Magyar válogatott

Fel a kalappal! - jegyzet

  • Göbölyös János

A magyar válogatott négy nap alatt két mérkőzést játszott a világbajnoki ezüstérmes Hollandia csapatával, és szenvedett mindkétszer vereséget. A páros csata értékelésének jött el az ideje, hiszen a két Eb-selejtező bőven szolgált tanulságokkal.

Rudolf Gergely és Johnny Heitinga a Hollandia-Magyarország (5-3) Eb-selejtező mérkpzésen.
Ha egy edző mérgében szét akarja rúgni a kispadot, ott érdekes dolgoknak kell történnie a pályán. Márpedig Amszterdamban, Gera Zoltán második gólját látva Bert van Marwijk a fejéhez kapott, majd egy hirtelen hátraarc után akkorát lendített ballal, hogy attól a mellette ülve őrlődő Cocu is összerezzent. A parádés Gerzson-lövés kihozta a hollandból az ,,állatot”, az ugyanis még nem fordult elő vele, hogy az általa dirigált válogatott három gólt kapjon egy meccsen, ráadásul alig fél óra alatt. Igaz, arra sem volt még példa, hogy négy napon belül két tétmérkőzésen kilencet szerezzen az oranje. Megtörtént, Marwijk mester átesett a tűzkeresztségen, s bár a harminchetedik meccsén majdnem megégette magát, a rúgás után nem sérült meg, ráadásul csapata hattal gyarapította pontjainak számát, és hibátlan mérleggel vágtat a 2012-es Európa-bajnokság felé.

A magyar labdarúgó-válogatott számára a három gólon és egy parádés félidőn - itt tíz, ott harmincöt percen - kívül pontokban mérhető eredményt nem hoztak a holland napok, ugyanakkor tanulságok, tapasztalatok tömkelegével szolgáltak.

A budapesti mérkőzés után Egervári Sándornak volt talán a legnehezebb dolga, amikor néhány perccel a lefújást követően a kamerák előtt kellett nyilatkoznia. A kapitány tekintete, hangja olyan volt, mintha őt négyelték volna fel, nem a csapatot. Lelke mélyén azt érezhette, hogy a kapitális egyéni hibákon túl az általa elképzelt taktika is besegített az ellenfélnek. Mentségére legyen mondva, megpróbált a tán kissé alaptalanul felspannolt szurkolók kedvében járni azzal, hogy szigorú kontroll nélkül ,,ráküldte” a hollandokra a magyar válogatottat. Nem kellett volna, mert bár sikerült néhány rázós perccel meglepni a sztárok gyülekezetét, nem viselte meg őket a heves kezdés, sőt góllal büntettek. De milyen góllal!? Sneijderék megtalálták a mieink leggyengébb pontjait, igaz, sokáig nem kellett kutatniuk, megmutatták nekik Vanczákék, hogyan kell könnyedén lenullázni egy védelmet. Azt tudtuk, hogy a vb-ezüstérmes mire képes, a legfájóbb az volt, hogy ebből itthon kaptunk ízelítőt.

Ezzel a teherrel kellett elutazni Amszterdamba, és bár Egervári Sándor biztos volt benne, hogy még egyszer nem törlik fel velünk a pályát, sokan féltették a csapatot. Holland gáláról beszélt mindenki, Marwijk nem vette ki az ászokat, maradt a pénteki leosztás. Emelte a parti hangulatát, hogy a tavalyi mérkőzéshez hasonlóan a hollandok most is egybekötötték a meccset egyik sztárjátékosuk elbúcsúztatásával. Egy évvel ezelőtt Edvin van der Saarnak, most Giovanni van Bronckhorstnak tisztelgett az ArenA népe, ötvenezer holland és ezer magyar. És ez az a pont, ami valódi tartalmat ad a már-már mottóként emlegetett ,,szerethető csapat” kifejezésnek. Azt a válogatottat ugyanis, amelyiket négy nappal korábban porrá vertek, csak akkor buzdítják ennyien a világbajnoki ezüstérmes otthonában, ha tényleg nagyon szeretik. Pedig ismét sikerült egy leventególlal nyitni, Robin van Persie sem hitte el igazán, hogy nincs a környékén magyar játékos, ő azonban nem az a típus, aki bántó magányában zavarba jön.

Ez volt számunkra a mélypont. Ebből a kútból mászott ki a magyar válogatott, és ilyen fordulatra tán soha nem volt példa. Juhászék védekeztek, Vadóczék szűrtek, Rudolfék támadtak, az eltolódást felváltotta a tolódás, egyszóval volt stílusa a csapatnak. Mintha teljesen új meccs kezdődött volna. Geráék helyzeteket dolgoztak ki, s ha a bíró ismeri a szabálykönyvet, egálra hozzák a meccset. Aztán a szünetben kapott útravalóval megetettük a jóllakott hollandokat, akik közel álltak ahhoz, hogy gyomorrontást kapjanak tőlünk. Hogy ezt végül elkerülték, annak több oka van.

