Jenson Button és Kimi Räikkönen életútját párosítottuk össze, s higgyétek el, mi magunk sem gondoltuk volna eddig, mennyi hasonlóság is van a két versenyző között. Gondoljunk csak arra a mindent elsöprő hévre, amivel berobbantak a legnagyobbak közé, a Formula 1-be! Odáig azonban természetesen hosszú út vezetett, mind a finnországi Espoo-ból, mind pedig a Somerset megyei Frome-ból... Kettejük közül bármily meglepő is, de Kimi az idősebb, mégha csak egy szűk negyed esztendővel is: a finn 1979 októberében, míg Button 1980 januárjában látta meg a napvilágot. A kis Jensonnek fiatalabb kora ellenére mégis könnyebb dolga volt eljutni az F1-be, hisz olyan családban szívhatta magába a benzingőzt, amelynek feje, John Button ismert angol raliversenyző volt. Innen nézve az eseményeket sokaknak talán már nem is olyan meglepő, hogy a délceg úriember manapság is ott téblábol fiacskája minden egyes versenyén.

A kezdetekben minden bizonnyal nem volt mindig így, hiszen nem egy olyan esetről tudunk, amikor a nővére kísérte el a mindössze 8 esztendős fiúcskát a gokartpályára versenyezni. Nem semmi egy família: az öregedő családfő és a kisiskolás különböző versenypályákon, de egyidőben... Mindenesetre a kis Jenson-nek nem ártott a korai kezdés: 1988-ban már versenyszerűen nyüstölte a gokartokat, mígnem 1991-ben megnyerte a brit kadett-bajnokságot. Csak mellékesen mondom: 34 futamból 34-et nyert meg! 11 esztendős volt ekkor, éppen egy évvel fiatalabb, mint amikor Alexander Wurz BMX-világelső lett. Talán ezért is alakult másképp a pályájuk... Innentől persze már nem volt megállás, Jenson korához képest hamar kinőtte ugyanis a gokartot és nem feltétlenül a testméretei miatt. 1997-ben már rutinos versenyzőként nyerte meg a Super A géposztályt, méghozzá a valaha volt legfiatalabbként. Az Ayrton Senna emlékverseny megnyerése aztán elég lökésnek bizonyult ahhoz, hogy az éppen csak felnőttkorba lépett Jenson a forma-autózás felé vegye az irányt.

Mindeközben Finnország egy távoli zugában (minden híresztelés ellenére azonban nem a Mikulás szomszédságában), egy tejfelszőke fiatalember, bizonyos Kimi Räikkönen is az autóversenyzés tökélyre fejlesztésével töltötte minden idejét. Teljesen véletlenül éppen 1988-ban kezdett versenyezni, és jónéhány győzelmet is learatott különböző kategóriás gokart-futamokon. Egészen 1999-ig nem is hagyta ott a legkisebb négykerekű masinákat, és ezalatt a 11 év alatt mindent megnyert kis hazájában, amit lehetett, köztük a jelzésértékű névvel felruházott finn Rakéta Gokart Bajnokságot is. Közben pedig mind a világ-, mind az Európa-bajnokságokon megmérette magát, többnyire legfiatalabb versenyzőként. Nyernie azonban egyik sorozatban sem sikerült, hiszen nem egyszer toronymagasan vezetett ugyan a versenyekben, valamilyen buta hibával, vagy egyszerűen a gép túlhajtásával gyakorta önmagát ejtette ki a versenyből. Mi a fene, talán kísért a jövő? Így is összeszedett azonban egy-egy második helyet az Európa-bajnokságról, és a monacói gokartos versenyről.

