Heti 6:3

Djokovics-Dzsudzsák-Inter - az elmúlt hét hősei

  • Vásárhelyi Tamás
megosztom

Ismét eltelt egy hét, így újra jelentkezünk a Heti 6:3 című rovatunkkal, amiben hat örömteli és érdekes sportesemény mellett három kevésbé vidám, de annál inkább elgondolkodtató történést elevenítünk fel az elmúlt napokból.

Heti Hatos

1. Maradtunk esélytelenek
Régóta figyelem a magyar labdarúgó válogatott sorsdöntő meccsei előtti felhajtást. Azt a folyamatot, ahogyan a mérkőzések közeledtével hetek alatt a „nem mi vagyunk az esélyesek” nyilatkozatok hirtelen átváltanak „most úgy érzem meglepetést okozhatunk” vagy „nyerni kell, más nem lehet a célunk” klisékbe. Ettől a tendenciától féltem a most pénteken sorra kerülő magyar-holland Európa-bajnoki selejtező kapcsán is. Bár jó néhány újság próbálta a játékosok, vezetők szájába adni a „most majd megverjük a hollandokat” szólamot, szerencsére a szokottnál erre kevesebben voltak vevők. Nagy megnyugvással olvastam a napokban a csapat tagjainak nyilatkozatait, akik most rendre arról beszélnek, hogy számunkra a világbajnoki ezüstérmes hollandok ellen a pontszerzés is nagy eredmény lenne. Ez a realitás, ezen nincs mit szépíteni. És attól még, hogy a realitást kimondjuk, nem hiszem azt, hogy a fiúk nem fognak megtenni mindent a győzelemért, nem fognak megszakadni a telt házas (ez ugye most csak 28.000 nézőt jelent, de ez megint egy másik történet) Puskás Ferenc Stadion közönsége előtt pénteken este. Különben én magam sem vettem volna belépőt a meccsre…

2. A kiesés széléről táncolt vissza a címvédő
Őszintén bevallom, nem hittem volna, hogy az Inter továbbjut. A Bayern München elleni hazai 1-0-ás vereség után kevés esélyt adtak a szakértők (itt most nem magamra utalok…) a Bajnokok Ligája címvédőjének számító olaszoknak. A tavaly még a sokakat megbabonázó José Mourinho által sikerre vitt Inter számára ugyanis nem ígérkezett könnyűnek a németországi visszavágó. A negyedik percben ugyan Eto’o egalizált, de az olasz drukkerek örömét hirtelen lelohasztotta a csapat kapusa, Júlio César, aki még a szünet előtt gyorsan beszedett két gólt, így a töménytelen helyzetet kidolgozó németek páholyból várhatták a második félidőt. Hogy ez a kényelmes „fotel” aztán miként változott át Dózsa György tüzes trónjává, azt talán maga a Bayern (amúgy félig kirúgott és a szezon végén távozó) holland edzője, Louis van Gaal sem tudja, de tény, az Inter játékosai körömszakadtáig küzdve végül egyenlítettek, sőt a 88. percben Goran Pandev góljával végül a továbbjutást is kiharcolták. A Mourinho utáni éra legzajosabb Inter-sikere után most már bizonyosan többen tudják, hogy Leonardónak hívják a milánói fekete-kékek új trénerét. Ha pedig netán a BL-címvédők átkát (még sohasem tudott az előző kiírás győztese ismételni) is megtörné csapatával a brazil, akkor alig két éves edzői karrierrel a háta mögött rögtön a portugál mágus nyomába eredhetne. Ja, ehhez előbb a Schalkét, majd a Manchester-Chelsea párharc győztesét kéne legyőzni, hogy a május 28-ai londoni döntőről már ne is beszéljünk.

