NB I Visszatekintő

A szélmalomharctól a szoft pornóig

megosztom

Kissé szomorkásra sikeredett a hétvége. A Japánban történt földrengés áldozatira emlékezve gyászszünettel kezdődtek a mérkőzések, és ez a hangulat több csapat esetében a játékra is átragadt. Kellemetlen időjárás, kevés néző, még kevesebb gól, egyszóval nem az idény fordulója volt a huszadik. De hogy valami jóról is essen szó, Székesfehérváron már azt találgatják, hogy melyik fordulóban lesz a bajnokavatás, a Paks potenciális éremesélyessé lépett elő, és a Szolnok sem adja fel. Miért is adná? Ebben a bajnokságban a Videoton összeomlásán kívül még bármi megtörténhet. 

Vigyázat, a KTE harap!

KTE-Ereco-Zalaegerszegi TE 1-0 (1-0)
Vezette: Fábián Mihály
Gólszerző: Gyagya a 35. percben
Kiállítva: Vlaszák az 50. percben
Kecskeméten nem csak rúgni, harapni is tudnak. Csank János, a ZTE edzője a mérkőzés előtti napon azt nyilatkozta, hogy mivel a KTE az előző fordulóban kikapott Szolnokon, biztosan harapni fog a következő meccsen. Bejött a jóslata, Tomiszlav Szivics játékosai valóban kimutatták a foguk fehérjét. Úgy estek neki az egerszegieknek, mintha a létük forgott volna kockán, góléhségüket a lőlap igazolta: amíg a dobogó harmadik fokán egyensúlyozó (most éppen lebillenő) Zete az első félidőben képtelen volt eltalálni a hazai kaput, addig a ,,harapósoknak” nyolcszor sikerült megdolgoztatniuk Vlaszákot. S mivel ezek közül az egyik góllal végződött, a második játékrész kecskeméti előnnyel kezdődött, majd zalaegerszegi emberhátránnyal folytatódott. Öt perccel a szünet után ugyanis az addig munkamániás Vlaszák rontott rá Tökölire, és nem csak megijesztette, hanem szó szerint fel is öklelte a csatárt. Fábián bírónak nem csak a szeme, hanem a piros lapja is villant, zöld utat mutatva ezzel a kapusnak az öltözőbe. Ez a néhány színes mozzanat még sötétebb jövőt sejtetett a vendégcsapat számára, ám a zalaiak becsületére legyen mondva, továbbra is az egyenlítő gólért hajtottak, és ha Kamber a helyzeteinek felét értékesíti, egálra hozta volna a meccset. Ez egyébként teljesen életidegen végeredmény lett volna a kecskemétiek szempontjából, hiszen ők továbbra sem hajlandóak döntetlent játszani a bajnokságban, vagy veszítenek, vagy nyernek. S minthogy Szivics zömében az utóbbira tanította meg őket, a KTE egyre stabilabb tagja a középmezőnynek. Apropó, mit is mondott a szerb edző a szolnoki vereség után? ,,Lesz miről beszélnünk jövő héten az öltözőben.” Ami azt illeti, tartalmas kis társalgás lehetett…

Érkeznek a csapatok a labdarúgó Monicomp Liga 20. fordulójában játszott Videoton FC - DVSC-TEVA mérkőzésen, a székesfehérvári Sóstói Stadionban.
A trónörökös aranytartaléka