Jenson tehát 1998-ban, míg a fiatalabb Kimi csak egy évvel később, 1999-ben ült át Formula-autókba. Az időt leszámítva azonban a legfontosabb dolog pontosan megegyezett: mindketten viharos sikereket arattak, már közvetlenül bemutatkozásuk után. Button első szezonjában rögtön a brit Forma-Ford bajnokság legjobbja lett, majd a rákövetkező évben immáron a brit Forma-3-as sorozatban nyert 2 futamot és lett a bajnokság 3. helyezettje. Ekkoriban lett nemzetközileg is ismert a neve: a McLaren ugyanis neki ítélte hagyományos díját, mellyel a legtehetségesebb brit autóversenyző-palántákat szokás kitüntetni. Innen pedig már sokak útja vezetett a Forma-1 felé... Nem lett ez alól kivétel Jenson sem: miután a Prost csapattal eltöltött tesztnapok során jócskán elagyabugyálta a veterán Jean Alesit, egy huszárvágással a Williams csapat tesztpilótai állására bólintott rá. A huszárvágásoknak azonban itt még nem volt vége: a téli holtszezon kellős közepén ugyanis Sir Frank úgy döntött, megversenyezteti az angol suhancot a Forma-3000-es menő, egészen addig biztos Williams-pilótának tűnő Bruno Junqueirával. A párharc pedig nem várt végeredménnyel zárult: az alig 20 esztendős Button mindent vitt! Junqueira meg azóta is csak áhítozik a következő lehetőségre...

Button tehát már révbe ért, méghozzá alig húszesztendősen, miközben Kimi ilyen idős korában még javában a gokartokat hajtotta - többnyire az utolsó leheletükig. Igaz azonban az is, hogy utolsó gokartos szezonjában már a Forma autózásba is belekóstolt, első Formula-Renault futamán egyből dobogóra állhatott, míg a Forma-Ford Euro Kupában 5. lett. A Formula-Renault téli bajnokságában aztán 4 futamból négyet nyerve nem talált legyőzőre, csapata pedig az a Manor Racing nevezetű istálló volt, mely 2009 végén a Formula-1-be is benevezte magát, hogy aztán ott már Virginként álljon rajthoz. Ezek után természetesen nem volt meglepetés, hogy a Forma-Renault 2000. évi bajnokságát Kimi Raikkönen nyerte. 10 futamból 7-et nyert és ugyanennyiszer indult a rajtrács első kockájából is. A Forma-Ford Euro Kupára így természetesen nem jutott elég energiája, bár úgy is a bajnokság hatodik helyén végzett, hogy csak 3 futamon indult. Igaz ebből kettőt megnyert....

A 2000-es világbajnoki sorozatot tehát Jenson Button már egy feltörekvő, ambiciózus, és nem mellesleg versenyképes csapat pilótájaként várta. A Williams újdonsült partnerével, a BMW-vel ugyan még nem számított világverő versenygépnek, de a szezon első pár futamán mutatott teljesítményük mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy Sir Frank a renault-s évek után ismét visszavágyik a csúcsra. Az első futamon Jenson csapattársa, a kis Schumi mindjárt dobogóra kormányozta a kék-fehér csapatot, majd a szezon második futamán már Jenson is villantott: a pontszerző hatodik helyen fejezte be a futamot, s bár ehhez David Coulthard kizárása is kellett, a tényeken ez nem változtatott -  a fiatal brit minden idők legfiatalabb F1-es pontszerzőjévé avanzsált, Rodriguez 1962 óta fennálló rekordját megdöntve, pontosan 20 évesen és 62 naposan!  A szezon további része is jól alakult az újonc számára, hisz  a Hockenheimringen 4., míg Spában 5. helyen zárt. S bár a szezon során voltak jócskán hibái is (Monzában például biztonsági autós fázis alatt esett ki), az egyéni pontversenyben elért 12 pontja és 8. helyezése nagyon jó ajánlólevélnek bizonyult a továbbiakra.

Ezek a továbbiak azonban már nem a Williams csapat kötelékében érkeztek el. Sir Frank ugyanis mindenképpen helyet akart csinálni a csapatnál nagy kedvencének, Juan Pablo Montoyának, és ezt csakis Button kárára tudta érvényesíteni. A Benettonhoz visszatérő Renault rögtön le is csapott Jenson-re, ám a grove-i istálló csak kölcsönbe volt hajlandó adni tehetséges versenyzőjét, 2 éves opcióval. A 2001-es évadban azután Kimi Raikkönen ideje is eljött. Mindössze 23 együléses autóban eltöltött verseny után Peter Sauber leigazolta az F1-es csapatához! A történethez hozzátartozik, hogy Button menedzsere, bizonyos Steve Robertson 1999-ben édesapja ajánlására lett figyelmes Kimi-re. Azonnal kiemelte a gokartozásból, és Formula-versenyeken biztosított helyet védencének.