A világ egyik legerősebb válogatottjáról lévén szó, bármikor, bármilyen helyzetben képes ritmust és sebességet váltani, a sztárjaik között mindig akad egy-kettő, aki kényelmetlen helyzetben riadót fúj. A norvég játékvezető is az erősebb oldalára állt, amikor visszafújta Dzsudzsák finn mintára szabott egyenlítő gólját, utólag pedig a holland sajtó is elismerte, hogy van Persie-t ki kellett volna állítani. S végül, Fortunát is bevették a játékba a hollandok, Vadócz gólpassza Sneijdernek, van Nistelrooy Juhászon megpattant lövése, vagy Kuyt beadásnak szánt, de végül a kapunkban kikötött labdája egyértelműen a mázli kategóriájába sorolandó. Mindezt egyébként a szövetségi kapitány és a csapat több tagja is megemlítette, de ahhoz egyikük sem vette a bátorságot, hogy megmagyarázza a vereséget. Öt kapott gólon nehéz lett volna átsiklani, a három rúgott viszont magáért beszél. (Elgondolkodtató adat, hogy az Eb-selejtező sorozatban a szerzett gólok tekintetében csak Hollandia és Németország előzi meg Magyarországot, ugyanakkor nálunk többet csak San Marino, Feröer és Kazahsztán kapott.)

Amire mindenképpen büszkék lehetünk: a magyar válogatott a forduló mérkőzését játszotta Amszterdamban, és ez több játékosunk kiváló teljesítményének köszönhető. A Fulhamben polcra tett Gera káprázatos góljai, Rudolf mozgékonysága és cselei, Dzsudzsák passzai jelentették a csúcsot, de rajtuk kívül többen - Vadócz, Pintér, Priskin - is úton voltak a tökéletes felé. Természetesen kellett mindehhez Egervári Sándor is, aki a budapesti mellényúlás után Amszterdamban telibe találta az összeállítást, a szerkezetet és a taktikát, nem beszélve arról a lelki segélyről, mentális felkészítésről, motivációról, amit a legkényesebb szituációban adagolt játékosaiba. A helyzet az U20-as világbajnokságot idézte, az a sorozat egy méretes hondurasi zakóval kezdődött, és a kapitányi pszichológiának (is) köszönhetően bronzérem lett a vége.

S hogy mit ér most, ér-e egyáltalán valamit a hollandok elleni két vereség?
Annyit mindenképpen, hogy bár lenulláztak minket, a keddi támadójátékunkból kiindulva szerezhető annyi pont a San Marinó-i–svéd–moldáv–finn kvartett ellen, amennyi elegendő lehet a csoport harmadik helyére. Ez már előrelépés lenne, hiszen egy a magyarnál magasabban rangsorolt válogatottat előznénk meg, azaz végre búcsút inthetnénk a negyedik kalaposok társaságának, és a vb-selejtezőket már egy szintről feljebb kezdhetnénk.

Ha pedig szeptemberig sikerülne stabilizálni a védekezést, akár álomra is hajthatnánk a fejünket, megelevenedhet előttünk a pótselejtezőt érő második hely, úgy, mint tizennégy évvel ezelőtt.
De szép is lenne az ébredés…

 

EURO 2012 - E-CSOPORT

EREDMÉNYEK

Svédország-Magyarország   2-0
Moldova-Finnország                  2-0
San Marino-Hollandia                0-5
Hollandia-Finnország                 2-1
Svédország-San Marino            6-0
Magyarország-Moldova          2-1
Magyarország-San Marino      8-0
Moldova-Hollandia                      0-1
Hollandia-Svédország                4-1
Finnország-Magyarország      1-2
San Marino-Moldova                   0-2
Finnország-San Marino              8-0
Magyarország-Hollandia         0-4
Hollandia-Magyarország         5-3
Svédország-Moldova                  2-1

ÁLLÁS

1. HOLLANDIA                6    6    0    0    21-5        +16      18
2. SVÉDORSZÁG           4    3    0    1    11-5        +  6       9
3. MAGYARORSZÁG     6    3    0    3    15-13      +  2       9
4. MOLDOVA                  5    2    0    3      6-5         +  1       6
5. FINNORSZÁG             4    1    0    3    10-6        +  4       3
6. SAN MARINO              5    0    0    5     0-29        -29       0

A TOVÁBBI PROGRAM

06.03. Moldova-Svédország
06.03. San Marino-Finnország
06.07. Svédország-Finnország
06.07. San Marino-Magyarország
09.02. Hollandia-San Marino
09.02. Finnország-Moldova
09.02. Magyarország-Svédország
09.06. Finnország-Hollandia
09.06. Moldova-Magyarország
09.06. San Marino-Svédország
10.07. Hollandia-Moldova
10.07. Finnország-Svédország
10.11. Svédország-Hollandia
10.11. Magyarország-Finnország
10.11. Moldova-San Marino