Heti Hatos

1. A vörös bika árnyékában

Újra dübörög a banda. Az elhalasztott bahreini szezonnyitó szerepét Melbourne vette át, a hétvégén megkezdődött az őrült száguldás a Forma 1-ben. A labilis közel-keleti politikai helyzet miatt két héttel később rajtolt el a mezőny, bár a vasárnap látottak alapján talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy elkezdődött a Red Bull és Vettel üldözése. A német világbajnok olyan tempóval folytatta a versenyzést az Ausztrál Nagydíjon, ahogyan azt tavaly november 14-én Abu Dhabiban abbahagyta. A sportág történetének legfiatalabb világbajnoka úgy szerezte meg szombaton a pole pozíciót, hogy esély helyett súlyos tizedeket adott vetélytársainak, csapatbéli kollégáját, a hazai pálya előnyét élvező Mark Webbert majd’ egy másodperccel verte. A két Red Bull közé beékelődött Lewis Hamilton hátránya is tetemesre hízott, bár a brittől már-már csodaszámba ment a hétvégi teljesítmény, hiszen a szezon előtt a hozzáértők nemhogy féltették, egyenesen lesajnálták a McLarent. A szakma hozzávetőlegesen annyi esélyt adott a wokingiaknak Ausztráliában, mint a jóllakott koalamacinak a kigyúrt kenguru ellen. S minthogy a Ferrarit, és a Mercedest is sújtotta a nagyság átka, az időmérő után egyesélyessé vált a futam. Az is lett. Vettel úgy aratott rajt-cél győzelmet az aszfalton, hogy az utolsó körökben sétakocsikázással hergelte üldözőit, így is több, mint 22 másodpercet vert a fenéklemezét húsz körön át vonszoló Hamiltonra. A premier sztárja egyébként nem valamelyik világbajnok, hanem az orosz Vitalij Petrov lett, aki a finn vonalat meghazudtoló nyugalommal vezette a Kubicát vesztő Renault-t a 3. helyre, megszerezve ezzel élete első dobogós helyezését az F1-ben. A technikai újításokat alkalmazó, vagy éppen azokkal ismerkedő csapatok tehát megmutatták magukat a világnak, és a belépő után egyértelműen kiderült, hogy a ,,Vörös Bikát” az idén is nehéz lesz megszelídíteni, ráadásul a Red Bull a csodagyorsító nélkül húzta a csíkot. Mi lesz itt, ha Christian Horner csapatfőnök megbarátkozik a KERS-szel?

2. Bukszanyitogató brazil

Kezdődhet a visszaszámlálás. Carlos Alberto már fél évvel ezelőtt lenyilatkozta, hogy Neymar készen áll Európa meghódítására, a brazil zseni pedig újfent hangsúlyt adott az 1970-ben a selecaóval világbajnokságot nyert futballegenda kijelentésének. Neymar da Silva Santos Júnior a dél-amerikai válogatott csatáraként futott ki vasárnap az Emirates Stadion gyepszőnyegére, ahol Skócia volt az ellenfél. Papíron, merthogy a gyakorlatban az ötszörös világbajnok fölényében telt el a kilencven perc, és a szamba suli leglátványosabb elemeit a 19 esztendős sztár mutatta be. A hazájában - de különösen a klubjában, a Santosban - már most félistenként tisztelt tini sztár két góllal, egy kiharcolt tizenegyessel és számos pengés megoldással üzent leendő kérőinek, hogy lehet készíteni a bukszát. Neymarért természetesen a legtehetősebb európai klubok állnak sorba, s hogy végül melyik (és mikor) lesz a befutó, az tényleg csak pénzkérdés. A brazil eddigi pályafutása nyitott könyv a majdani vevők előtt, elég visszaidézniük az utóbbi két esztendő Santos-meccseit, 116 tétmérkőzésén 59-szer volt eredményes. A skótok ellen egyébként a klubjában nyújtott teljesítményét is felülmúlta, igaz, vasárnap csak másodszor volt válogatott, de már három gólnál tart. S bár többen kissé ,,agyasnak” tartják még Neymart, ha az időnként rátörő hisztit kinövi, hamarosan felülhet a futballvilág trónjára, és hosszú évekig ott is maradhat.  