Mindeközben Button-nel kötött szerződése értelmében a berobbanó angol pilóta minden jövedelmének 35%-át zsebelte be! A 2000-es szezon után aztán, amikor már tudni lehetett, hogy Button nem maradhat a Williams-nél, a Sauber is bejelentkezett Jenson-ért. Robertson pedig miután (akkor még) elsőszámú védencét, Buttont, elhelyezte a Benettonnál, kapásból a szemtelenül fiatal Kimit ajánlotta a helyére. Sauber hosszas gondolkodás után végül rábólintott az üzletre.

Nem úgy az FIA versenybizottsága, amely sehogyan sem akarta engedni, hogy egy versenyző ilyen kevés tapasztalattal a háta mögött Formula 1-es autóba ülhessen. A vezérkart Kimi silverstone-i tesztelése során mutatott rendkívüli gyorsasága sem győzte, meg, így csak egy ideiglenes szuperlicencet adtak neki, mely 3 futamra szólt. A legapróbb hiba, vagy baleset okozása esetén Kimi engedélyét bevonták volna. De csak volna. A szemtelenül fiatal Kimi ugyanis élete első versenyén pontszerző helyre hozta be ütött-kopott Sauberét! Ehhez persze az is kellett, hogy Panis 25 másodperces büntetést kapjon előle, de ez Button-nél is valahogy így történt.... A szezon során még további 8 pontot gyűjtött, amivel csapattársát, Nick Heidfeldet ugyan nem tudta legyőzni, ám a kezdeti bizalmatlanság után az egész világ elismerését elnyerte - Quick-Nickkel pedig a Ferrari, a McLaren és a Williams mögött a gyártók versenyének negyedik helyére kormányozták a Sauber csapatot.


Eközben a Benetton-hoz beprotezsált Button csak szenvedett a Saubernél előzetesen fényévekkel többre taksált konstrukcióval. A 17 futam során mindössze egyszer szerzett pontot, igaz, akkor kettőt is egyik kedvenc pályáján,a Hockenheimringen. Csapattársától, Fisicótól is kikapott, így első enstone-i szezonja egyértelműen kudarcba fulladt. Nem mellesleg pedig menedzserének  másik védence is alaposan elkalapálta...

2002-re aztán már hivatalosan is Renault-vá alakult Briatore gárdája, s a névváltozást jelentős teljesítményjavulás is követte. Button újdonsült csapattársa, Jarno Trulli ugyan az időmérőkön rendszeresen jobb volt az angolnál, ám a versenyeken nem tudta tartani vele a lépést. Malajziában Button hajszállal maradt le élete első dobogós helyezéséről, de Michael Schumacher az utolsó körben megelőzte a műszaki gondokkal bajlódó Renault-t. Az év végére 14 egységgel a neve mellett a világbajnoki sorozat 7. helyén végzett, a három topcsapat pilótái után, és csapattársa előtt. Kimi eközben már éppen a három topcsapat egyik autóját vezette, köszönhetően a McLaren-hez való átigazolásának. Talán kevesen tudják, de Raikkönen ezzel sauberes csapattársát, az időtlen idők óta a McLaren jövendő pilótájának számító Nick Heidfeldet ütötte el a mercedeses szerződéstől.  Debütálásakor Kimi egyből dobogóra állhatott Melbourne-ben, és a verseny leggyorsabb körét is megfutotta. Az év során ugyan még 3-szor végzett dobogón, ám a szerencse sokszor nagyon távolra elkerülte őt: Magny-Cours-ban például mindössze 3 kör választotta el élete első győzelmétől, amikor egy olajfolton megcsúszott, és Schumacher megelőzte. Maradt a második hely, Schumi pedig ezzel a manőverrel zsebelte be 5. VB-címét.

