2008 februárjában robbant a bomba, hogy Kevin McCabe angol ingatlankereskedő vállalata, az Esplanade Kft. megnyerte a Ferencváros megvételére kiírt pályázatot, így a klub hosszú idő után újra tőkeerős tulajdonost kapott. Sokan úgy vélték itt a Kánaán, csak fel kell jutni az eső osztályba, a bajnokság megnyerése majd jön magától, megnyílnak a pénzcsapok, és a Ferencváros újra régi fényében tündökölhet. Tévedtek, nem is kicsit.
Nézzük először azt, hogy mit ígért Kevin McCabe akkor, 2008-ban, amikor a Fradi tulajdonosa lett belőle. Az Esplanade Kft. ajánlatában vállalta:
- a meglévő stadiont 2 éven belül legalább 1.200.000.000 Ft. + áfa értékben felújítja, úgy, hogy az megfeleljen a FIFA, illetve az UEFA előírásainak,
- az FTC Zrt. részvénycsomagját 800.000.000 Ft. értékben megvásárolja, engedményezve a vételárat az FTC Labdarúgó Zrt. köztartozásai és más állami szereplőkkel, hitelintézetekkel szemben fennálló tartozásai jogosultjaira,
- az FTC létesítményhasználati jogát 1.500.000.000 Ft. + áfa értékben megváltja, engedményezve a vételárat az FTC Labdarúgó Zrt. köztartozásai és más állami szereplőkkel, hitelintézetekkel szemben fennálló tartozásai jogosultjaira,
- vállalja, hogy az FTC számára 25 éves határozott időtartamra biztosítja a stadion használatát, amely használati jog ellenértéke az FTC szakosztályai által a stadionban rendezett sportesemények nettó jegy-árbevételének 25%-a.
Nos, mint látható, a fenti ígéretek közül nem mindegyik teljesült maradéktalanul… A stadion például valószínűleg soha nem fog elkészülni, hiszen éppen az hiányzik a projekt mögül, ami a legfontosabb: egy tőkeerős befektető. Kevin McCabe ugyanis lelépett.
Nagy kérdés, még a ferencvárosi szurkolók körében is, hogy az angol befektető cserben hagyta-e a csapatot? Véleményem szerint nem. McCabe és cégei összesen 9,2 milliárd forintot invesztáltak a csapatba, a klubba, ez pedig példátlan a magyar sportmecenatúra történelmében. Igen, mecenatúra. Hiszen a mai magyarországi körülmények közepette egy sportvállalkozás nyereséges, profitorientált, üzleti alapokon történő működtetése lehetetlen. McCabe megpróbálta, hisz sikerült már neki néhány helyen (gondolkodjunk el ezen, még Kínában is!), itt azonban beletört a bicskája a helyi szokásokba. Mert azokkal képtelen volt megbarátkozni.
Számára elfogadhatatlan volt, hogy nem nyíltak ésszerűen a különböző ajtók, az üzleti életben szinte minden külső körülmény előnyt élvezett a szigorúan vett pénzügyi és marketingszempontoknál. Nem tudta elfogadni, hogy a közvélemény egy része nem megmentőként tekint rá, hanem egy szerencsevadász külföldiként, aki elhalászta a „nemzeti kincsnek” minősülő Fradit, ráadásul a telekre is ráteszi a kezét. Nem mondom, hogy mindenki így vélekedett, de tény, ahhoz képest rengeteg akadályba ütközött McCabe, hogy milyen nagy örömmel fogadták, amikor kiegyenlítette a korábbi számlákat.
Persze a sheffieldi üzletember is követett el hibákat, elsősorban sportszakmai területen – de itt azért az is közrejátszhatott, hogy nem mindig a megfelelő súgókra hallgatott. Külső szemlélőként, vagy elhivatott szurkolóként az igazolásokat látva gyakran megfordult az ember fejében, hogy a csapat tényleg másodlagos, és az ingatlan a lényeg – ám a mostanában történtek ezt cáfolni látszanak.
Hiszen kiderült, McCabe már júniusban leléphetett volna, ha akar. A szerződés 2010 nyaráig szólt, addig volt köteles finanszírozni a futballcsapat működését, tovább nem. McCabe azonban állta a cehhet, ki tudja, talán küldetéstudatból, talán azért, hogy enyhítse a veszteségeit. Mert azért csak betett ebbe a klubba több mint 9 milliárdot, szeretett volna talán valamennyit vissza is kapni belőle. Azonban mint oly sok elődjét korábban, a közeg, a magyarországi viszonyok őt is megfojtották.
Emlékszik még valaki Louis de Vries esetére a Kispestnél? Amikor adni kellett, befektetni a pénzt, megmenteni a csődbe vitt Honvédot, a magyar közeg hallgatott. Amikor aztán jöttek a sikerek, a Honvád Kuusela mesterrel a padon bajnok lett, hirtelenjében ki lett adva a jelszó: Legyen újra magyar a Kispest! Valami ilyesmit érzek most én is a háttérben – bár konkrétan senki nem jelentette ki.
De megjelent a színen a politika is. Mert bár Kubatov Gábor nem első vonalbeli politikus, azért mégiscsak igen magas beosztásokban dolgozott már korábban az egyik magyarországi pártban. Szép dolog persze az, hogy meg akarja menteni a Ferencvárost, az még szebb volt, hogy megakadályozta a felszámolási eljárást, de semmiképpen nem jó az ötlete, miszerint a klubnak vissza kell vennie a labdarúgó Zrt-t. Mert a klub szegény, mint a templom egere – volt már ilyen korábban, és a Fradi akkor is csak agonizált.
Persze az elnökség kényszerhelyzetben volt, McCabe elzárta a pénzcsapot, lépni kellett – de talán lehetett volna más irányban is. Újból hasonló befektetőt kellene megnyerni, mint amilyen McCabe volt, és nem a nemzetiségét firtatni. A cél az, hogy a klubot és az ingatlanokat külön-külön értékesítsék, vélhetően azért, mert McCabe a telekről nem mond le olyan könnyen, azt nem adja el 1 euróért Berki Krisztiánnak. Pedig így nem fog elkelni a csapat…
Mi lesz veled Ferencváros? Van-e még tovább? Lesz-e megint befektető, aki megment? Mert Berki Krisztián „tűzoltásra” szakosodott cége erre nem lesz képes. A képlet pedig közben bonyolódik. Berki (akit egyszer már kiebrudaltak a csapat vezetéséből) állítólag 25 millió forintot eltett a klub pénzéből, s ezért a Zrt. már pert fontolgatott ellene. Közben a Zrt. a korábbi cserekapusé lett, a jogi akció nyilvánvalóan meghiúsult – benyújtotta viszont a keresetet egy magánszemély. Vajon az irigység a kiváltó ok? Vagy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja?
Lehet, hogy sosem tudjuk meg. Mint ahogyan nem tudtuk meg, hogy mi történt a csapattal Kelemen, Magyar Ernő, Furulyás vagy Várszegi alatt – csak szembesültünk a szomorú ténnyel, miszerint a Ferencváros működésképtelen. Ez most már mindig így lesz?