Heti 6:3

Dirk Kuyt kontra Pintér és a nyakmelegítők

  • Göbölyös János


Ismét eltelt egy hét, így újra jelentkezünk a Heti 6:3 rovatunkkal, amiben hat örömteli és érdekes sportesemény mellett három kevésbé vidám, de annál inkább elgondolkodtató történést tárunk a nagyérdemű elé!

Heti hatos

1. Sidi Péter Európa-bajnok, a csapat bronzérmes

Mesterlövészekben mindig is gazdag volt a magyar sport. Igaly Diána, Halasy Gyula, Hammerl László, Prokopp Sándor, Takács Károly, Varga Károly - hogy csak az olimpiai bajnokainkat említsük, de rajtuk kívül is számos világsikernek volt főszereplője magyar versenyző. Most éppen Sidi Péter az ügyeletes sztárunk a sportágban, annak is a légfegyveres szakágában, melynek Bresciában rendezték meg a kontinens-bajnokságát. A 32 éves versenyző úgy lett aranyérmes, hogy négyes holtversenyben kezdhette a döntőt, amelynek az első öt sorozatában senki nem célzott jobban nála, ezzel viszont el is lőtte a puskaporát. A holtpont egészen az utolsó felvonásig tartott, amikor Sidi még mindig három tizeddel volt lemaradva Szokolov mögött. Ekkor az orosz 9.6-ot, a magyar pedig 10.2-őt lőtt, így 698.7-es összteljesítménnyel megnyerte az Európa-bajnokságot. Sidi ezzel a győzelemmel folytatta az utóbbi évekbeli remek szereplését, és mivel a magyar sportolók közül ő az első, aki kvalifikálta magát a 2012-es ötkarikás játékokra, a már eddig is kisebb vagyont érő éremgyűjteményét megkoronázhatja egy olimpiai arannyal. A csapat is kitett magáért - és Magyarországért - Bresciában, a Sidi Péter, Biatovszki Máté, Somogyi Péter trió egy körrel lemaradva az ukránoktól a harmadik helyen végzett, azaz ők is belőtték magukat Londonra.

Dirk Kuyt gólöröme a Liverpool-Manchester United angol bajnoki rangadón.

2. Liverpool - Dirk Kuyt


Vörösre verték az ördögöket. A Premier League hétvégi fordulójának, de talán az egész idénynek a legnagyobb visszhangot kiváltó mérkőzését játszották az Anfield Roadon. Az ezer sebből vérző, vészesen eladósodott, tulajdonos és (két) edzőváltáson átesett, idén ráadásul ,,Torrestelenített” Liverpool azt a Manchester Unitedet fogadta, amelynek néhány héttel ezelőtt még talán a nagy rivális Arsenal menedzsere, Arsene Wenger is megelőlegezte volna a bajnoki címet. Azóta viszont mintha élét vesztette volna a MU, a Pool viszont szárnyal. Utóbbiban nem kis érdeme van Kenny Dalglishnak, aki mióta hazatért a Mersey partjára, rendet rakott a fejekben (a lábakkal eddig sem volt különösebb gond), megállította a zuhanást, és elindította Gerrardékat a BL-kompatibilis helyezések felé. Ezek közül is a még éppen indulásra jogosító negyediknek van némi realitása, azaz kettőt kellene ugrani ahhoz, hogy a terv teljesüljön. Igen ugrani, merthogy araszolva lehetetlennek tűnik a vállalkozás, pontszámban ugyanis még nagy a hátrány. Vasárnap mindenesetre megvillantotta valós(?) tudását az ötszörös BEK illetve BL-győztes Liverpool, és az angol futball legpatinásabb rangadóján zsebre vágta a Unitedet. A kötelező házi feladatnak korántsem mondható derbit tanári módon hozták le a vörösök, a Suárez-Kuyt ékpár vezérletével a pokolba kergették az ördögöket. Az uruguayi-holland koprodukcióban készült díszelőadásban előbbi két gólpasszal szolgálta ki csatártársát, aki ezt megfejelve eggyel, élete első liverpooli mesterhármasával ajándékozta meg az Anfield közönségét. Mi is büszkék lehetünk a sikerre, hiszen a történetnek van magyar vonatkozása: a hazaiak kispadján ott ült Gulácsi Péter, Pepe Reina elsőszámú tartalékja. Az viszont nem ennyire szívderítő, hogy Kuyttel bő két hét múlva személyesen is találkozhatunk a Puskás Ferenc Stadionban, az Európa-bajnoki selejtezőn. Nem elég, hogy az egy hete megsérült Van Persie gyorsan meggyógyult, és készül a Barcelona-Arsenal BL-visszavágóra, most a másik holland alakított világszínvonalú teljesítményt. Liverpoolban nyilván mindenki azt várja tőle, hogy ne adjon lejjebb a vasárnapi szintből, mi azért abban reménykedünk, hogy ellenünk csak a hétköznapi formáját futja. Az sem lesz megnyugtató…

