Ötszáz nap múlva (2012. július 27-én) Londonban újra fellobban az olimpiai láng. Az esemény ugyan még nézői szemmel meglehetősen messze van, a sportvilág ugyanakkor már javában készül a nyári olimpiai sportágak csúcsrendezvényére. Gazdasági számítások persze már most is készülnek a jövővel kapcsolatban, a brit főváros gazdasága egyes elemzések szerint 8 milliárd dolláros többletbevétellel számolhat, az üzleti szféra számára becsült több tízezer nagy volumenű szerződés mellett pedig 75.000 új munkahelyet is teremtenek a játékok. Az 500 napos határ különösen fontos mérföldkő a londoni szervezők számára, hiszen ma indul el a játékok hivatalos jegyértékesítő oldala is. Hétfőn este a londoni szervezők a Trafalgar téren már felállították (négy olimpiai bajnok, az evezős Pete Reed és Andy Hodge, valamint a vitorlázó Ian Percy és Andrew Simpson jelenlétében) azt a gigantikus órát is, amely a város egyik legismertebb és legfrekventáltabb terén a játékokig hátralévő időt számolja majd vissza.

Az olimpiai létesítmények építése folyamatban van (egyelőre nem hallani az athéni játékok előtti csúszásokról - de ezt szerintem senki nem is várta az angoloktól…), egyelőre viszont még csak a vadvízi kajak-kenu pálya és a pályakerékpáros csarnok került átadásra hivatalosan is. A kisebb költségvetési csatározások és a gazdasági világválságot is szóba hozó rémhírek ellenére a londoni játékok előkészületei csendesen haladnak, a brit főváros rendezőként igyekszik kitenni magáért.

Ami a sportolói vonalat illeti, 2012 nyarának közeledtével elkezdődtek az ilyenkor már megszokott visszatérések. Korábbi klasszisok és időközben már visszavonult kitűnő versenyzők döntenek sorra úgy, hogy egy újabb olimpia kedvéért ismét belevágnak a kőkemény felkészülésbe. Közéjük tartozik például az ausztrál úszó Ian Thorpe valamint Michael Klim, az athéni sportlövő olimpiai bajnok Igaly Diána, a brit evezős Greg Searle vagy például az amerikaiak kerékpáros olimpiai bajnoka, Kristin Armstrong.

Vannak ugyanakkor olyanok is, akik - bár szerették volna - már nem tudják az élsport elvárásainak megfelelő magas edzettségi szinten „kihúzni” Londonig, így az ötszörös olimpiai bajnok amerikai úszó, Aaron Peirsol, a kínai műugró legenda, a négyszeres olimpiai bajnok Kuo Csing-csing, a japán cselgáncs sztár, Ryoko Tani vagy például az athéni maratoni futó bajnok Stefano Baldini is befejezte aktív pályafutását.

Magyar szempontból a londoni olimpián történő szereplés ismét kisebb költségvetést igényel majd, hiszen sportolóink várhatóan csak egy-két nappal a versenyek előtt utaznak ki Londonba, nem lesz szükség tehát a pekingihez hasonló akklimatizációra. A kvalifikáció kivívása ugyanakkor hasonlóan nehéz (és költséges) lesz minden sportág számára, amihez nem jön rosszul a Magyar Olimpiai Bizottság közelmúltban felduzzasztott költségvetése. A játékok előtt 500 nappal a magyar sportolók közül egyelőre csak a sportlövő Sidi Péter rendelkezik olimpiai kvótával, aki még a tavalyi müncheni világbajnokságon harcolta ki a londoni szereplés lehetőségét.

Az elmúlt hónapokban több (éremesélyes) sportolónk számára is elúszott viszont az olimpiai szereplés lehetősége, a NOB 2008-ban hozott speciális szabályozása (akit két olimpia között fél évnél hosszabb időre tiltanak el dopping-ügyből kifolyólag, az nem indulhat a következő olimpián) miatt előbb az úszó Szepesi Nikolett vonult vissza, majd pedig a tiltott szer használatán ért világbajnok birkózó, Kiss Balázs londoni szereplésének esélye közelít a nulla felé. Sajnos ez a szomorú sor lehet, hogy tovább folytatódik, hiszen a cselgáncsozó Ungvári Attila is követheti őket hamarosan.