3. Djokovics idén verhetetlen
Bár korszakhatárt egyelőre még nem jelent a férfi teniszben, Novak Djokovics idénykezdése mégis mindenképpen a lista dobogójára kívánkozik. A szerbek 23 esztendős teniszezője egyelőre veretlen ugyanis a 2011-es évben. Már az Ausztrál Open megnyerése is kalaplengetést érdemel, de Djokovics múlt héten mutatott formája már tényleg extraklasszissá váló játékost sejtet. A tavaly év végi Davis Kupa-sikertől szárnyat kapó teniszező ugyanis vasárnap az Indian Wells-i tornát is megnyerte, ráadásul úgy, hogy az elődöntőben és a fináléban egymás után a férfi tenisz elmúlt éveit meghatározó két klasszist (Roger Federert és Rafael Nadalt) is legyőzte. A Federer elleni siker már azt jelentette, hogy a világranglistán megelőzte a svájcit, a rangsor második helyére előrelépő Djokovics pedig a közeljövőben az általa hétfőn hajnalban 4:6, 6:3, 6:2-re legyőzött Rafael Nadalra is veszélyes lehet. Igaz ugyan, hogy hamarosan már a salakpályás szezon jön, ami a spanyol világelső felségterülete. Elvileg… de könnyen elképzelhető, hogy az évet eddig 18-0-val nyitó Djokovics idén végleg megtörheti a Federer-Nadal dominanciát.

Petra Majdic búcsúja Falunban4. Klasszisok búcsúja a téli sportokban
Az elmúlt hétvége sok téli sportágban (alpesi sí, biatlon, síugrás, sífutás) a Világkupa szezon végét és ezzel párhuzamosan korábbi klasszisok visszavonulásának a bejelentését is hozta. Egy hete már megkönnyeztük a finn síugró legenda Janne Ahonen nyugdíjba vonulását, most pedig a „repülő bajusz”, vagyis Adam Malysz előtt tisztelgett a planicai szezonzáró sírepülő verseny közönsége. A sífutóknál a franciák egyetlen világbajnoka, Vincent Vittoz is búcsúzott, de kevesen kaptak olyan megható búcsúztatást, mint a szlovén Petra Majdic. A tavalyi vancouveri olimpián hősiesen szereplő sífutó idén is megnyerte a sprint Világkupát, most 31 esztendősen viszont úgy döntött, hogy befejezi az aktív sportot. A faluni Világkupa-döntő utolsó futama után a célba érő Majdic azon melegében egy konyhai kötényt kapott ajándékba, ami remekül szimbolizálja azt, hogy mostantól a sport helyett már a család és a háztartás lesz a főszereplő az életében. A versenyzőtársak körében nagyon népszerű, mindig mosolygós szlovén hölgytől méltó búcsút vett a sífutó világ.

 

5. Balázs, még egy hétig tarts ki
Őszintén szólva nem bánnám, ha - a néha már a csapból is folyó - Dzsudzsák Balázs a jövő héten is főszereplő lenne rovatunkban. A PSV Eindhoven magyar légiósa Hollandiában hétről hétre bizonyítja klasszisát, aminek örülünk, de az lenne az igazi, ha a hollandok elleni pénteki derbire is tartalékolna még valamit. A hétvégén bordafájdalmakkal (szerencsére kiderült, hogy csak izomhúzódásról van szó) küzdő magyar légiós a múlt héten az Európa Ligában alkotott nagyot, csapata ugyanis a hazai 0-0 után idegenben harcolta ki a továbbjutást a skót Rangers ellen. Dzsuzsák gólpasszal és egy kapufával vette ki a részét az idegenbeli 1-0-s sikerből, így Gera Zoltán tavalyi nyomdokain haladva már a legjobb nyolc közé repítette kenyéradóját.

6. Száz éves a Vasas
Szép jubileumhoz érkezett a Vasas Sport Club, amely 2011. március 16-án a Folyondár utcai sportcentrumban ünnepelte alapításának 100. évfordulóját. Rovatunkban ezúton is gratulálunk a többek között 44 olimpiai bajnokot és 40 világbajnokot „kitermelő” egyesületnek. Az eltelt egy évszázad során számos klasszist adott a Vasas a magyar sportnak, korra és nemre való tekintet nélkül olvasóink számára is ismert nevek fémjelzik a klub elmúlt évtizedeit. Németh Miklós, Mészöly Kálmán, Illovszky Rudolf, Farkas János, Kozma István, Körmöczy Zsuzsa, Taróczy Balázs, Papp László, Gedó György, Kárpáti Rudolf, Faragó Tamás, Csapó Gábor, Ihász Kálmán, Sterbinszky Amália, Korondi Margit vagy éppen Kovács István is a Vasas piros-kék színeinek (és persze sok esetben a piros-fehér-zöld színkombinációnak) szerzett dicsőséget. Köszönjük, Vasas!