3. Teddy Tamgho világcsúcsa

Nem aprózza ez a francia. Már a rohama is elképesztő, a lécfogása tökéletes, a légmunkája összeszedett, az érkezés már rutinmunka. Teddy Tamgho a párizsi fedettpályás Európa-bajnokságon úgy ugrotta meg a soros világcsúcsát, mintha az a legtermészetesebb dolog lenne. Mondhatnánk persze, hogy hozzászokott az effajta mutatványhoz, hiszen tavaly a szintén tető alatt rendezett vb-n is jó messzire repült, akkor 17.90-nel adta át az utókornak a rekordot. Most hazai közönség előtt nagyon akart bizonyítani, és amit ő nagyon akar, azt meg is teszi. Megtette két héttel ezelőtt is, amikor az országos bajnokságon tett rá egy centimétert a világcsúcsára, megalapozva ezzel az Eb hangulatát. A győzelemét természetesnek vette mindenki, ő viszont nem érte be ennyivel, úgy gondolta, ha már ugrik, ugorjon a rekord is. Ugrott. 17.92-őt mutatott a kivetítő, amikor Tamgho a második kísérlet után elhagyta a gödröt, hogy magasba emelt karokkal fogadhassa az őrjöngő szurkolók tapsát. És ezzel még mindig nem volt vége a Teddy-shownak, negyedik nekifutásra lekopírozta az előbbi ugrását, azaz ha valaki esetleg a büfében ragadt a világcsúcsnál, most bepótolhatta, amit elszalasztott. Nyolc centiméter választja el a tizennyolcméteres álomhatártól, és másfél év a londoni olimpiai aranytól. Mindkettőre bejelentkezett Párizsban.


4. Dzsudzsák Balázs

Nem telik el úgy hét, hogy a nyírlugosi fiú ne kerülne címlapra. Szabolcsban éppúgy, mint szerte Európában. A heti 6:3-nak is rendszeresen témát adó Dzsudzsák Balázs a szombati bajnokiján lett ismét hős. Az Eindhoven és a magyar válogatott balszélsője ráadásul koreográfusnak sem utolsó, az utolsó pillanatra tartogatta a nagyalakítást. Az Excelsior tette kényelmetlenné a PSV vendégjátékát, a holland kiscsapat remekül tartotta magát a Philips-gyáriak ellen, először vezetett, aztán hátrányba került, de a 90. percben 11-esből sikerült egyenlítenie. A középkezdés utáni támadásból a listavezető jött ki jobban, büntetőhöz jutott a 93. percben. Hiába szuggerálta Pellatz kapus a magyart, hogy ,,aludj el szépen kis Balázs”, Dzsudzsák vérprofi módon lőtt ballal a jobb sarokba, majd kifutott az oldalvonalhoz, és pózolt egyet az eindhoveni kemény magnak. Ekkorra az ,,alattvalók” is megérkeztek, és közösen ünnepelték a királyt. Merthogy kétségtelenül ő hordja a koronát a mai PSV-ben, ebben a szezonban a 38. tétmeccsén a 20. gólját szerezte, és ez az ő posztján egészen kiváló teljesítmény. Forog is körülötte a világ, de nem azért mert megszédítette a siker, hanem mert egymásnak adják a kilincset a vevők. Akik egyelőre csak jelöltek, hiszen futó szerződésből kell majd kivásárolniuk a nyáron Dzsudzsákot, akinek az ára most 10 millió euró körül mozog. Hogy végül hol áll meg, még senki nem tudja. Mindenestre, ha így folytatja, akkor csak az igazán nagyágyúk célozhatják meg a leigazolását. Hasonlóra pedig Puskásék óta nem volt példa.


