Forma-1

Ülés nélkül maradtak - de vajon miért?

  • Kele János

A héten Barcelonában az utolsó tesztre gyűlnek össze a Forma-1-es versenyzők, lassan tehát kialakul az a mezőny, amelyik részt vehet az idénynyitó, melbourne-i futamon. Ennek apropóján vizsgáltam meg, kik azok, akik tavaly óta kiestek a pikszisből.

A nyolc pórul járt versenyző közül akad olyan aki még reménykedhet (Liuzzi), akad olyan, aki magának és a pokoli balszerencsének köszönhetően vált ki a mezőnyből (Kubica), de beszélhetünk olyan versenyzőkről is, akik talán jobban is jártak azzal, hogy nem kell tovább égetniük magukat a Cirkuszban. Mai cikkemben rájuk is kitérek.

Kezdésnek mindjárt foglalkozzunk egy ilyen pilótával: Lucas di Grassinak alighanem még a legvérmesebb szurkolói is elismerik, kedvencük nem sok vizet zavart a 2010-es szezonban. Kétszeres GP2-es ezüstérmesként érkezett az F1-be, mondanom sem kell, nagy reményekkel, aztán egy Glock nevezetű német „kisiparos” úgy leradírozta, ahogyan csak nagyon keveseket szokás. Törtem a fejemet, de értelmes Di Grassi-megmozdulás nem jutott az eszembe - hacsak azt nem veszem ide, hogy Japánban már a felvezető kör során sikerül totálkárosra zúznia a kocsit. Ja, dehogynem, övé volt a szezon legbutább húzása, amikor a csapattárs Glock nyilatkozatába sikerült belefogalmaznia azt a félmondatot, mely szerint: „Lucas egy nagyszerű manőverrel lehagyott a startnál”. Két apró bibi volt csak: a német nem mondott ilyet, a manőver meg nem volt nagyszerű. Mondanom sem kell, a csapatnál sem röhögött rajta senki…

Szintén nagy reményekkel és hatalmas mellénnyel érkezett a Formula-1-be tavaly egy Bruno Senna nevezetű brazil srác. A mellénynél és a reményeknél talán csak a média által generált felhajtás volt nagyobb körülötte… A HRT-nél egyébként tavaly képesek voltak a lehető legreménytelenebb versenyzőket ültetni a volán mögé, fizetős pilótákból is különös érzékkel válogattak - és ez alól a zseni unokaöccse sem lóg ki túlzottan. Sennától talán sokat vártam, tehetségesnek, jó versenyzőnek gondoltam, ám a szezon során sikerült bebizonyítania, hogy nincs jobb autóban a helye egy HRT-nél. Hogy a reménytelenség, vagy a hihetetlenül gyenge autó vette el ennyire az önbizalmát, azt nem tudom - bár talán egy esély még járt volna neki idénre.

Sennán kívül egyébként hárman is megfordultak a Hispania igencsak rozoga versenygépeiben a 2010-es szezon során - Chandhok pedig nem csekély büszkeséggel elmondhatja magáról, hogy nem ő volt közülük a legtehetségtelenebb. Legemlékezetesebb momentuma vitathatatlanul az, amikor Monacóban Trullival „szerelmesedtek” össze, olyannyira, hogy az olasz autóstól megpróbált rámászni indiai kollégájára - kevés sikerrel. Koreában vezethetett egy Red Bullt, egy félkész versenypályán, ezzel pedig elérte pályafutása csúcsát - főleg annak fényében, hogy ő, az állítólag bajnoki fából faragott Webberrel ellentétben a pályán tudta tartani azt.


Szintén a HRT biztosított ülést a rettegett japán kamikazénak, Jamamotónak - remélhetőleg idén már nincs az a pénz, amiért ülést tud vásárolni magának (bár Karthikeyan szerződtetését elnézve vannak kétségeim). Jamamoto egyébként tehetségtelenebb mint Ide, forrófejűbb mint Sato, és kevésbé szimpatikus, mint Katayama - hát kell ennél több, hogy ráhúzzam a vizes lepedőt egy japán versenyzőre? Szerintem nem. Hiába azonban a mosolyfakasztó teljesítmény, idén nem fogom hiányolni az F1-es versenygépek közeléből.

A veterán spanyol, Pedro de la Rosa még reménykedhetett, sokáig úgy tűnt, hogy a HRT egyik autója az övé lehet - aztán közbe szóltak a piszkos anyagiak. Nem is olyan nagy baj ez egyébként, a jó öreg Pedrónak el kell fogadnia, hogy a legszebb éveit a McLaren tesztpilótájaként tékozolta el. Ma már egyszerűen túl öreg és lassú az F1-hez, tavaly Kobajasi gyakorlatilag a földbe döngölte a Saubernél, amit mi sem mutat jobban annál, hogy már szezon közben kiadta az útját az egyébként türelmes ember hírében álló Peter Sauber.

A 2010-es Japán Nagydíjon szállítják el Liuzzi összetört Force India-Mercedesét.
Vitantonio Liuzzi szintén egy egész versenyképes autóval fürdött be tavaly, ám De la Rosával ellentétben neki még mindig van esélye a HRT ülésére - őszintén szólva most már nagyon meg lennék lepve, ha nem Toniót érné a megtiszteltetés, hogy vezethesse Kollesék versenygépét. Méltó befejezése lehet majd egy sokkal többre hivatott versenyző karrierjének, hisz kétlem, hogy az eddig folyamatos mélyrepülésben lévő Liuzzi-karrier majd éppen a förtelmesen gyenge HRT-nél kezd bele a fölszálló ágába. Sutil alaposan móresre tanította a nagyszájú olaszt a Force Indiánál, a tavalyi mutatványa igazából nem érne ülést 2011-re, de lehet, hogy még ennél is nagyobb büntetés lesz neki a HRT-t vezetni.

Újoncként, első szezonjában pole pozíciót legutóbb Lewis Hamilton tudott szerezni az F1-ben - míg nem jött 2010-ben Nico Hülkenberg. Ettől függetlenül persze nem volt egy díszmenet a német tavalyi szezonja, az őskövület Barrichello simán verte a legtöbb futamon, ám azért a bizonyos interlagosi pole-ért hatalmas piros pont jár neki. Egyrészt okozott egy álmatlan éjszakát Rubinhónak, másrészt pedig valóban remekül teljesített, és egy életre szóló emlékkel ajándékozta meg saját magát és bennünket is. Kár, hogy a Williams útilaput kötött a talpára… Mindenesetre én most megjósolom: fogja még a fejét a falba verni emiatt a grove-i istálló vezetősége.

Befejezésül szánjunk néhány szót a hihetetlenül peches Robert Kubicára is, aki nem a teljesítményének, hanem saját butaságának és a balszerencsének köszönhetően maradt ülés nélkül 2011-re. Kissé visszás helyzetéről már értekeztem itt, ezt tehát most mellőzném, s mindössze a tényekre szorítkoznék: személyében az egyik legközvetlenebb és legemberibb pilótát veszítette el egy időre a Cirkusz, nem mellesleg pedig a jövendő egyik potenciális világbajnokát. Semmi keresnivalója ebben a társaságban, éppen ezért is remélem, hogy visszatér, és bebizonyítja ezt…