Jegyzet

Lezárult egy Nagy korszak

  • Maruzsa István

Elmélkedünk kicsit Nagy László - nem épp váratlan - üzenete kapcsán, melyben lemondta a válogatottságot.

Nagy László a magyar válogatott kispadján a 2009-es világbajnokságon a Németország elleni helyosztó után

Hosszú menet volt. Már több mint másfél éve húzódott Nagy László válogatottsági ügye, és most végre pont került a végére. Örüljünk! Persze ne annak, hogy a magyar férfi kézilabda talán a jelenlegi legjobb játékosát veszítette el, hanem annak, hogy vége a cirkusznak.

De igazából ebben is csak bízhatunk, biztosak nem lehetünk, hisz nagyon sok történést nem ismerünk pontosan, és az ember már csak olyan, hogy kíváncsi. Talán jogosan kérdezik a szurkolók, hogy mégis min bukott meg a dolog. Mit szeretett volna Nagy László? Pénzt? Biztosítást? Jobb ellátást? Vagy egyáltalán semmit, csak nem volt képes kimondani, hogy spanyol válogatott akar lenni?

Kővári Árpád, a játékossal tárgyaló MKSZ-bizottság tagja korábban azt mondta, amint lezárul az ügy, mindent megtudunk. Aztán az ügy lezárult, Kővári Árpád pedig azt mondta, mégsem tudunk meg mindent. A szövetség úgy döntött, megtartja magának az információkat. Ahogy általában mindennel kapcsolatban. Nem véletlen, hogy Ágai Kis András a napokban lemondott az elnökségben betöltött posztjáról, és ennek egyik legfontosabb okaként a finoman szólva is hiányos kommunikációt jelölte meg. A baj, hogy változásokat hozó lavinát nem fog okozni a távozása.

Mivel egyik fél sem beszél nyíltan, csak arra tudunk gondolni, hogy mindkét oldalon bőven van takargatnivaló. Biztosan volt igazság Nagy szavaiban, amelyekkel a válogatottak körüli körülményekre utalt. Elég, ha csak a decemberben is fűtetlen tatai csarnokot citáljuk ide.

Ugyanakkor a szövetség szerint meg éppen az átlövő volt a hibás a kialakult cirkuszban, mert nem játszott nyílt lapokkal. Mocsai Lajos csalódott lenne, ha Nagy Lászlót látná spanyol válogatottban, ettől még előfordulhat, hogy ez megtörténik. Hazaárulózni akkor sem nagyon lesz jogunk, hiszen az utóbbi időben magyar címeres mezben is kubai és délszláv születésű játékosok sokasága lépett pályára. Ráadásul nem is keveset köszönhetünk nekik, Péreznek ugye újabban egy olimpiai selejtezős szereplést.

Igazából az ügy elintézési módjáért haragudhatunk. Másfél év bizonytalanság, nyilatkozatháború, cirkusz. Rég túl lehetnénk már az egészen, és innentől nem is lehet más célunk, mint hogy lezárjuk a dolgot, és a magyar kézilabda jövőjével foglalkozzunk. Nagy László ebben már nem kér szerepet, és a történtek után talán már nem is baj. Nehezen képzelhetjük el, hogy gond nélkül besétált volna a következő összetartásra, és világklasszis teljesítményt hozott volna a csapatban anélkül, hogy bárki megtalálja akár a szakma, akár a közönség részéről. És szerencsére van alapanyagunk, amiből újabb remek játékosokat faraghatnak a szakembereink.

Kedves Laci! Köszönünk mindent, és további sportsikereket kívánunk! Őszintén.