5. Északi-sí - norvég lavina

Hogy a norvégok sílécre születtek, azt eddig is tudtuk. A vasárnap befejeződött északi sí-világbajnokságon ismét bizonyították, hogy bár északi összetettben nem ők a favoritok, ugrani meg majd megtanulnak, ha nagyon muszáj, ám ameddig futni tudnak, addig az éremtáblázaton verhetetlenek. Oslóban dupla annyi medáliát (20) csúszkáltak össze, mint a második osztrákok, és az sem ront az összképen, hogy mind a nyolc aranyérmüket futók nyerték. Ennek felét (és egy ezüstöt) Marit Björgen egymaga termelte, és ezzel a teljesítménnyel a világbajnokság legeredményesebb versenyzője lett. Norvégiában tehát elmaradt a fjordulat, igaz, hazai havon hihetetlen meglepetés lett volna, ha lecsúsznak a csúcsról. Hálás is volt a közönség Northugéknak (ő szintén öt érmet gyűjtött, 3 aranyat, 2 ezüstöt), a vb utolsó napján 150.000 ember szurkolta végig a záró számot, az 50 kilométeres szabad stílusú futást. A célba érkezést követően igazi népünnepély vette kezdetét a stadionban és környékén, a derék norvégok fieszta-hangulatát a hideg sem tudta elrontani, azaz nem fagyott az arcukra a mosoly. 

6. A Ferencváros labdarúgó-csapata

A megkülönböztetés szándékos, azaz nem a klubról, hanem az NB I-es futballistákról, és az őket segítő szűk stábról van szó. Nem megfeledkezve a szurkolókról, akik kénytelenek átélni szeretett csapatuk újbóli létbizonytalanságát. A helyzet már csak azért is fura, mert a Fradi működtetésével, fenntarthatóságával kapcsolatos eddigi történetek egybeforrtak a pályán mutatott produkcióval, magyarán a pénztelenség nem csak a közérzetet, hanem az eredményességet is befolyásolta. Akadt persze a nehéz időkben is egy-egy kiugró teljesítmény, de a pénzügyi válság hosszú távon megmérgezte a szakmai munkát. Most fordult a kocka, amióta Kevin McCabe besokallt, megelégelte, hogy nem tud maga köré vonni magyar befektetőket, és magára hagyta a klubot, a csapat dacból(?), virtusból(?), odateszi magát, s ha nem is felszabadult játékkal, de nyer. Kezdte otthon a Kecskeméttel, folytatta Kispesten a Honvéddal, és készül a Videoton ellen. A vasárnapi bajnoki tökéletes példája volt annak, mit ér az, ha a gondolatok el-elkalandoznak, de a szív a helyén van. A Fradi úgy hozta le egy góllal a meccset, hogy végig benne volt a játékban az egyenlítés, akár a fordítás is, ám hogy ez mégsem következett be, az inkább a ferencvárosiak elszántságának, mintsem a kispestiek tehetetlenségének az eredménye. És persze ott volt a szurkolótábor, amely példásan kitart kedvencei mellett, a Bozsik-stadionban már nem a ,,Berki takarodj!”, hanem a ,,Hajrá Fradi!” volt a refrén. Döntő szerepe van a győzelmeket hozó morál megerősítésében Prukner Lászlónak, akinek a szakmai munka mellett a pszichikai felkészítésre is figyelnie kell, sokkal hangsúlyosabban, mint ezelőtt bármikor. Ezzel a teherrel jutott el a Ferencváros odáig, hogy ma nem a népes középmezőny egyik tagjának, hanem a bajnoki címre legesélyesebb Videoton fő vetélytársának titulálják. A szombati rangadó ezt is felülírhatja, ha Rósáék legyőzik az Üllői úton a Fehérvárt. Nagy tétet kockázatos lenne feltenni rá, de egy hónappal ezelőtt még az is kérdéses volt, hogy fogadhatunk-e egyáltalán valaha a Fradira.   