2003-ra Kiminek feltett célja volt közelebb kerülni csapattársához, aki az előző évben több mint kétszer annyi pontot szerzett, mint ő. Az első versenyen, Ausztráliában azonban úgy tűnt, ez Coulthard éve lehet, hisz megnyerte a versenyt, míg Kimi 3. lett. Malajziában aztán eljött a visszavágás ideje, Raikkönen megszerezte első győzelmét pályafutása során, amelyet így kommentált: "Végre, végre valahára, már nem fogja tőlem mindenki azt kérdezni, hogy mikor nyerek!" Az első 7 futamon 6-szor állt dobogóra, s a világbajnoki cím egyik elsőszámú várományosává lépett elő, hála kiegyensúlyozottságának. Végül azonban két ponttal elmaradt Schumachertől az összetettben, holott nyáron még úgy tűnt, Juan Pablo Montoya lehet a nagyobb ellenfél. A szezon végén azonban így is egy győzelem, és 10 dobogós hely állt a neve mellett - s nem mellesleg a teher, hogy 2004-ben a cím egyik nagy esélyese lesz.

Button 2003-as szezonja Kimivel ellentétben nem sikerült sokkal jobban, mint az előző, nem profitálhatott ugyanis a Renault bámulatos előrelépéséből. Jenson-t ugyanis az előző szezon végén Briatore kiebrudalta a csapatból a fiatal spanyol pilóta, Fernando Alonso miatt. "Az idő majd eldönti, helyesen döntöttem-e..."  -mondta a csapatvezető. Alonso 2005-ös világbajnoki címekor aztán elismerte, hogy "egyszerűen csak túl sok volt a szerződés, és túl bonyolult volt Jenson-nel versenyezni" Ezzel feltehetően Jenson Williams-hez fűződő viszonyára akart utalni, amely szerint Button-nek 2003-ban vissza kellett volna térnie a grove-iakhoz. Sir Frank azonban nem tartott igényt a pilótára, aki így a BAR-Hondához került, a világbajnok Jacques Villeneuve mellé. Komoly szócsatákat vívott egymással a két versenyző, ám a szezon végeztére nyilvánvalóvá vált: a BAR számára Button a jövő. Az angol végül 17 szerzett ponttal új egyéni csúcsot állított fel, míg a kanadai a szezon utolsó 3 futamát már csak TV-ből izgulhatta végig. Kimi azonban ekkorra gyakorlatilag befutott – ehhez képest hol volt még Button??

2004-ben aztán Button nevét is mindenki megismerhette, ha esetleg még nem hallott volna róla. A Ferrarikat ugyan lehetetlenség volt legyőzni, ám a BAR-Honda, benne Jenson Button-nal, vitathatatlanul a második erővé avanzsált mögöttük. A szezon során ugyan győzelmet nem sikerült begyűjtenie, ám 10 alkalommal a dobogóra már fel sikerült állnia! Sőt élete első pole-ját is ebben a szezonban könyvelhette el, a San-Marino-i Nagydíjon. Végül összetettben 85 ponttal a 3. helyen fejezte be az évadot. Kimi eközben szenvedett, s közös F1-es éveik során először kapott ki Button-tól az év végi összevetésben. Mindössze egy győzelmet szerzett, és 45 pontjával 7. lett a bajnokságban. Csapaton belüli fölényét azonban mi sem jelzi jobban, mint az, hogy Coulthard csak 24 egységet tudott összegyűjteni.

A 2005-ös szezon már sokkal jobban alakult a McLaren számára. A szabályváltoztatásokra a Ferrari nem tudott időben és jól reagálni, a Renault és a McLaren azonban igen. Az évad első felében a francia gyártó és Fernando Alonso olyan hatalmas előnyre tett szert, hogy a gumijai felmelegítésével bajlódó McLaren végzetesnek bizonyuló hátrányban találta magát. Kimi viszont ennek ellenére megnyerte a Spanyol- és a Monacoi Nagydíjat, és ezzel Alonso egyetlen potenciális kihívójává vált a pontversenyben. Az idény második felében aztán egyértelművé vált, hogy a McLarené a mezőny leggyorsabb autója, ám a megbízhatatlansága miatt Räikkönen nem tudta igazán megszorítani Alonsót a pontverseny élén, bár több futamon is úgy végzett a dobogón, hogy motorcseréje miatt csak a mezőny közepéről indulhatott. Japánban azonban még a 17. helyről is nyerni tudott, igaz, akkor már Alonso bajnoki címe biztos volt. 112 pontjával végül ismételten csak második helyen végzett összetettben, jócskán megelőzve csapattársát, a 60 pontos Montoyát.

