Forma-1

A McLaren eltűnik a süllyesztőben?

  • Kele János

Nem a wokingiakról szól eddig a téli tesztszezon a Formula-1-ben, ezt kár lenne tagadni. A forradalmian új MP4-26-os csodaautó besülni látszik, a pilóták pedig aggódnak. Kell nekik?

Mclaren MP4-26

A probléma valószínűleg abból fakad, hogy sok McLaren-szurkoló (köztük az angol média egyes prominensei) elképzelni sem tudják, hogy hőn szeretett csapatuk ne az élmezőnyben küzdjön a bajnoki címért. Hosszú évtizedek alatt ugyanis megszokták, hogy az Ezüst Nyilak mindig, minden körülmények között a győzelemért szállnak ringbe, s a legtöbb esetben a szezon nagy részében legalább ott tudnak lihegni a leggyorsabbak nyomában. De vajon tényleg akkora tragédia lenne, ha idén ez nem jönne össze?

Véleményem szerint nem. A McLaren pontosan tudta mire vállalkozik, a 2011-es szezon előtt ugyanis két út állt a csapat előtt: megpróbál valami újat alkotni, innovatív megoldásokkal kísérletezik, vagy pedig csatlakozik a nagy többséghez, és megpróbálja tökéletesen lemásolni a Red Bull tavalyi világverő autóját. Nos, Wokingban az első lehetőség mellett döntöttek, méghozzá fantasztikus érzékkel.

Az idei szezon előtt ugyanis egyértelműen látszott, ha valaki meg akarja dönteni az egyre nyomasztóbbnak ható Red Bull dominanciát, annak valami nagyot kell húznia, hiszen az aerodinamikai  szabályváltoztatások utáni harmadik szezonra készülődve egyre tisztábban kezdtek kikristályosodni és megmerevedni az erőviszonyok. Newey nagyon jó irányba fejlesztette a Vörös Bikát, és 2010-re az is nyilvánvalóvá vált, hogy sem Ross Brawn trükkjei, sem a Ferrari másolási akciói nem jelenthetnek hosszú távú alternatívát a Red Bullal szemben. A McLaren még előhúzott a kalapból egy F-csatornát, ám ezzel sem sikerült legyőzniük a salzburgiakat, sőt, a megoldást 2011-re betiltotta a nemzetközi szövetség.

Nem maradt tehát más út, mint a McLaren saját útja: sikerrel és kitörési lehetőséggel csakis az kecsegtet, ha megpróbálják idegen terepre kényszeríteni Newey-t, ha átveszik a kezdeményező szerepet a salzburgiaktól. Ehhez pedig saját, forradalmi ötletek kellettek, lehetőleg olyanok, amelyekkel le lehet taszítani a ranglista éléről Didi Mateschitzet és eneregiaitalos bandáját.

A forradalmiság, és a tömérdek innováció meg is született – azt azonban egyelőre lehetetlen megtippelni, hogy vajon a McLaren csomagja zsákutcába vezet, vagy mindössze kiforratlanságának köszönhető a két brit világbajnok gyengélkedése a teszteken. Persze más dolog a helyes beállítások megtalálása és a hosszú távú sikeresség: előbbiben valószínűleg még hátrányban van a McLaren, utóbbira viszont nagyon jók az esélyei.

Ezek mellett természetesen arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az MP4-26-osra még egyetlen alkalommal sem került fel az idei évre tervezett első szárny, három különböző kipufogó-megoldást is próbálgatott az istálló, és azt sem tudni, hogy mikor melyik idejüket milyen gumikeverékkel, mennyi benzinnel a tankban futották, és használták-e a KERS-t, vagy a hátsó szárnyat szabályozó rendszert a tesztek során.

Ilyen nagymértékű innovációs tevékenységet követően nem is csoda, hogy a McLaren kissé lemaradt a kipróbált harcmodort (Red Bull-másolás) alkalmazó riválisoktól: egy ilyen koncepció esetén a hosszú távú autókiismerés és a hangolás a cél, és ez extrém esetekben egész szezonokat is magába foglalhat. Nem több ez egy fajta optimalizációnál, amikor a több ezer lehetséges megoldás közül szándékozol megtalálni a legmegfelelőbbet. Hasonló okokra vezethető vissza a Mercedes GP tavaly év végi „feltámadása” is: a brackley istálló ugyanis addigra már leállította a fejlesztéseit a 2010-es konstrukcióhoz, mégsem kezdtek drasztikusan lemaradni az élmezőnyről, sőt, még valamiféle javuló tendenciát is fel lehetett fedezni a teljesítményükben. A titok pedig nem volt más, mint az, hogy a fejlesztések leállítása miatt egyszerűen több idő jutott az autó optimalizálására, a meglévő lehetőségek és adottságok hatékonyabb kihasználási módjának megtalálására.

No, de akkor hányadán is állunk a McLarennel? Furcsa, de ezt még maguk a versenyzők sem tudják igazán. Egyet viszont tartok: nagyon korai még leírni a csapatot, hiszen nem tudhatjuk valójában mekkora potenciál is rejtőzik a forradalmi megoldások mögött. Akár még az is lehet, hogy az egész évet átszenvedik, hogy aztán az idei munkának később jöjjön meg az eredménye, és hosszú távon a wokingi megoldások ütőképesebbnek bizonyuljanak a Red Bull aerodinamikájánál. Mire azonban ez kiderül, addig még sok víz lefolyik a Temzén…