Videoton FC-DVSC-TEVA 2-1 (0-0)
Vezette: Németh Ádám
Gólszerző: Lencse a 61., Alves a 73., ill. Coulibaly a 66. percben
Társalgás Székesfehérváron is volt, méghozzá felettébb illusztris társaságban. A Sóstói-stadionban telt ház fogadta a csapatokat - a VIP-páholyban. Az állam- és a kormányfő mellett az MLSZ-elnök vitathatta meg egymással a tavalyi bajnok és az idei aranyesélyes meccsén történteket, s hogy a szakma is képviseltesse magát, arról Egervári Sándor gondoskodott. A különbség annyi volt, hogy míg előbbiek kizárólag (magyar) szurkolói szemmel szemlélték a rangadót, addig a szövetségi kapitány ,,hollandul” is nézte azt, hiszen több válogatott kerettag számára ez volt a pénteki Eb-selejtező főpróbája. Nos, a látványt ezúttal inkább a hazai B-közép koreográfiája emelte rangadó-szintre. A Videoton a parádés Üllői úti lobogás után ezúttal takaréklángon égett, a Debrecen csak pislákolt, majd kétszer el is aludt. Lencse és Alves gólját oktatni való hibák előzték meg, a vendégek védői arra sem méltatták a két remek formában lévő csatárt, hogy legalább díszkíséretet adjanak nekik a lövés illetve a fejes előtt. Mentségükre legyen mondva, Coulibaly találata sem tartozott a kidolgozott akciók közé, a szenegáli-francia olyan ajándékot kapott Szakály Dénestől, amit nem illett visszautasítani, sőt, góllal köszönte meg a nagyvonalú átadást. A Videoton tehát, ha kicsit nyögvenyelősen is, de hozta a soros meccsét, a győzelmet és az újabb három pontot nem kell magyarázni, az viszont megérne egy röpke elemzést, hogy mi történt a Debrecennel. Az még rendben lenne, hogy a keret gyengébb, mint a tavalyi volt (más kérdés, hogy az utóbbi években a nemzetközi kupaszereplésnek köszönhetően milliárdos bevételt produkáló klub miért nem képes legalább szinten tartani a minőséget), ám annyira azért nem fogyott el a Loki, hogy 14 pont legyen a lemaradása a Videotonnal szemben. Magyarázatként rendszeresen elhangzik még a bundaügy okozta zavar, a sérülések, az edzőváltás, és még ki tudja mi minden, ám ezek együttesen sem okozhatnak akkora űrt, amekkora a DVSC játékában tátong. Reális esély van rá, hogy miután a Debrecen az utóbbi évtizedben halomra nyerte magát a bajnokságban és a kupában, eljutott a BL-főtáblára és az Európa Liga csoportkörébe, az idén nem nyer semmit. Ha így (nem) megy tovább, könnyen megtörténhet, hogy mire felépül a stadion, leépül a csapat. Zdenek Scasnyra óriási teher nehezedik azzal, hogy a magyar futball utóbbi évekbeli reprezentánsát visszaterelje az aranyútra, a jelenlegi irány ugyanis zsákutcába vezethet. Szomorú, de tény, hogy a hazájukban hasonló eredményekkel büszkélkedő európai csapatok közül a DVSC talán az egyedüli, amelyik vendégként lassan egy éve nyeretlen a bajnokságban. Visszatérve a dr. Mezey György vezette Videotonhoz, az együttes mára kinőtte a trónkövetelő szerepét, sőt, látva a Székesfehérváron (illetve Felcsúton) folyó szakmai munkát, valamint a klubot övező szponzorációt, anyagi hátteret, a Vidi itthon évekig a csúcson maradhat, és kicsit okosabb átigazolási politikával, akár a nemzetközi mezőnyben is elérhet említésre méltó eredményeket. Van tehát kire és mire irigykedniük a debrecenieknek, más kérdés, hogy a Videoton várható bajnoki aranyát akaratlanul ugyan, de a Loki is fényesítgette.