Heti hármas

1. Ilyen is csak nálunk van
Ahogy mondani szokták, ilyen is csak a magyar fociban fordulhat elő. Az még rendben van, hogy ha nem jönnek az eredmények, akkor a labdarúgóklubok vezetői úgy gondolják, hogy edzőt kell váltaniuk, de ami Kiss Lászlóval fordult elő a napokban, az tényleg egyfajta kuriózum. Az NB II Nyugati csoportjában szereplő Pécsi MFC szakvezetőjét ugyanis a csapat tulajdonosa Matyi Dezső úgy rúgta ki (ezen nincs mit szépíteni, ez tényleg így történt egy alig két perces kávéházi „beszélgetés” során), mint azt a bizonyos macskát szokták. Az amúgy karakán és szókimondó mester hírében álló Kiss is sok mindent megélt már edzői pályafutása alatt, de most bizony köpni-nyelni nem tudott. Ilyen tavaszkezdésre ő sem számított, lévén csapata tizenhét forduló után két pont előnnyel vezeti a Nyugati csoportot. Kiss utóda a pécsiek korábbi utánpótlás igazgatója, Mészáros Ferenc lesz. Sok nyugodt éjszakája innentől persze neki sem lesz…

2. Áll a bál a sportlövőknél
Az utóbbi egy hétben sokan sokfelé írtak már a Sidi Péter kontra Magyar Sportlövő Szövetség konfliktusról. A jelen pillanatban a legjobb magyar sportlövőnek (és egyelőre egyedüli londoni olimpiai kvótásunknak) számító Sidi éles kritikával illette a szövetséget (főként a sportág jövőbeni érdekeit szolgáló koncepció hiánya miatt) és annak elnökét, Krzyzewsky Miklóst (aki nem várta meg a közelmúltban véget ért EB-n a magyar himnuszt és Sidi szerint Kuvaitban szövetségi pénzen „nyaralt”). A kritika nyilvánosan hangzott el, amelyre - sajnos - a szövetségben nem előremutató módon reagáltak. Az első reakció szerint Sidit fegyelmi tárgyalásra idézték meg, igaz pont akkorra, amikor éppen külföldön versenyez. Bár ezt a napokban már korrigálta a szövetség, és új időpontot adott a sportág fő kritikusának, az ügy vége még aligha belátható. Az viszont tény, hogy a Sidi által felhozott ügyekben bárkinek is legyen igaza (vélhetően az igazság valahol a két álláspont között van), a most kialakult szituáció megmutatja, hogy a jéghegy csúcsa alatt bizony sajnos komoly problémák feszülnek. Arra pedig csak félve merek utalni, hogy sajnos láttunk már többször is olyat (pl. Mezey György és Nyilasi Tibor esete a mexikói foci-vb előtt), hogy vezető-játékos konfliktus milyen könnyen tehet tönkre egy várva várt magyar sikert.

3. Megállt az idő Londonban
A Sidi-ügynél a ”bronzérmes” talán kevésbé érint bennünket, de mégis fontos, hiszen alig 500 nap múlva újra felgyullad az olimpiai láng a brit fővárosban. A londoni nyári olimpia megnyitója előtt a brit szervezők a Trafalgar téren nagy csinnadratta közepette állítottak fel egy hatalmas órát, amely másodpercre pontosan mutatná a megnyitóig hátralévő időt. Az átadáson még brit olimpiai bajnok sportolók jelenlétében ott pózolt a szervezőbizottság elnöke, Sebastian Coe is, aki azonban másnap szomorúan értesült arról, hogy a szponzor cég által biztosított hatalmas időmérő szerkezet már rögtön az első napon megállt. Bár lehet, hogy az idő megállítását néhány, a londoni olimpiához kapcsolódó és időzavarban szenvedő beszállító most üdvözölné, reméljük a londoni játékok szervezése és rendezése során ez lesz a legnagyobb nehézség, amivel az angoloknak szembesülniük kell.

megosztom