Nem szabad persze elfelejteni, hogy a nagycsapatokon kívül is van élet a Formula-1-ben - ezt például tökéletesen bizonyította a melbourne-i verseny. A teljesen újonc, 1990-es születésű Sergio Perez parádés versenyt futott, mindössze egyszer állt ki a boxba, és végül a nagyszerű hetedik helyen ért célba. Meglepő volt a teljesítménye hiszen korábban az újoncok közül Maldonadót és Di Restát is többre hivatottnak gondolták a kis mexikóinál - még úgy is, hogy a jelentős szponzori háttérrel rendelkező Perez tesztnapot is nyert az előszezonban. A futam persze más volt, a mexikói tökéletesen végrehajtott taktikájának köszönhetően tudott ilyen előkelő helyen végezni (még csapattársát, a nem éppen kutyaütő Kobajasit is simán verte). Kivételesen fimon vezetői képességekről árulkodik, ha valaki egy kiállással képes abszolválni az egész versenytávot ezeken a nagyon gyorsan kopó Pirelliken. Könnyen lehet, hogy máris megtaláltuk Jenson Button méltó követőjét…
Persze annyira nagy szüksége még nincs az utódra a világbajnoknak: az Ausztrál Nagydíjon például azt is tudta bizonyítani a nemsokára 32. életévébe lépő Button, hogy az előzés tudománya sem áll messze tőle. Már a rajt után parázs csatát vívott a valahogyan elébe keveredő Massával (ennek egy büntetés lett a vége, mivel az angol levágott egy kanyart előzés közben), ám aztán az egész versenyen támadó üzemmódban közlekedett: Massát például egy parádés vezércsel után kapta le a célegyenes végén a futam egy későbbi szakaszában. A kis brazil lelkesedése persze ekkor már hagyott kívánnivalót maga után: érezhető volt, hogy miután a csapat Alonso mögé parancsolta (ezt senki nem vette észre a Buttonnal vívott csata hevében) a maradék kedve is elment a versenyzéstől - végül a kilencedik helyen csorgott be a célba.
A Mercedesnél persze még egy kilencedik helynek is tudtak volna örülni, lévén egyetlen árva pont nélkül távoztak az ötödik kontinensről. Schumacher versenye már az első körben véget ért (bár utána poroszkált még egy ideig), mivel Alguersuari hátulról felöklelte; Rosbergnek pedig a veterán Barrichellóval gyűlt meg a baja. A rutinos brazil egyébként az egész hétvégén úgy vezetett, mint egy elefánt a porcelánboltban - Rosberg hidegre tevése például egy teljesen fogalmatlan manőver volt a korábbi Ferrari-pilótától.
A Renault háza táján közben nagy az öröm, az eddig kissé lesajnált Vitalij Petrov ugyanis hihetetlenül megbízható teljesítményt elővezetve hozta be a dobogóra a fekete-arany színekben pompázó franciákat. Zseniális taktika, szinte tökéletes megvalósítás: ez volt Petrov harmadik helyének a kulcsa. Nekem személy szerint nem is az volt a meglepetés, hogy gyors tudott lenni egy feltűnően jól sikerült Renault-val, sokkal inkább az, hogy a rá nagyon is jellemző megbízhatatlanság ezúttal egyáltalán nem volt jelen a teljesítményében. Hibátlanul, precízen és céltudatosan tette a dolgát, tökéletesen megvalósította az eltervezett taktikát, ennek eredményeképpen pedig olyan versenyzőket is meg tudott előzni a végelszámolásnál, akik a köridők átlagát tekintve jóval gyorsabbak voltak nála (Alonso, Webber, Button). Mi ez, ha nem parádés teljesítmény?
Az már csak hab a tortán, hogy az orosznak ezúttal is sikerült borsot törnie a kétszeres bajnok Alonso orra alá - ezúttal egy harmadik helyet orozott el a spanyol elől, mégpedig úgy, hogy az egész futamon alig látták egymást. Alonso egyébként fantasztikus versenyformát mutatott, egyedül a rajtnál hibázott, onnantól kezdve azonban szinte ellenállhatatlan volt. Ha kellett, előzött, ha kellett, agresszívan védekezett, és ha kellett, a boxstratégiára bízta a döntést. Apró szépséghiba, hogy így is egy negyedik hely volt a maximum, amit kihozhatott a versenyből…
Ő azonban legalább kihozta a maximumot az autójából, nem úgy, mint a szinte önmaga paródiájaként versenyző Mark Webber. Utólag visszagondolva, lehet, hogy jobb is, hogy nem a nyurga ausztrál lett tavaly a világbajnok, hiszen a mai versenyen nyújtott teljesítménye kettes rajtszámmal a neve mellett is éppen elég ciki volt - rossz belegondolni mi lenne, ha egy nagy egyes virít az autóján. Ha nagyon visszafogottan akarnám értékelni Webbert, azt mondanám, csapattársa minden tekintetben felülmúlta őt a mai napon (sőt, az egész hétvégén) - ám mivel a visszafogottság távol áll tőlem, kijelentem: Webbert megalázták a hazai pályáján. Nem, nem az a ciki, hogy kikapott a világbajnok csapattárstól, hanem az, ahogyan kikapott: se gyors nem volt, se megbízható, kulcsmomentumokban hibázott (harmadik kiállása utáni kivezető kör), és az előzéseknél sem volt kellően agresszív. És még mielőtt valaki felhozná mentségére a KERS "nem használatát", gyorsan leszögezném: Sebastian Vettel győzelme egyetlen pillanatban válhatott volna kétségessé, amikor Jenson Button mögé érkezett meg a kiállása után. A német azonban nem tojta össze magát, KERS nélkül is előzött, és simán megnyerte a futamot. Pontosan ennyi volt a különbség ezen a hétvégén Vettel és Webber között: önbizalom és céltudatosság.