Platini Pápája

Lombard Pápa-Kaposvári Rákóczi 1-1 (1-0)
Vezette: Farkas Ádám
Gólszerző: Marics a 32., ill. Hegedűs a 66. percben
Pápán révbe ért a Kaposvár. Megvan a bajnoki rajt előtt minimális célként megfogalmazott 33 pont, és ez Sisa Tibor megfogalmazása szerint azt jelenti, hogy ,,talán nem fogunk kiesni”. Mondja ezt annak a csapatnak az edzője, amelyik egy ponttal lemaradva a második Ferencvárostól, negyedik a tabellán. Tanári kijelentés, ami legalább annyira magában hordozza a humort, mint a valószínűség-számítást. Azt ugyanis a legpesszimistább Rákóczi-szurkolók sem gondolhatják komolyan, hogy csapatuknak kiesési gondjai lehetnek, ugyanakkor az is tény, hogy a mezőny tömörsége nem enged lazaságot senki számára, a Videoton kivételével egy tartósabb hullámvölgy bármelyik együttest veszélyes helyzetbe sodorhat. Az effajta összeomlásra képes csapatok közé azonban aligha sorolható a Kaposvár, a Sisa-művek Pápán is bizonyította, hogy bár a munka néha akadozik, a dolgozóknak van tartásuk. Addig-addig keresték önmagukat, a ritmust, a labdát, míg egyszer megtalálták, és zsebre raktak egy pontot. A Lombardnak éppen ezt a lehetőséget kellett volna megragadnia, hiszen a szombati ellenfelük verhető volt. Okkal lehet hát csalódott Véber György, aki a mérkőzés utáni nyilatkozatában maga volt a megtestesült fájdalom, szomorúsággal átitatott mondatai tehetetlenséget tükröztek. A pápaiakban minden benne van, ami kiemelhetné őket a szürkeségből, egyvalami hiányzik: a hit. Ha majd rájönnek arra, hogy ebben a mezőnyben otthon szinte bárki ellen nyerhetnek, akkor megléphetnék azt a bizonyos lépcsőfokot. Ehhez pedig nem kell más, mint magukévá tenni azt a mentalitást, ami az edzőjüket jellemzi. Ha más nem is, legalább az motiválhatta volna őket, hogy Michel Platini tutira vette a győzelmüket. Az UEFA munkatársai hetente tippelnek egy-egy tagország bajnoki meccsére, és most éppen a Pápa-Kaposvár találkozó képviselte az NB I-et. Az elnök bukta a tétet, pedig szakértő magyarázatot adott arra, miért vette fix egyesre a mérkőzést: ,,Lombardia Olaszországban van, a Lombard tehát nem lehet rossz csapat”. Ennél markánsabb motivációt aligha kaphattak volna Bárányosék… 

Vasas-matek

BFC Siófok-Vasas-Híd 0-0
Vezette: Szabó Zsolt
2010. november 20. 16 óra 23 perc. Ebala bólintott, eldőlt, a Vasas 3-1-re kikapott Kecskeméten. Hogy miért nevezetes ez a dátum? Nos, azóta lepergett öt forduló, és az angyalföldiek soros ellenfelei közül egyik sem gyakorolhatta a gólörömöt. 472 perce érintetlen a piros-kékek hálója, ugyanakkor árnyalja a képet, hogy ez idő alatt mindössze két gólt szereztek. Szombaton ráadásul azzal a Siófokkal találkozott a Vasas, amelyik szintén csúcstartó, az említett széria, azaz több, mint öt bajnoki mérkőzés alatt mindössze egyszer volt eredményes. Aki tehát a látványos támadójáték, a gólra törő futball miatt startolt Siófokra, az lyukra futott. Néhányszor a pályán is megtették ezt a játékosok, mindkét oldalon akadt helyzet, de elakadt a labda is, vagy a védőkben, vagy a két kapusban. Pedig óriási szükség lett volna a győzelemre itt is, ott is, veszélyes akciót azonban csak itt-ott tudtak vezetni a csapatok. A Siófok kapaszkodhat, és mivel gólt most sem talált, tovább keresheti tavalyi önmagát. A helyét már kevésbé, hiszen egyre inkább úgy fest, megtalálta, képtelen a vonal fölé kúszni. A Vasas a felemelkedéshez kapott lecke felét már tökéletesen megtanulta, Komjáti Andrásnak viszont sürgősen korrepetálnia kellene Ferencziéket eredményes támadójátékból is. Nem hiába nyilatkozta az edző a mérkőzés után, hogy inkább kapjanak gólt, csak rúgnának már eggyel többet. Hát igen, tiszta matematika, a megoldás adott, a képlet magyarázata pedig pofonegyszerű. Amíg a hátsó gólcsendet elöl csak ordító helyzetek törik meg, addig a centenáriumát ünneplő klub futballcsapata továbbra is pengeélen táncol, és leginkább abban bízhat, hogy az alsóház sűrűjében tülekedő vetélytársak is meg-megbotlanak. S mivel ez rendszeresen megtörténik, tovább tarthat az angyalföldi matek óra.

