi truváj akkor következett, amikor Button rossz boxba hajtott be, Rosberg a győzelemért csatázva döntő hibát vétett, Hamilton pedig csodálatos önuralomról tanúbizonyságot téve kapta el az első helyért Vettelt.

A Red Bull egyik szeme sír, a másik viszont tele szájjal röhög: hiszen azért valljuk meg, hatalmas teljesítmény volt Mark Webbertől, hogy a tizennyolcadik helyről indulva dobogóra navigálta a Vörös Bikát. Úgy meg főleg, hogy az ausztrál veterán egy hibából kovácsolt erényt, hiszen az időmérőn megspórolt három szett lágy gumit minden különösebb szemrebbenés nélkül vetette be a futamon, és hatalmasat kaszált velük. Ettől függetlenül azonban dőreség lenne pusztán az abroncsok javára írni Webber hatalmas eredményét – az ausztrál ugyanis mindig pontosan azt cselekedte, amit tennie kellett. Ha éppen arra volt szükség, hogy elengedje maga mellett Perezt, akkor elengedte, ha éppen el kellett mennie Schumacher mellett, akkor elment – és igazság szerint, ha még vagy 3-4 körig tart a verseny, simán megelőzi a csapattárs Vettelt. Webber tehát egyszerűen fantasztikus volt, ezt kár lenne tagadni, és lassan arról is meg kell győznünk magunkat, hogy az ausztrál klasszis versenyzővé érett. Holott én magam sem tartottam korábban többre egy csúcsautóban ülő közepes pilótánál – miközben az igazság az, hogy egy késő érő tehetséggel van dolgunk. 26 évesen került be a Formula-1-be, pedig korábban már az F-3000-ben is remek versenyzőnek számított – azután pedig sokáig úgy tűnt, hogy nem tudja átlépni a saját árnyékát. Tavaly év közepén már egyszer átlépte, viszont a szezon hajrájában úgy tűnt, örökre elveszítette a fonalat – hogy aztán idén egy hatalmas pechszéria ellenére is remekebbnél remekebb előadásokkal rukkoljon elő. Ki tudja, mi történne, ha egyszer egészen véletlenül Vettelé lenne az a Red Bull, amivel történik valami…

Lewis Hamilton fogadja Sebastian Vettel gratulációját a 2011-es Forma-1-es Kínai Nagydíj után

Viszont a címvédő világbajnoknak eddig az ég egy adta világon semmilyen problémája nem volt, tulajdonképpen a páholyból nyerte meg az előző két futamot – miközben a mögötte befutók sorrendje állandóan változott. Voltaképp idén először került necces szituációba a Red Bull, Vettel elrontotta a startot (vagy nem működött a KERS?), a két McLaren elviharzott mellette, és máris adva volt minden egy remek vasárnap délelőtti szórakozáshoz. A Red Bull ezúttal is altatni próbált, csak a két McLarenre figyeltek, Vettelt próbálták utaztatni a wokingiak mögött, mondván a kerékcseréknél eléjük varázsolják a kiskedvencet. Nos, ez meg is történt, ám valahonnan előtűnt Nico Rosberg, aki remek boxtatkikájának köszönhetően az élre került – a Red Bull pedig bepánikolt. Mert nekem ne mondja senki, hogy előre elhatározták a két kiállásos taktikát! Ami végül a vesztük lett… Vettel és a Red Bull tehát amint szorult helyzetbe került, máris rossz döntést hozott, és ez még akkor is figyelemre méltó, ha nem árt hozzá tudni, hogy a verseny nagy részében a csapat nem hallotta Vettel visszajelzéseit a rádióban. A tény azonban tény marad, a Red Bull szorult helyzetben rosszul döntött és egy simán nyerhető verseny bukott el emiatt.

