Az utóbbi hónapokban szinte másodvirágzását éli az osztrák Thomnas Morgenstern, aki a Négysáncverseny megnyerése után a Világkupa sorozatban is fölényesen vezet. A német Sport Bild magazin az ő teljesítménye kapcsán kérdezte a német síugró válogatott edzőjét, Werner Schustert. „A Négysáncverseny jól példázta a sportágban zajló folyamatokat. Az atlétikus elugrás diadalmaskodott a fogyásra épülő taktika felett. Ez mindenképpen örömteli hír ebben a sportágban"- nyilatkozta az amúgy szintén osztrák Schuster. A háromszoros olimpiai bajnok és négyszeres világbajnok Morgenstern 184 centiméteres testmagassága mellé 68 kilogrammos testsúly párosul, ami egy normál földi halandó esetében vészes alultápláltságot jelenthetne, síugróéknál azonban inkább az „erőteljes” testalkat jelzése. „Az elugrása félelmetes Morginak, így képes minden körülmények között jól elugrani. Akár hátszél, akár pedig szembeszél van, ő mindenképpen jól ugrik” – fűzött hozzá szakmai indokokat Morgenstern sikereihez a németek edzője.

Ami a szárazedzéseket illeti, Morgentsern guggolásból indulva (nyújtott lábbal) 70 centimétert is átugrik, amivel jelenleg ő a legjobb a mezőnyben. A németek közül Michael Neuymayer a csúcs (68 cm), míg az új üstökös, Severin Freund (63) ennél szerényebb rugókkal rendelkezik. „Ez az érték önmagában még kevés. Az elugrást a sáncasztalon is meg kel tudni ismételni és ott van még a légmunka is, ami fontos. Számunkra viszont jó érzés, hogy a német ugrók ebben a paraméterben közvetlenül az osztrákok mögött vannak” – nyilatkozta elégedetten Schuster.

A 2010/11-es Világkupa szezon előtt a Nemzetközi Síszövetség (FIS) módosította az ún. testtömeg-index (BMI) szabályozást, amely a síugró magassága és testsúlya függvényében szabályozza az engedélyezett maximális síléc hosszát. A szándék egyértelműen az volt, hogy ezzel a versenyzők az utóbbi években már szinte kórossá váló koplalását csökkentsék. Az ötlet ugyan jó volt, de a szezon első felének tapasztalata bizonyította, hogy a versenyzők mégsem feltétlenül a jó irányba mentek el. Az ugyanolyan léc, de nagyobb testsúly verzió helyett ugyanis a többség az alacsony testsúly, de csökkentett léchossz verzió mellett döntött, mert ez még így is jobb eredményeket hozott számukra. A Négysáncverseny után az osztrák Wolfgang Loitzl nyilatkozott is erről, aki szerint a FIS-nek el kellene gondolkozni azon, hogy minimális testsúly limitet vezessenek be, és aki ezt nem éri el egy adott verseny előtt, azt ne engedjék elindulni. Morgenstern viszont egyik irányzat mellett sem foglalt állást, ő inkább rágyúrt a vádlijára, erősítette az elugrását és röhögve nyeri a versenyeket. Ha a FIS szabályai nem is, Morgenstern sikerei lehet, hogy mégis elmozdítják a sportágat abba az irányba, hogy végre normálisan táplált emberek küzdelmét láthassuk, és valóban az elugrás/légmunka páros és ne a koplalás extrémitásának mértéke legyen a döntő tényező.