Lenyelhető bukta

Paksi FC-Szombathelyi Haladás 2-1 (0-1)
Vezette: Solymosi Péter
Gólszerző: Kiss a 48., Vayer a 84., ill. Halmosi a 29. percben
Pakson nem számolgattak - nyertek. Kis Károly csapata a Haladás elleni győzelmével a Ferencvárost is utolérte, s mivel előrébb aligha juthat, ,,csak” tartani kell a jelenlegi formát, amiből akár érem is formálódhat. Amit egyébként ez a csapat fordulóról-fordulóra produkál, az több szempontból is átírja az eredményes futball összetevőiről alkotott képet. Szerény költségvetés (4-500 millió), hazai alapanyag (légiósnak nyoma sincs), családias stadion (5000 férőhely), behatárolt érdeklődés (500-1000 néző). Van viszont határtalan lelkesedés, koncepciózus munka, valamint sztárokat nélkülöző játékoskeret és szakmai stáb. Tényleg elegendő ma ennyi a magyar bajnokságban a dobogóhoz? A példa azt mutatja, hogy igen, bár a kétkedők nyilván azt jósolják, hogy egyszer a Paks is kipukkad, és az értékelés a záró forduló után lesz reális. Valóban, tíz kör van még a végéig, liftezésre tehát bőven van idő és lehetőség, akár az is megtörténhet, hogy Montvaiék elkapnak egy rossz szériát. Akkor nyilván változik a csapat megítélése, most viszont az elmúlt húsz forduló, abból is a legutóbbi mérkőzés van terítéken. Az első félidőben még a Haladás vezetett, és hogy a paksiak a szünetben nem csak a frissítőt, hanem edzőjük szavait is itták, azt a folytatásban gyorsan szerzett egyenlítő góljuk (is) bizonyítja. Kis Károly munkáját megkönnyíti, hogy többségében nyerő típusú játékosokkal dolgozik, erre utal Vayer három pontot érő fejese a véghajrában. Aczél Zoltán egyébként annak ellenére, hogy sokáig náluk volt az előny, és csak az utolsó pillanatokban fordított az ellenfél, elismerte, hogy megérdemelten nyert a Paks. A Haladásnak ezzel megszakadt az ötmeccses veretlenségi sorozata (4 győzelem, egy döntetlen), de ha két hét múlva folytatni tudja otthoni szériáját a Kecskemét ellen (zsinórban hat győztes mérkőzés), akkor a paksi bukta is lenyelhető.   

Harc a túlélésért

Budapest Honvéd-Szolnoki MÁV 0-0
Vezette: Veizer Roland
Kispesten is nyelni akartak, de megakadt a torkukon a Szolnok. Supka Attila sejtette, hogy rágós falatnak ígérkezik az ellenfél, hiszen kollégája, Simon Antal ha nem is minden mindegy alapon, ám a tetemes ponthátrány miatt az ésszerűség határain belül, de a szokásosnál többet kockázatva küldi pályára csapatát. A múlt héten a Kecskemét ellen bejött, a Tisza-partiak nyertek, így sikerélménnyel utazhattak a Bozsik-stadionba. Élményben ott is volt részük, igaz erre huszonöt percet kell várniuk, amikor Remili révén először tesztelték Kemenest - sikertelenül. Addig egyébként Melnicsenko parádézott, a lett kapust azonban képtelenek voltak megtörni a kispestiek. Közülük is elsősorban Danilo vitte a prímet, a brazilnak három-négy kihagyhatatlannak tűnő helyzete is volt a mérkőzésen, ám a gól nem jött össze. Mint ahogy végül a Honvéd-győzelem sem, hasonlóan az eddigi tavaszi fellépésekhez. Az egyébként kirajzolódik a kispestiek játékából, hogy Supka Attilával együtt a támadófutball is visszatért, most már csak pontosabban kellene befejezni az akciókat, és akkor a csapat elindulhat felfelé a tabellán. Túl sok kísérletezésre nincs idő, mert bár a tulajdonos türelme kitart, a szurkolóké véges. A Szolnok egyébként tette a dolgát tisztességgel, a szinte mindenki által tuti kiesőként számon tartott gárda állta a hazai rohamokat (túlzott offenzíváról persze nem volt szó), és azután sem ült le, hogy Danilo egy kapufára küldött fejessel került még közelebb a gólszerzéshez. Sőt, ha Remili vagy Tschami a hajrában higgadtabb, akár az újabb szolnoki bravúr is megszülethetett volna. Így viszont maradt a döntetlen, ám ezek az egy pontok csupán a levegővételhez elegendőek, a túléléshez több kell - mindkét csapattól. 