Heti hármas

1. Győri ETO - edzőváltás

Az odáig rendben is lenne, hogy a tulajdonos eredményt vár, és ha az nincs, edzőt vált. Mindenhol így van ez, nálunk valamivel fejlettebb futballkultúrájú országokban sem lehet sokáig a kispad fogságában élni. Az itt a probléma, hogy koncepciótlannak tűnik az ETO-sztori szakmai vonala. Már az elgondolkodtató, hogy amióta Tarsoly Csaba elnökli a klubot, azaz éppen tíz esztendeje, a frissen kinevezett Csertői Aurél a csapat tizenegyedik edzője (Varga Zoltánt kétszer is alkalmazták). A másik nehezen magyarázható döntés a távozó Pintér Attila tavaly szeptemberi szerződéshosszabbítása, amely a Ferencváros ellen elszenvedett 3-0-s vereség után történt. A 12. helyen meghúzódó csapat szakvezetőjének az egyébként 2013-ig érvényes kontraktusát toldották meg akkor két évvel. Persze, nem baj az, ha a tulaj vakon hisz az edzőben, Pintér bizonyította is, hogy ért a szakmához, ám abban az időszakban érthetetlen volt a fene nagy bizalom. Tény, hogy a Győr árnyéka egy évvel ezelőtti önmagának, s mivel a hőn áhított, és célként megfogalmazott nemzetközi kupaszereplés idén már csak álomszinten valósulhat meg az ETO Parkban, a távolabbi jövőre kell(ett) gondolni. Ezt a kockázatot - mármint, hogy Pintér a legalkalmasabb a feladatra - már nem vállalta be az elnök. Aztán ott szerepel az okok között a szakadás, ami kibontva annyit jelent, hogy ,,megromlott a korábban jól működő alkotói légkör a csapat és az edző között”. Gyanítható tehát, hogy nem csupán szakmai, hanem emberi tényezők is közrejátszottak a döntésben. Így került a képbe, és azonnal a kispadra az a Csertői Aurél, akinek győri kötődése, felkészültsége vitathatatlan, ám az kevésbé állítható róla, hogy eddigi csapatait a béke és a nyugalom jegyében irányította. Mindenesetre most óvatosabb volt a klub, csak 2013-ig kínált szerződést az új trénernek. Hosszabbítani ráér akkor, ha jön a Fradi…

