NB I

Szolnoki szín(folt)

  • Göbölyös János
megosztom

Szorongás és szorongás között ég és föld a különbség. Amikor tavaly június 6-án 7000 szurkoló szorongott a stadionban, és a csapat letaglózta a Baktalórántházát, pezsgő és könny áztatta a pályát. A 6-0-ás győzelem azt jelentette, hogy a centenáriumát ünneplő klub 62 esztendő után ismét az élvonalban szerepelhet. Az öröm perceiben lebegett mindenki a boldogságtól, s bár a feljutást követő hetekben a szurkolók és a szakmai stáb tagjai is megpróbáltak a földön maradni, senki nem gondolt akkor arra, hogy jó fél évvel később újra szoronganiuk kell a szolnokiaknak. Most nem a lelátón, hanem a kiesés miatt.

Hely.  Gy  D   V     GK     Pont
16.     2    2  12   11-34     8
A hátrány tetemes, kilenc pont a még bentmaradást jelentő 14. helytől. Hogy mi vezetett idáig, arra természetesen megvan a magyarázat, aligha lehet vitatkozni azzal, hogy az NBII Keleti csoportját utcahosszal nyerő gárda tudását jócskán meghaladta az élvonal szintje. A tavaly még ünnepelt sikeredző, Vágó Attila próbált ugyan erőt és fazont adni a csapatnak, ám mivel ez csak egy-egy meccs erejéig sikerült, váltani kellett. Először a kispadon, aztán a keretben.

Szolnoki labdarúgók edzés közben
Öt fordulóval az őszi szezon vége előtt Simon Antal kapta azt a feladatot, hogy mentse, ami menthető, tartsa életben a reményt, megalapozva ezzel a téli szünetre tervezett nagytakarítást. Mindkettő megtörtént.

Távozott:
Tarczy Pál Alex  
Hegedűs Gyula
Hevesi-Tóth Tamás   
Molnár Zoltán
Pető Zoltán
Mile Krisztián
Schindler Szabolcs
Vörös Péter
Claudio Mircea Cornaci
Eimantas Marozas
Igor Pisanjuk
Petar Stanisics

Érkezett:

Vitalijs Melnicsenko
Boris Milicsics
Nenad Djurovics
Branislav Vukomanovics
Milos Jokics
Máté Péter
Fitos László   
Némedi Norbert
Zsolnai Róbert
A remény(sugár) maradt, tizenhárman viszont mentek. Nem amerre láttak, hanem ahová hívták őket - alacsonyabb osztályú csapatokba. Az azóta már Veszprémben dolgozó Vágó Attilát például négy korábbi játékosa - Alex, Hegedűs, Hevesi-Tóth, Molnár - is követte, de Mile Krisztián - aki a több, korábban Szolnokon játszó labdarúgót (Bardi, Hamar Kotula) foglalkoztató Egerhez távozott - példája is azt igazolja, hogy ha tudásban nem is, összetartásban még mindig erősek a tisza-ligetiek.

Utóbbira fokozottan szüksége lesz tavasszal is a szinte teljesen kicserélődött keretnek, mert bár minőségileg mindenképpen történt előrelépés, a várost eddig csak térképről (vagy onnan sem) ismerő szerb légiós különítmény asszimilációján sok múlhat. Mint ahogy a Debrecenből kölcsönbe érkezett, az angol futballba is belekóstolt Máté Péter is feledtetheti zaklatott közelmúltját, hiszen sérülése is akadályozta abban, hogy újra szerepet kapjon a Lokiban. Rá és a már említett külföldiek többségére már csak azért is főszerep vár, mert Szolnokon éppen a védelem mondott csődött az ősszel, és most ez a csapatrész változott meg teljesen.

A feladat tehát adott, és elég egyértelmű. Simon Antalnak az NBI-ben kell(ene) tartania együttesét. Reálisan értékelve a helyzetet, minimális elvárás a Szolnoktól, hogy a nyáron az élvonal üde színfoltjának hitt csapat tavasszal valóban színt vigyen az élvonalba, és ne foltként hagyjon nyomot rajta.

Felkészülési mérkőzések:

Szolnok–Videoton II       1-1
DVSC–Szolnok             5-1
Szolnok–Diósgyőr         4-1
Szolnok–Békéscsaba   0-0
Nyíregyháza–Szolnok   4-0
Szolnok–Cegléd            2-3
Szolnok–Orosháza       4-1
Szolnok–PMFC             1-1
Diósgyőr–Szolnok         1-1
Szolnok–Nyíregyháza   1-2
Szolnok–Vecsés           1-2

Főpróba

A Szolnok szombaton játszotta utolsó felkészülési mérkőzését, amelyen Jokic góljával 1-0-ra legyőzte az NBII-es Mezőkövesdet. Simon Antal az alábbi összeállításban szerepeltette együttesét:

Szolnoki MÁV–Mezőkövesd 1-0 (1-0)
Szolnok: Melnicsenko - Milicsics, Máté P. (Balogh P.), Djurovics, Vukomanovics - Szalai B., Némedi, Jokics, Tchami (Antal) - Fitos (Rokszin), Koós (Lengyel B.)
G: Jokics

megosztom