A kulcsmeccs árnyékában

Győri ETO–Ferencváros 1-0 (0-0)
Vezette: Andó-Szabó Sándor
Gólszerző: Alekszidze az 50. percben
A túlélés Győrben is téma volt - a Ferencváros szempontjából. A szurkolók azt találgatták, hogy vajon mennyire viselte meg a Fradit az előző fordulóban a Videotontól kapott ötös, levetkőzték-e Rósáék a méretes zakót. A kérdés már csak azért is foglalkoztatta az embereket, mert ősszel is hasonló helyzetbe került Prukner László csapata, akkor az újpesti hatos után kellett volna magához térnie, ám a következő mérkőzésen a Siófok fokozta a feszültséget azzal, hogy 2-1-re nyert az Üllői úton. A győri szurkolókat természetesen inkább a saját együttesük érdekelte, ők azt várták, hogy az edzőváltás után Csertői Aurél győztes meccsen mutatkozzon be az ETO Parkban. Mindkét kérdésre az 50. perc adta meg a választ, amikor Koltai passzát Alekszidze váltotta gólra. Persze, sok minden történt addig és utána is, Ranilovics például alig öt perccel a kezdés után már túl volt két bravúros védésen, de később sem unatkozott, a győriek Pilibaitis irányításával próbálták folyamatosan nyomás alatt tartani a Fradi kapuját. Az első félidőben egy Rodenbücher-fejes okozott izgalmat a túloldalon, a folytatásban pedig Heinz hagyta el a labdát ziccerben, majd jött az a bizonyos győzelmet jelentő grúz gól. A színvonalban közepes, küzdelemben viszont kimagaslóan magas (36:14 volt a faultok aránya a Győr javára) mérkőzésen a Fradi nem tudta átlépni a Videoton vetette árnyékot, a Csertői-féle belépő pedig közönségsikerrel zárult. Az már az idei bajnokság sajátossága, hogy a Ferencváros továbbra is ezüstös pozícióban maradhatott, ami ugyan önmagában dicséretes teljesítmény, ám a válogatott mérkőzések után, két hét múlva kulcsmeccs következik. Egyrészt feledtetni kell az utóbbi két vereséget, másrészt revansot kell venni az Újpesten az őszi hatosért. S bár a derbit április elsején játsszák, ha nem sikerül javítani, senkinek sem lesz kedve tréfálkozni az Üllői úton.

Jarmo Ahjupera (UTE, k) ünnepli gólját a labdarúgó Monicomp Liga, 20. fordulójában az Újpest FC-MTK Budapest találkozón a Szusza Ferenc Stadionban.
Hagyománytiszteletből


Újpest–MTK Budapest 2-1 (1-0)
Vezette: Vad II István
Gólszerző: Ahjupera a 24., Balajti az 58., ill. Kanta a 74. percben
A forduló zárómeccsétől sokan sok gólt vártak. A vasárnapig lejátszott hét találkozó nem kényeztette el a szurkolókat, a hőmérséklethez hasonlóan a színvonal is süllyedőben volt, a tíz gól meglehetősen szerény támadófutballt jelzett, ezért aztán az Újpest-MTK mérkőzés javíthatott volna valamit az összképen. A várakozás jogosnak tűnt, hiszen a két csapat az utóbbi években eseménydús összecsapásokkal szórakoztatta drukkereit, elég ha csak az egy évvel ezelőttire emlékezünk, amikor Pál mesternégyese sem volt elég az MTK-győzelemhez, mert az Újpest egy góllal többet szerzett. Ilyen produkcióra most egyik csapat sem volt kalibrálva, különösképpen nem a lilák, hiszen a Megyeri útról az utóbbi egy évben fél tucatnyi válogatott játékos távozott. A helyettük érkezők többsége viszont éppen azt a korosztályt képviseli, amelyik az MTK-t jellemzi már évek óta, így hát abban biztos lehetett mindenki, hogy nem öregfiúk-meccset lát majd a Szusza Ferenc Stadionban. Furcsa ezt kimondani, de az alsóházi rangadót az Újpest indította felfokozott állapotban, Mészöly Géza nem a levegőbe beszélt akkor, amikor kijelentette, úgy kell kezdeni, ahogyan azt a hagyományok megkövetelik. A játékosok szót fogadtak edzőjüknek, és rég nem látott vehemenciával estek neki ellenfelüknek. Hogy aztán a mezőnyfölény gólokban is megmutatkozzon, arról a télen igazolt két játékos, Ahjupera és Balajti gondoskodott. Ekkor gondolták úgy az MTK fiataljai, hogy ideje sebességet váltani, mégsem ők, hanem az egyik ,,veterán”, a 27 esztendős Kanta József hozta vissza a kék-fehéreket a meccsbe. Sőt, ha a csapatkapitány kicsit pontosabban lövi a hosszabbításban megítélt szabadrúgást, akkor két góllal és ponttal ünnepelhette volna 150. élvonalbeli mérkőzését. A hajrában egyébként néhányan lemondtak arról, hogy a labdával foglalkozzanak, ehelyett egymást rugdosták, szerencsére komolyabb sérülés nélkül végződött az ad hoc adok-kapok. Az Újpest tehát győzelemmel hangolt a Fradi elleni rangadóra, míg az MTK kínos helyzetbe került - csak a kiesőjelölteket előzi meg. Garami Józsefnek minden eddigi tapasztalatát be kell vetnie a folytatásban, ám mivel nincs nála rutinosabb edző a mezőnyben, gyanítható, hogy megtalálja a felfelé vezető (ki)utat.