2. Madame Kolo Touré tablettái

Kolo Tourét az asszonya vitte bűnbe, legalább is ez a hivatalos verzió abban a történetben, amelyben egyelőre csak az biztos, hogy a Manchester City futballistájának doppingtesztje pozitív lett, ezért a vizsgálat befejezéséig a klubja felfüggesztette a játékjogát. Az elefántcsontparti védő nem kezdő a szakmában, 29 éves fejjel tudnia kellett volna, hogy a gyógyszer veszélyes lehet, még akkor is, ha súlycsökkentő tablettának nevezik. Az persze soha nem derül ki, hogy Madame Touré puszta felelőtlenségből, nemtörődömségből hagyta szanaszét a szert, a végeredmény szempontjából nincs jelentősége. A feleségével azonosulva (együttérezve?), a vonalaira ügyelő védőjátékosnak kellett volna mérlegelnie, mit tartalmaz a készítmény, bár elképzelhetetlen, hogy erről, de bármely tabletta, kapszula bevételének kockázatáról nem világosította őt fel senki, mondjuk a csapat mellett dolgozó orvosi stáb. Az eset mégis megtörtént, Touré lenyelte a testformálót, és most rajta csámcsog a sajtó. A B teszt ugyan még hátravan, ám az az esetek elenyésző százalékában hoz eltérő eredményt. A játékosnak most aztán fájhat a feje (vigyázat, a fájdalomcsillapító is veszélyes!), akár a pályafutása is veszélybe kerülhet, de a City vezetői is rághatják a körmüket. A tét óriási, nem csupán egyik legjobb hátvédjét veszítheti el a még bajnoki címre is esélyes klub, hanem annak a 16 millió fontnak nagy részét is, amit 2009-ben fizetett a védőért az Arsenalnak. Mindenestre Touré védekezése sántít, a ,,Cherchez la femme!” nem jött be. A nőt keresni ebben az esetben csak kifogás.

3. Board - nyakas kérdés

A labdarúgás szabályalkotó testülete ismét kitett magáért. Az International Football Association Board (IFAB) a hétvégén tartotta soros rendes ülését, a százhuszonötödiket. Már ez is elgondolkodtató, hiszen maga a grémium éppen ennyi esztendeje funkcionál, azt tehát nem lehet ráfogni, hogy tartja a lépést a felgyorsult világgal és - amiért megalakult - a futballal. A dél-walesi kisváros, Newport adott otthont a tanácskozásnak, melyen természetesen a FIFA is képviseltette magát, a nyolc fős testület felét ugyanis a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség delegálja. A napirendi pontok közül leginkább az foglalkoztatta a közvéleményt (nem kevésbé a szakmát), hogy milyen megoldást talál a gólvonal-technológia gyakorlati bevezetésére a ,,vének tanácsa”. Merthogy megoldás már évek óta van, nem egy, nem kettő, legalább tucatnyi, melyekből tízet februárban le is tesztelt a FIFA. A találmányok egyike Maruzsi Lászlóé, akit visszajáró vendégként ismernek Zürichben, hiszen többször is bemutatta találmányát az illetékeseknek. Időszakonként fel-fellobban a futball videóbírósítása körüli vita, hol parázslik, hol meg lángol, attól függően, milyen érdekeket sért egy-egy meg nem adott gól, leshelyzet vagy szabálytalanság. A dél-afrikai vb óta ég a padlás. Az ott történtek ismét bebizonyították, lépni kell, a technikát valamilyen szinten szükséges bevonni a futballba. A totális videókontrollt - helyesen - elvetette a FIFA, párhuzamosan bevezette az öt bírós modellt, és engedélyezte a gólvonal-felügyelő rendszerek tesztelését. A Board köszönte szépen, de egyelőre nem kért az újításból, régimódiságát pedig tetézte azzal, hogy - ne érje szó a ház elejét - betiltotta nyakmelegítőt, mert balesetveszélyes. A szabályok felett vaskalaposan őrködő alakulat úgy ítélte meg, hogy egyetlen találmány sem felel meg a másodperces kritériumnak, szerintük ugyanis túl sokat elvesz a játékidőből, ha ezt a minimális intervallumot túllépi a bíró és az eszköz közötti kommunikáció. Azon évtizedek óta átsiklik a társaság, hogy egy labdarúgó-mérkőzésen átlagosan hatvan-hatvanöt százaléknyi a tiszta játékidő, ez az egyetlen másodpercnyi jeladás viszont kulcskérdéssé vált számára. A tesztelés tehát tovább tart, szegény Carlos Tevez meg törheti a fejét azon, hogy mivel védje ezután a nyakát, hogy ne fájduljon meg a torka. Egy biztos, negrót nem szopogathat, mert az is balesetveszélyes.