Persze abból a szempontból is lehet vizsgálni a tényeket, hogy a McLaren úgy is le tudta győzni a salzburgiakat, hogy azok jelen állapotukban szemmel láthatóan erősebbek náluk. Volt persze egy kis szerencséjük is, de tudvalévő, hogy az azért mindig a jobb csapatnak van (hogy egy futball-közhellyel éljek), ráadásul élni is tudni kell vele. Ez utóbbira remek példa, hogy miért nem Button nyert: a 2009-es világbajnok egyszerűen nem tudott élni a lehetőséggel, azzal a lehetőséggel, amelyet egyrészt saját maga kapart ki a remek rajtjával, másrészt pedig Vettel és a Red Bull taktikai hibája tett valóssá számára. A döntő pillanatokban hibázott, előbb rossz boxba hajtott be, majd amikor már a pályán kellett volna okosnak erősnek lenni, akkor a csapattárs Hamilton egészen egyszerűen elviharzott mellette. Button mentségére szóljon, hogy láthatóan frusztrált volt az esetet követően, hisz kissé barátságtalanul rálegyezett a csapattársra…

A Mercedesnek nagyon nagy elégtétel volt a mai verseny, Rosbergnek igen sokáig reális esélye volt a győzelemre, sőt, ha nem hibázik egy hatalmasat Massa előzésekor, akkor talán dobogóra állhatott volna. Schumacher a 14. helyről jött előre 8.-nak, a versenytempója és a rajtja ismételten remek volt, és talán (sőt biztosan előrébb végezhetett volna egy-két hellyel), ha a csapat nem áldozza be egyik boxkiállását az első helyért küzdő Rosberg érdekében. A második kiállásról van szó, amikor Schumacher helyett Rosberg jött ki először (abszolút érthető okokból), a veterán német pedig kolbászolt még egyet teljesen leharcolt lágy abroncsaival. Persze így is minden dicséretet megérdemel a két versenyző, és végre a csapat taktikai részlege is… Törökországra valószínűleg új fejlesztések is jönnek, az irány már talán megvan, így pedig a Mercedes megkezdheti a felzárkózást az élmezőnyre.
A Ferrari ezúttal a versenyen sem volt különösebben erős, Alonsónak a taktikáját is elszúrták, és a tempója sem volt különösen bizalomgerjesztő – főleg annak fényében, hogy Massa igazán szimpatikusan küzdött a dobogóért. Alonso számára az is aggasztó lehet, hogy Massa eddig partiban van vele, a rajtoknál rendre előrébb találja magát a spanyolnál, így pedig senki nem vetheti a csapat szemére, ha a nagy taktikázás közepette egyszer a kedvezőbb helyzetből induló pilótát próbálják támogatni. A spanyol ráadásul elfelejtett rajtolni, már harmadszor szúrja el sorozatban a startot, és ez eddig mindig nagyon sokba került neki. Ki tudja, talán külön órákra kellene beíratni egy bizonyos Michael Schumacherhez...

Végezetül, követve a hagyományokat, néhány szóban a kisebbekről is szólok: a Renault-nál ezúttal is Petrov volt a jobb, ám a franciák kissé elveszítették a fonalat, nem hogy a Ferrarival és a McLarennel, de még a Force Indiákkal is bajosan vették csak fel a versenyt. A Force India nem olyan rossz, mint ahogyan a szezon előtt tűnt, masszívan ott vannak a középmezőnyben, Paul di Resta pedig rendkívüli kiegyensúlyozottságával egyelőre elhomályosítja Adrian Sutil csillagát. A Sauber ezúttal peches volt, ám a legszimpatikusabb csapat cím mindenképpen jár nekik – ráadásul a gumikkal is hihetetlenül kíméletesen bánnak amellett, hogy mindkét versenyzőjük hihetetlenül agresszívan vezet. A Toro Rossók a biztató időmérő után eltűntek, mint szürke szamár a ködben, a Williams története talán legrosszabb szezonját futja… Az újoncok pedig továbbra is csak keresik azt az utat, ami talán a középmezőny hátába vezet.

Most három hét szünet következik, aztán elindul az európai szezon, amelyre az évtizedes hagyományok alapján minden csapat jelentős újításokkal érkezik. Kérdés tehát, hogy változnak-e az egyre inkább kikristályosodni látszó erőviszonyok: vajon utoléri-e a Red Bullt a McLaren, vajon folytatja-e erősödését a Mercedes és vajon csak kisiklás volt a Renault gyenge kínai szereplése? Mindenre választ kapunk Isztanbulban…

megosztom