MESTERI MONDATOK

Dr. Mezey György (Videoton) kiszólása a DVSC pénteki játékáról: "Meg kell mondjam, marhára összeszedte magát a Debrecen, gondolom ha így csinálják a dolgaikat korábban is, akkor más lenne a helyzet.”
Sisa Tibor (Kaposvár) arról, hogy csapata teljesítette a szezon előtt tervezett 33 pontot: "Az első számú célunkat elértük, most már innentől minden ajándék, de nagyon szeretjük az ajándékokat. Talán a kiesést elkerültük…Vannak kis pontok, és vannak nagy pontok, szerintem ez nagyon nagy egy pont volt."
Véber György (Pápa) magyarázza a csalódottságát: ,,Szélmalomharcot vívok. Gyengén lehet futballozni, de ez annál is rosszabb volt, semmit sem kaptam vissza abból, amit adni próbáltam a csapatnak. A szünetben a vezetésünk ellenére sem voltam elégedett, emelt hangon beszéltem a srácokkal, de mintha a kaposváriak hallották volna meg, amit mondtam. Lassan beleőszülök, hogy nem tudunk egy szinttel feljebb lépni. Kutatom az okokat, s bár lassan megőrülök, tovább teszem a dolgom”.
Supka Attila (Honvéd) reagálása a nézőtéri kritikákra: ,,A támadó futballt hiányolókat nem értem, milyen meccset láttak, mert mi ma mindent megtettünk a győzelemért”.
Komjáti András (Vasas) csapata gyenge teljesítményéről: ,,A fiúknak is elmondtam az öltözőben, hálát adhatunk Istennek, hogy hazavihetünk egy pontot Siófokról. Jobban örültem volna, ha gólt kapunk, de mi eggyel többet szerzünk”.
Mihalecz István (Siófok) 18 karikás megjegyzése a kihagyott helyzetekről: ,,Úgy gondolom, hogy amolyan "szoft pornót" játszunk: sokáig tart az előjáték, de senkinek sem sül el a lába”.

Állás az NB I 20. fordulója után
A GÓLLÖVŐ LISTA ÉLMEZŐNYE


17: Alves (Videoton)
10: Oláh (Kaposvár), Tököli (Kecskemét), Marics (Pápa)
8: Ferenczi (Vasas), Schembri (FTC), Rajcomar (ZTE), Kenesei (Haladás)
7: Rajczi (Újpest), Tisza (Újpest), Böde (Paks), Montvai (Paks), Czvitkovics (DVSC), Némedi (Szolnok), Remili (Szolnok)
6: Tischler (MTK), Coulibaly (DVSC)

A 21. FORDULÓ PÁROSÍTÁSA

Április 1. Kaposvár–Vasas-Híd, Rákóczi Stadion        17.00
Ferencváros–Újpest FC, Albert Stadion        19.00
Április 2. Szolnoki MÁV–Videoton, Tiszaligeti Stadion    15.00
Haladás–Kecskemét, Rohonci úti Stadion    17.00
MTK–BFC Siófok, Hidegkuti Stadion        17.00
Lombard Pápa–Paks, Perutz-stadion      17.00
Zalaegerszeg–Budapest Honvéd, ZTE Aréna    17.30
Április 3. DVSC–Győri ETO, Oláh Gábor utcai stadion   17.30

megosztom