3. Hoki ünnep – könnyekkel

Becsúszott a tizenkettedik is. Az Alba Volán (hivatalosan a SAPA Fehérvár AV 19), egy tucatnál jár a bajnoki címek gyűjtögetésében, szombaton pedig sorozatban a kilencedik aranyat hokizták össze Palkovicsék. Az áldozat ezúttal is a Dab.Docler (értsd Dunaújváros, korábban Dunaferr) jégkorongcsapata volt. A négy győzelemig tartó döntőt nem sikerült izgalmassá tennie a megyei riválisnak, egyszer sem tudta legyőzni az osztrák bajnokságban edződő ellenfelét. Az EBEL-terheléshez szokott fehérváriaknak nem jelentett túlzott megerőltetést, a finálé, mert bár a negyedik meccs első harmadában még pariban volt vele a DAB, a folytatás egyértelmű hazai fölényt hozott. Aki egyébként azt hiszi, hogy a fehérvári hoki szurkolók számára kezd unalmassá válni a döntők utáni fieszta, az téved, szombaton este legalább akkora vircsaftot csaptak a Raktár utcában, mint tették azt az elmúlt években. Zúgott a vastaps, folyt a pezsgő, és…legördült néhány könnycsepp is a jelen lévők arcán. A szakosztály-igazgató Ocskay Gábor természetesen most is együtt ünnepelt a fiúkkal, a hangja azonban el-elcsuklott, a gondolatai máshol jártak. A bajnokavatásról nagyon hiányzott valaki, az a játékos, aki korábban kilencszer vezette hasonló sikerre csapatát. Ifjabb Ocskay Gábor szinte napra pontosan két évvel ezelőtt, 33 évesen távozott közülünk, hátra hagyva egy csodálatos pályafutást, megannyi érmet és serleget. Azóta érte is hokiznak a volánosok, és itthon nem tudnak hibázni. Ha pedig kitart a lendületük az áprilisi divízió I-es budapesti világbajnokságig, akkor címeres mezben megkoronázhatják idei teljesítményüket - ezzel is tisztelegve Kiscsicsó emléke előtt.


4. Szusza-kultusz lengyel módra

Korábban sokszor kellett szembesülnünk azzal a megállapítással, hogy mi magyarok nem tudjuk megbecsülni értékeinket, képtelenek vagyunk kellően megünnepelni sikereinket, nem vagyunk eléggé büszkék a Magyarországnak dicsőséget hozó sportolókra. Mint sok minden másba, az utóbbi időben ebbe is beletanultunk, ami azonban szombaton Újpesten történt, azt a világ legöntudatosabb nemzete is megirigyelhetné. Szusza Ferencre, az Újpesti Dózsa és a magyar labdarúgó-válogatott öt évvel ezelőtt elhunyt gólvágójára emlékeztek a Megyeri úton egy gálameccs erejéig. Az esemény rangját emelte, hogy az ellenfél is szorosan kötődik a magyar csatár-legendához, aki az 1970-71-es szezonban a lengyel Gorník Zabrze együttesét trenírozta, bajnoki aranyérmet és kupát nyert a csapattal. Fokozta az érdeklődést, hogy a március 23-i lengyel-magyar barátság hivatalos napja közel esett a mérkőzés időpontjához, adott volt tehát a jó hangulat a Szusza Ferenc nevét viselő stadionban. Arra azonban a legoptimistábbak sem számítottak, hogy a lengyelek (is) komolyan gondolják egykori edzőjük megünneplését, és bár a szervezők elküldték az igényelt jegymennyiséget, meglepve tapasztalták, hogy szinte megtelt a vendégszektor. A 3100 néző közel fele Górnik-szurkoló volt, és azon túl, hogy folyamatosan bíztatták csapatukat, látványosan kifejezték volt mesterük, és maga az esemény iránti tiszteletüket. Megtapsolták a magyar himnuszt, lengették a lila zászlókat (is), megható látvány volt a jelenlétük. A gálát egyébként az Újpest nyerte 2-1-re, de ezúttal tényleg nem az eredmény volt a fontos, még akkor sem, ha Rajcziék a Fradi elleni főpróbának tekintették a mérkőzést. A jegybevételből megvalósulhat a klub régóta dédelgetett álma, a Szusza Ferenc-szobor felépítése, amelyhez a szurkolók már összegyűjtöttek több mint két és félmillió forintot. A hiányzó összeghez a lengyelek is hozzájárultak, amiért dukál az elismerés, jár a köszönet.  