Button még 2004-ben bejelentette, hogy a 2005-ös évadot már a Williams színeiben kezdi meg, visszatérve első sikerei helyszínére. Átigazolását azonban a FIA megvétózta, mivel a csapatfőnök Dave Richards talált egy kiskaput Button szerződésében. Így tehát 2005-ben is a BAR csapat élversenyzőjeként vett részt a sorozatban. Az idény azonban nem indult jól, a szezon első 9 futamán nem szerzett pontot, sőt egyről kizárták, kettőről pedig eltiltották csapatát, miután kiderült, hogy manipulálni tudtak az autó súlyával. Visszatérésük után azonban Button 10 versenyen zsinórban pontot szerzett, kétszer még a dobogóra is felfért. A szezon második felében szerezte összes pontját, és végül a 9. helyen végzett 37 egységgel. Ez azonban óriási csalódásnak számított a tavalyi év eredményeinek tükrében, ráadásul Button vitrinjéből még mindig, egyre égetőbben hiányzott a győzelem.

2006-ban már semmi sem mentette volna meg a Williamses szerepléstől, azonban ekkor Button hátrált meg. A BMW ugyanis feladta a Williams-szel közös projektjét, és a Sauber csapatot felvásárolva gyári egylet kialakítását vette a fejébe. Button pedig érthetően nem akart egy visszaeső csapathoz igazolni. A helyzetet végül a BAR oldotta meg, kivásárolván Buttont Sir Franktől. A verebek 30 millió euró körüli összegről pusmogtak... A szezon előtt bejelentették, hogy a Honda felvásárolja az együttest, és gyári csapatként dolgozhatnak tovább Buttonék. Újdonsült csapattársával, Barrichellóval jól kezdték a szezont, Jenson dobogós is volt, és pole pozíciót is szerzett, ám a szezon közepére egészen a sereghajtókig estek vissza. Az utolsó hét versenyen azonban Button megtáltosodott, és ő gyűjtötte a legtöbb pontot a mezőnyben. A Hungaroringen egy bolond versenyen pedig megszerezte élete első győzelmét is! A szezont végül 56 ponttal fejezte be, a bajnokság 6. helyén.

Räikkönen eközben ismét egy gyengébb szezont húzott le a McLarennel. Az autó nem érte el a Ferrari és a Renault szintjét, sőt az idény végére már a Honda is fölébük kerekedett. Kimi végül győzelem nélkül, 6 dobogós hellyel a tarsolyában fejezte be az évet, a bajnokság 5. helyén, éppen Jenson előtt. Az idény végén azonban már csak búcsúzott a wokingiaktól: Monzában ugyanis bejelentették, hogy a finn Jégember veszi át a visszavonuló Schumacher helyét a Ferrarinál. Ezzel Kimi a 2007-es évad egyik legnagyobb esélyesévé lépett elő. Nem is kezdhette volna jobban az évet új csapatával: győzedelmeskedett a szezonnyitón Melbourne-ben. Később azonban kiegyenlítődtek az erőviszonyok és a McLaren új versenyzőpárosa, Alonso és az újonc Hamilton jó néhány futamon esélyt sem adott a Ferrariknak. A szezon közepére aztán Kimi újra erőre kapott, és megpróbálta ledolgozni időközben tetemesre nőtt hátrányát az újonc Hamiltonnal szemben. A McLarent a hírhedt kémkedési botrány miatt kizárták a világbajnokságból, ám a pilóták megtarthatták pontjaikat -  Kiminek így a pályán kellett legyőznie két legnagyobb riválisát. Belgiumban ismét megnyerte a versenyt, életben tartva ezzel nagyon halvány világbajnoki esélyeit, ám a Japán Nagydíjon elért 3. helye azt jelentette, hogy 2 futammal a vége előtt 17 pont hátránya volt Hamiltonnal szemben a pontversenyben. Az utolsó két futamon azonban Kimi nem talált legyőzőre, s Hamilton gyengélkedése azt jelentette: a Jégember célba ért és világbajnok lett!

