A kétszeres világbajnok Matadort lehet szeretni vagy gyűlölni, ám azt a tiszteletet, ami kijár egy nagy bajnoknak, nem szabad elvitatni tőle. Bár lassan beigazolódni látszik a tény, hogy 2007-ben tisztességtelen eszközöket is bevetett a csapaton belül, mégsem szabad pusztán a pletykákra és a nyilatkozatokra hallgatnunk.

Fernando Alonsót ugyanis becsapták. Első számú pilótának, vitathatatlan kedvencnek szerződtették Wokingba, ráadásul leigazolását már egy évvel korábban közhírré tétette a brit csapat. Csoda, hogy a várakozások nagyok voltak? A spanyol pilóta egyébként is fagyos hangulatban vált el az őt bajnokká nevelő Briatorétól, Alonso ugyanis hiába nyerte meg a bajnokságot Michael Schumacher ellenében, az évad második felében gyakorta illette éles kritikával a csapatát. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy alig várta a következő évet, azt, hogy beülhessen álmai autójába, a McLaren-Mercedesbe. Pedig még fogalma sem lehetett arról, hogy ki lesz a csapattársa…

Sok jelölt volt az ülésre, arra azonban semmiféle jel nem mutatott, hogy Ron Dennis, életében először erőt vesz magán, és egy újoncot ültet az egyik autójába. 2007-ben azonban így tett, Lewis Hamilton mellett tette le a voksát, aki kimondva-kimondatlanul a wokingiak házi kedvence volt már évek óta. Alonso hirtelen körülrajongott bajnokból, az ügyeletes kiskedvenc csapattársává vált.

Persze az elsőbbség még mindig az övé volt. Monacóban például a csapat kihozta egy plusz kerékcserére Hamiltont, csak, hogy a spanyol zavartalanul roboghasson a győzelem felé. Persze ekkor még merőben mások voltak az erőviszonyok… Hiába startolt ugyanis remekül a bajnokságban a fiatal angol, a győzelem még hiányzott a neve mögül, enélkül pedig lehetetlen bajnokságot nyerni az évad végén. Amikor azonban Indianapolisból és Montréalból is a győztesnek járó kupával tért haza Hamilton, Dennisnek leesett a tantusz: akár még Lewisból is lehet világbajnok.

Alonso pedig a házikedvenc csapattársa státuszát is elveszítette a csapatnál. Most már nem volt több, mint kolonc a wokingiak nyakán. A mindig is hírhedten zsugori Dennis ugyanis ott állt egy, a csapat szellemiségétől teljesen idegen, spanyol világbajnokkal, aki egy szekérderéknyi pénzt keresett – miközben a saját nevelésű brit versenyző töredéknyi összegért hozta a jobb eredményeket. Dennis pedig döntött. Alonsót ki kellett csinálni.

A Magyar Nagydíj voltaképp extra hírverést kapott azzal, hogy a botrány éppen itt robbant ki. A közhiedelemmel ellentétben a parádét Lewis kezdte, mégpedig azzal, hogy nem engedte előre Alonsót az időmérő edzésen. A megállapodás szerint ugyanis versenyenként változott, hogy melyik Mclarenes versenyző kap eggyel több gyorskör-lehetőséget az utolsó edzésszakaszban – Magyarországon pedig Alonsón volt a sor. Hamilton azonban ezzel vajmi keveset foglalkozott, nem tartotta be a csapatutasítást, inkább válogatott szidalmak közepette küldte melegebb éghajlatra pótapját, Ron Dennist.

Alonsónál elszakadt a cérna. A boxban állítólag Dennis felbujtására tartotta fel Hamiltont, ám rosszul döntött, a csapat büntetése mellett őt is elmeszelték a versenybírák (a mai napig nem tudni pontosan miért.) A feketeleves azonban csak eztán jött: kevesebb benzint kért az angol kocsijába, hogy ezzel a szemtelen Hamilton kiessen előle, s visszaálljon az élet rendje. A csapat (élén Dennisszel) azonban fittyet hányt a spanyolra, nekik már meg volt a maguk kedvence a bajnokságot vezető Hamilton személyében. Alonso pedig elvetette a sulykot, zsarolni kezdte a McLarent…. A történet többi részét már ismerjük.

El lehet vajon ítélni Fernando Alonsót tetteiért? Kétségtelenül. De előtte azért nem árt beleképzelni magunkat a helyébe… Ha így is azt érezzük, hogy vállalhatatlan volt a viselkedése, akkor nyugodtan nevezhetjük magunkat az igazság hős bajnokainak – ellenkező esetben azonban rájövünk, hogy az ember gyarló…