5. Világsztárok Budapesten

Aki látta futni, hallotta közvetíteni, figyelemmel kísérte vezetői tevékenységét, az tudja, a magyar sport egyik legkiválóbb alakja volt. A 2006. március 12-én elhunyt Gyulai István egy héttel ezelőtt, 21-én lett volna 68 éves. A huszonnyolcszoros magyar bajnoknak, válogatottnak (1961-69), olimpikonnak (1964) a vérében volt a sport, amit a televízióban riporterként, a Telesport főszerkesztőjeként vitt tovább, majd később a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkáraként (1991-2006) teljesedett ki pályafutása. Most végre méltó emléket állít neki a Magyar Atlétikai Szövetség. Egészen pontosan két fia, a MASZ elnöke és főtitkára, Miklós illetve Márton öt éve próbálja megszervezni édesapja emlékére a korábbi Budapest Nagydíjakhoz hasonló színvonalú nemzetközi versenyt. A legenda folytatódik mottóval július 30-án Gyulai István Memorial - Atlétikai Magyar Nagydíjat rendeznek a Puskás Ferenc Stadionban, várhatóan 20-25 ezer ember előtt. A háromórás programban több világklasszis is rekortánra léphet, a meghívókat már nyomtatják, s az atléták minden bizonnyal élnek a fellépés lehetőségével. S, hogy nem csak ,,holmi” pénzdíjas versenyről van szó, azt bizonyítja az esemény sajtótájékoztatójára a világhálón bejelentkező Lamine Diack IAAF-elnök, aki videóüzenetben méltatta a nagydíjat, külön kiemelve Gyulai Istvánt, aki egész életét a sportnak szentelte. A telt ház egyébként garantált, erről a szervezők egy szokatlan ,,árukapcsolással” gondoskodtak. Az emlékverseny napján kerül sor a Forma-1-es Magyar Nagydíjra is, a Hungaroringre kilátogatók a belépőjük felmutatásával ingyen tekinthetik meg a 18 órakor kezdődő viadalt.

6. A trükkös bombázó

Zizou nem kegyelmezett. Miért is tette volna, aki nekimegy Materazzinak, annak nem jelenthet gondot egy ifikapus önbizalmának sárba tiprása. Amíg azonban az olasz vb-döntőbeli megfejelése Zinedine Zidane-nak piros lapot jelentett, és pályafutása végét eredményezte, addig lehet, hogy a vancouveri focitáborban előadott improvizatív trükkje a megetetett játékos futballhoz való kötődését erősíti. Mert hát valljuk be, aki tizenévesen egyik napról a másikra világhírnevet szerez magának a világhálón, azt a legkevésbé sem érdekli, hogy éppenséggel hülyét csináltak belőle, pláne nem akkor, ha azt egy világ-, és Európa-bajnok futballsztár tette. Zidane egyébként sejthette, hogy a mutatványa maradandó nyomokat hagyhat a kapus lelkén, a felvételen jól látható, hogy vigasztalja is szegényt. Egyébként pedig elkeseredésre semmi ok, olyan volt ez a néhány másodperces rögtönzött bemutató, mint amikor egy fickóssá váló serdülő ifjú betéved a bordélyházba, és a Madame ráküldi a legnagyobb bombázót. A hölgy rutinból letudja az aktust, az örömszerzés tudományába beavatott srác belepirul a trükkökbe, hazaérve azonban büszkén meséli barátainak, hogy a találkozás minden pénzt megért. Mert bár beleszédült a ritmusba, fájt is neki kicsit a dolog, de azért élvezte a varázslatot.


Heti Hármas

1. Csiki-csuki és a realitás

Magyarország-Hollandia 0-4. Ha ez a realitás, akkor ennek a hírnek nem itt lenne a helye. Márpedig a pénteki Európa-bajnoki selejtező végeredménye nagyjából fedi a két csapat tudásbeli különbségét, azaz semmi olyan nem történt a Puskás Ferenc Stadionban, amiért le kellene húznunk a magyar válogatottat. A vb-ezüstérmes hollandok ellen inkább a szív, mintsem az ész diktálta a fokozott várakozást, a bravúr lehetőségét, mégis, jó érzés volt újra reménykedni, hinni abban, hogy hátha most sikerül…A korábbi eredményei (és játéka) alapján joggal dicsőített Egervári-csapat az elmúlt fél évben ugyan szerethetővé vált, az Oranje ellen azonban felejthető produkciót nyújtott. A kimondva-kimondatlanul elvárt pontszerzési kényszer háttérbe szorította a területre és emberre vigyázó taktikát, követhetetlenné változtatta (nem a hollandok számára…) a védekezésünket, esetlegessé tette a támadójátékunkat. A párosmeccs első felvonásán Sneijderék kimutatták a foguk fehérjét, bemutatót tartottak a futballtudásukból. Ha viszont tényleg ez a realitás, akkor miért került az elmúlt hét negatív hírei közé a magyar-holland? Nem elsősorban az összteljesítmény, nem a végeredmény, nem is a kapitális hibák miatt, sokkal inkább a második játékrész derekán látott 2 perc 38 másodperc lóg ki a sorból. Ez idő alatt ugyanis az ellenfél futballistái több mint hatvanszor passzolhattak zavartalanul, pontosan egymáshoz, ráadásul úgy ért véget ez a macska-egér játék, hogy Sneijder kezére pattant a labda, azaz nem mi elégeltük meg a labdázgatást. Kedden az ehhez hasonló csiki-csukit kellene elkerülni, legalább ettől vegyük el a hollandok kedvét. A többi már úgyis realitás…