"Olyan boldog vagyok, hogy szinte fáj. Olyan ez, mintha egy álom vált volna valóra. Erre vágytam gyerekkorom óta… Mindig mondtam, hogy a karrierem célja az, hogy világbajnok legyek. Többször is nagyon közel kerültem ehhez, és végül minden jól alakult… Csodálatos verseny volt, azt hiszem, még soha nem éltem át ennyi érzést versenyautóban. Minden tökéletes volt. Olyan ez, mint egy születésnapi ajándék a mennyből!"

Button következő két szezonjára nem is érdemes sok szót pazarolni: egyszerűen nem ment a japán gyárnak ekkoriban. 2007 és 2008 is a Honda totális sikertelenségéről marad emlékezetes. Jenson a következő két szezonban összesen 9 pontot szerzett, és a legfanatikusabb rajongói is kezdték belátni: lehet, hogy már sosem lesz lehetősége megküzdeni a világbajnoki címért.

Kimi 2008-ban címvédőként futott neki a sorozatnak, s mindenki azt várta tőle: most, hogy lekerült válláról az évtizedes teher, elkezdheti halmozni a címeket. Hamilton és a feltörekvő Sauber-BMW csapat azonban igyekezett keresztülhúzni a finn számításait, és ez bizony Kimi gyengélkedésével kiegészülve szinte lehetetlenné tette a címvédést. Még nem tudtuk, de pályafutása utolsó előtti győzelmét a Spanyol GP-n aratta, utána aztán még a csapattárs Massát sem sűrűn sikerült megelőznie. Az utolsó versenyeken már neki kellett elengednie a VB címért küzdő csapattársat, úgy, ahogyan azt Massa előző évben megtette vele. Végül aztán a kis brazil egy drámai hajrában elbukta a címet, de Kimi elmondhatta: ő minden támogatást megadott, még 1-es rajtszámmal az autóján is.

2009-re Button karrierje veszélybe került. A Honda ugyanis a sikertelenségre hivatkozva bejelentette, hogy kiszáll a sorozatból. A csapat ugyanakkor megmenekült: a Honda állta a 2009-es felkészülés költségeit, a csapatvezetői tisztséget pedig a Ferrari sikerkorszakát megalapozó Ross Brawn vette át. A téli teszteken az új csapat mindenkit legázolt, köszönhetően annak, hogy az új szabályokhoz senki más nem tudott olyan leleményesen alkalmazkodni, mint ők. Ennek köszönhetően Button és Barrichello uralta az első futamokat: az angol az első 7 versenyből 6-ot megnyert, míg Barrichello szinte nem is tudott lemaradni a dobogóról. A szezon közepére aztán kifogyott a szusz, a Brawnt szép lassan a Red Bull, a Ferrari, és a McLaren is megelőzte sebességben – a bajnoki címet azonban már nem lehetett elvenni a betyárosan küzdő Jensontől. Tizedik Formula-1-es szezonjában végre bajnok lett, beteljesítette az álmát, s hiába mondják sokan, hogy valójában nem érdemelt bajnoki címet, bizony el kell ismernünk: 2009 az ő éve volt.

Annál is inkább, mivel a hagyományos nagycsapatok, így Kimi Ferrarija is a vert mezőnyben ténfergett. A szezon második felében ugyan kissé feljebb zárkóztak az élmezőnyhöz, de a monacói 3. és a magyarországi 2. hely egy világbajnok versenyzőtől még mindig édeskevésnek számított – sőt Kimi szezonját az sem kozmetikázta, hogy Spában pályafutása utolsó győzelmét sikerült begyűjtenie.

Mert ne kerteljünk – Kimi soha többé nem tér már vissza a Formula-1-be. Idén talán még lett volna rá esélye, de eldobta a Renault pazarnak tűnő ajánlatát, kicsit mai napig nem értjük miért. Talán fél az újabb megpróbáltatásoktól? Nem érzi már a motivációt? Ki tudja. Egy azonban biztos, ha érzed, hogy nem akarod csinálni, nem kell erőltetni. Jody Scheckter is megmondta, ez nem tenisz itt nem lehet a nagy győzelem után még évekig elütögetni, és pénzt keresni. Itt nem babra megy a játék, habár sokan manapság mintha elfelejtenék….