Forma-1

A világ vörös szemmel - avagy bajnok lehet-e újra a Scuderia?

  • Kele János
megosztom

A korábban megkezdett sorozatunkat folytatva igyekszünk górcső alá venni a hétvégén rajtoló Formula-1-es világbajnokság esélyes csapatainak téli felkészülését. Az első részben a küszködő McLarennel foglalkoztunk, most pedig a Ferrarin a sor.

Ferrari Forma-1-es csapata Alonsóval a volánja mögött - Fotó: AFP
A legendás maranellói csapat 2007 óta hiába vár az egyéni világbajnoki címre - ekkor az azóta már szinte elfeledett Kimi Räikkönen tudta nagy nehezen bajnoki koronához juttatni az olaszokat. Olyan nagy probléma persze azóta sem volt, a rákövetkező szezonban például összejött egy konstruktőri cím, (sőt Felipe Massa mindössze egy ponttal csúszott le a világbajnokságról), 2010-ben pedig csak a legeslegutolsó futamon sikerült kiénekelni a sajtot a szezon második felére feltámadó Alonso szájából. Látható tehát, hogy bár voltak fellángolásai a maranellóiaknak, a bajnoki cím kapujában kétszer is megremegett a lábuk - kérdés, vajon tendencia lesz-e a balszerencse-sorozatból, avagy a vörösök képesek lesznek átlépni a saját árnyékukat?

A balszerencse-sorozatot természetesen lehetetlen előre látni, azt azonban már az elején leszögezhetjük: a többször is névváltozáson átesett Ferrari 150° Italia van olyan jó konstrukció, hogy bajnoki címhez segítse valamelyik pilótáját. Azt talán túlzás lenne kijelenteni, hogy a mezőny legjobb, leggyorsabb autója - ám a tesztek alapján valósággal elvitathatatlan, hogy a legmegbízhatóbbja…

Pedig nem így kezdődött az előszezon, Felipe Massa alatt például már a második tesztnapon kigyulladt a vörös versenygép, így aztán a derék brazil versenyző alig tudott néhány kört megtenni a gyakorláson. Persze emiatt nem kell álmatlanul forgolódnia, azóta jócskán bepótolta a mulasztást - olyannyira, hogy a 3497 megtett tesztkilométerével a legszorgalmasabb pilótának bizonyult. Nem sokkal marad el mögötte a csapattárs Alonso, aki 3478 km-t pakolt bele a konstrukcióba - bár azt talán illik megjegyezni, hogy a spanyolnak eggyel több alkalma volt autóba ülni a tesztszezon során. A lényegen ez persze semmit nem változtat, összességében a Ferrari tette bele a legtöbb kilométert az új autójába - ergo ő várhatja a legfelkészültebben a rajtot.

Érdemes megjegyeznünk, hogy az elvileg a Ferrari közvetlen riválisának számító (legalábbis oda várt) McLaren mindössze feleannyi(!) tesztkilométert futhatott, mint a rendkívül stabil konstrukciónak tűnő 150°Italia - nyilvánvaló tehát, hogy a vörösök jóval több információhoz jutottak hozzá az autóról, a gumikról és a 2011-es szabálymódosítások hatásairól is. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy az olaszok minden munkát elvégeztek, amit terveztek, s szinte bizton kijelenthető: ennél többet, jobban, ezen körülmények között lehetetlen lett volna futni egy új autóval.

A korábban, a McLaren esetében már emlegetett PosIx kritérium-rendszer alapján a Ferrari hivatalosan az erősorrend második helyén áll - nem meglepő, hogy csak a címvédő Red Bull-Infinity előzi meg. Persze arról is beszéltem már, hogy ezt a rendszert illik fenntartásokkal kezelni, mivel mindössze egyetlen elemét vizsgálja az eredményességnek, miközben olyan, nem éppen jelentéktelen adatok, mint a körszám, az üzemanyagszint vagy a gumikeverékek kimaradnak az értékelésből.

Ha a hosszabb etapokat nézzük, még egyértelműbb a Ferrari lemaradása: miközben 5-6 körből álló futásaiban a Red Bull ausztrál pilótája, Mark Webber nagyjából 1:23-as átlagot tudott futni az utolsó, barcelonai teszten, a Ferrarival próbálkozó Massa csak 1:24 közepére-végére volt képes. A tanulság: a Ferrari még jócskán le van maradva a Red Bulltól, főleg versenytempó tekintetében.

Az ilyen 5-6 körös összehasonlításokra még könnyedén legyinthet az ember, mondván a versenyeken úgyis sokkal hosszabb etapokat kell egyben teljesíteni mind a versenyzőknek, mind a gumiknak. Ennek kiküszöbölésére megvizsgálhatjuk a 12-13 körből álló etapok átlagköridejeit is: ezekből szintén Red Bull-fölény világlik ki, sőt a Ferrai lemaradása még nagyobb, ezúttal nem csak éppen befér elé a Mercedes GP, hanem jócskán meg is előzi őt.

Hogy akkor mi is az igazság? A számok azt mutatják, hogy a Ferrari a mezőny legmegbízhatóbb autója, ám gyorsaságban és versenytempó tekintetében ketten is megelőzik (Red Bull, Mercedes). Egyértelműnek tűnik tehát a célkitűzés: hibátlan stratégiával, ötletes versenyzői húzásokkal (ezeknek ugyanis hatalmas szerep jut idén!) pozíciókat nyerni, és megtréfálni olyan vetélytársakat, akik elvileg gyorsabb autóval indultak, ám egyéb tényezőkben alulmaradtak a Ferrari pilótáival szemben. Más kérdés, hogy vajon építhet-e túlságosan ezekre a dolgokra a taktikázás területén az utóbbi 4 évben hibát hibára halmozó Ferrari? Egyszerűen nincsen más választása…

megosztom