2. Égbekiáltó gólcsend

A Flensburg szombati szegedi győzelme után vasárnap a Veszprémben bíztunk. Mindkét meccset a kézilabda Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének keretében játszották, és sajnos nagy esély van rá, hogy a két magyar csapat számára ezen a szinten be is fejeződik a sorozat. Pedig milyen jól indult! Szegeden tíz perccel a vége előtt még a Pick vezetett, ám hiába került kettős emberelőnybe, egyenlítettek, majd - ki más, mint a magyar Szilágyi - vezérletével fordítottak a németek. Az egygólos hátrány persze behozható a visszavágón, ám ha hozzátesszük, hogy a Flensburg nem a legerősebb összeállításában érkezett Magyarországra, akkor minimális az esély a továbbjutásra. Barcelonában még bosszantóbb forgatókönyv szerint alakult a meccs. A világ egyik legjobb klubcsapata ellen soha nem nyert még idegenben a Veszprém, vasárnap azonban nagyon közel állt ahhoz, hogy legalább szoros eredményt érjen el. Az első félidőben Perics parádés védései alapozták meg az MKB eredményes támadójátékát, ami a szünet után gyengült, majd negyedórával a vége előtt elhalt. Olyannyira, hogy tizenhárom perc alatt egyetlen gólt sem sikerült lőni a katalánok hálójába, ez pedig nem fér bele a Barcelona ellen. A mérkőzés után egyébként a vendéglátók klasszisai is elismerték, hogy nem számítottak ekkora különbségre. Mindezek ellenére garantált a zsúfolt ház, a remek hangulat a visszavágón, és talán megszoríthatják Sulicsék Nagy Lászlóékat. Tavaly a hatgólos hátrányt majdnem sikerült ledolgoznia a Mocsai Lajos vezette magyar bajnoknak, most eggyel több a restancia. A vasárnap hat gólt szerző Iker Romero egyébként felvázolta, miben lesz részük Veszprémben: „Jó, hogy ekkora előnyre tettünk szert, főleg annak tudatában, hogy a visszavágón háború vár ránk. Még semmi sem dőlt el”. A próféta szóljon belőle…

3. Botrányszag a székházban

Az öltözőben derbire, a székházban leleplezésre készülnek. A Ferencváros pénteken az Újpestet fogadja, mégsem a rangadó okoz feszültséget az Üllői úton, sokkal inkább a klub gyanús pénzügyeit firtató és kutató vizsgálat. Kubatov Gábor, az FTC elnökeként szeretne részt venni a futballcsapatot működtető zrt. tervezett átvilágításában, ám hogy a jelenleg még a Kevin McCabe nevével fémjelzett társaság mikor kerül a Berki Krisztián által képviselt BK Management Group felügyelete alá, az még kérdéses. A március közepére összehívott közgyűlés jelentette volna az átadás-átvétel dátumát, ám a procedúra egyelőre ismeretlen okok miatt csúszik. Kubatov nem érti miért, ám hogy ne vesszen kárba az idő, addig a lelépő félben lévő, de még hivatalosan tulajdonosnak tekinthető angol üzletemberrel tárgyal a futballcsapat átvételéről. A Fidesz pártigazgatója a miheztartás végett odaszúrt egyet az ügyben érintetteknek: ,,Senki nem úszhatja meg a felelősségre vonást. Nem létezhet más alternatíva, csak a tiszta igazság." Eközben Budai Gyula is elkezdett dolgozni Fradi-ügyben, s ha ő belefog egy munkába, ott általában talál is valamit. Most éppen a Fradi-pálya privatizációs értékesítési szerződése verte ki a biztosítékot, ezért az elszámoltatási kormánybiztos különösen jelentős értékben elkövetett hűtlen kezelés bűntette elkövetésének gyanúja miatt feljelentést tett Tátrai Miklós, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. volt vezérigazgatója és Császy Zsolt, az MNV volt jogtanácsosa ellen, mivel "jogszabályon alapuló kötelezettségeik megszegésével, biztosítékok nélküli szerződéskötéssel" 1,2 milliárd forint plusz áfa kárt okozhattak a magyar államnak. Terjed tehát a botrányszag az Üllői úton, még szerencse, hogy jó az öltöző szigetelése. Ha oda is beszivárog, az akár a derbire is hatással lehet.