Forma-1

Az előzés tönkreteheti az F1-et?

  • Kele János
megosztom

Több csapatvezető is azon morfondírozik mostanság, hogy hiba volt-e bevezetni az állítható hátsó szárnyakat, s ezáltal több előzést generálni az F1-ben. Lehet, hogy a szabályalkotók átesetek a ló túloldalára? Jóslataink szerint az idei szezonban végre mindenki ráébred, hogy az izgalom a Formula-1-ben sem jelent egyet az előzéssel.

Nico Hülkenberg és Sebastian Vettel csatázik a Brazil Nagydíjon 2010-ben.
Jövőre ismét változnak a szabályok a Formula-1-ben – gondolom ez már azokat sem lepi meg, akik csak ímmel-ámmal követik a világ leggyorsabb sofőrjeinek versenyfutását. Az FIA nem bízza a véletlenre a dolgokat, 2004 óta nem volt olyan esztendő, hogy ne vezettek volna be jelentős szabályváltozásokat a Cirkuszban, az ok pedig nem más, mint a Ferrari és Michael Schumacher korszakához hasonló egyeduralom elkerülése. Meg kell hagyni, nem is csinálják rosszul – az azóta eltelt hat szezonban 5 különböző versenyző és 5 különböző csapat koronáztatott bajnokká. Sőt, időközben felnőtt egy újabb generáció, olyan tejfelesszájú ifjoncok oktatták a teljes F1-es mezőnyt már első évükben, mint Lewis Hamilton, Nico Rosberg vagy Sebastian Vettel. Nem is kérdés, az elmúlt pár év mezőnyét már össze sem lehet hasonlítani az 1990-es évek végének, és az előző évtized elejének szegényes felhozatalával.

Hiába alakultak azonban szembeötlően szorosan az elmúlt szezonok (meggyőződésem, hogy 2008-ban minden idők legdrámaibb bajnoki véghajráját volt szerencsém végigizgulni), valami még mindig hiányzott a Formula-1-ből ahhoz, hogy kimondhassuk: végképp magunk mögött tudjuk a rossz emlékű Schumacher-korszakot és visszatértünk a ’80-as évek pezsgő versengésébe. Ez a valami pedig nem más, mint az előzés.

A ’90-es évek végén még csak csodálkoztunk, hogy lehet az, hogy egy versenyző körök tucatjait teszi meg egy riválisa mögött, anélkül, hogy érdemi támadást kísérelne meg – a 2000-es évek végére azonban gyakorlatilag hozzászoktunk. A világbajnokságok ugyan Schumacher visszavonulása után izgalmasan alakultak, ám ettől még a futamok kétharmadán továbbra is lehetett egy nagyot szunyókálni anélkül, hogy bármi érdemlegesről lemaradt volna az ember. A bajnoki versenyfutások izgalmát mindössze annak köszönhettük, hogy egyetlen versenyző sem volt képes olyan kiegyensúlyozott formát mutatni egy egész szezonon át, mint amivel Michael Schumacher fél évtizeden keresztül szisztematikusan vert minden lehetséges ellenfelet.

Az FIA persze föleszmélt, időről időre igyekezett tenni valamit az előzések könnyítése érdekében – idén azonban akkora lépésre szánta el magát e téren, mintha hétmérföldes csizmával a lábán irányítaná a sportágat. Egyrészről ugye jóváhagyták a hátsó szárnyak menet közbeni állítására vonatkozó javaslatot, másrészről visszahozták a menet közben plusz lóerőket kínáló KERS-t, s ha ez nem lett volna elég, még a versenyzők védekezési lehetőségeit is szigorúan korlátozták. Mit mondjak, nem bízták a véletlenre.

És ezekkel a döntésekkel bizony jól eltolták. Hogy miért is? Nos, tisztázzuk csak kicsit a szabályokat és a leendő következményeiket. A hátsó szárnyat átállító hardvert a futam első két körében és a biztonsági autó kiállását követő két körben tilos használni, és egyébként is csak abban az esetben vehetik igénybe a versenyzők, ha az előttük haladó riválist legalább egy másodpercre megközelítik. Hogy elég-e ez a korlátozás? A tavalyi szezon számai alapján aligha. Vegyük csak példának a 2010-es évad egyik utolsó versenyét, az előzésekben sem éppen szűkölködő Brazil Nagydíjat. Nos, a verseny adatait megvizsgálva pontosan 339 esetben használhatták volna a versenyzők a hátsó szárny állítását elősegítő hardvert - ez pedig még akkor is hihetetlen számú előzést generált volna, ha feltesszük, hogy csak minden harmadik manőver végződik sikeresen.

Ez pedig bizony egy eléggé jóindulatú becslés, tekintve, hogy a KERS-et használó csapatok egy-egy egyenesben plusz sebességkülönbségre is szert tudnak tenni, miközben az FIA szabályai szinte tiltják az agresszív védekezést. Az új szabályok szerint ugyanis egy pilóta mindössze egyszer választhatja meg az ívet (külső illetve belső), ezt követően már nincs lehetősége „becsukni a kaput”. S bár eddig is létezett ilyen (írott avagy íratlan) szabály, a versenybírák hajlandóak voltak rugalmasan kezelni a helyzetet. Nos, ennek idéntől vége, a funkcionáriusok nyilatkozatai alapján egyértelműnek tűnik, aki csak egy kicsit vét a szabály ellen, azt könyörtelenül stopgo büntetésre ítélik.

A fentiek alapján tehát egyértelmű: ugrásszerűen meg fog nőni ugyan az előzések száma az F1-ben, ám ezek legnagyobb része izgalmi faktort tekintve egy lekörözéshez lesz hasonlítható –a legnagyobb jóindulattal. A puding próbája persze az evés, nem lenne etikus ráhúzni a vizes lepedőt az ötlet kitalálóira már akkor, amikor még egyetlen kört sem tettek meg a pilóták az új szezonban –ám az előjelek nem túl kedvezőek. Bízzunk abban, hogy néhány verseny után a szabályalkotók is rájönnek, a Formula-1 és az autóverseny szépsége nem kizárólag az előzésben rejlik. A Brazil Nagydíjon Hülkenberg mesterien védte a pozícióját a nála sokkal gyorsabb Alonsóval és Hamiltonnal szemben – legalább olyan nagyszerű pillanatokat okozva az autósport szerelmeseinek, mint az idény első versenyein 39-szer előző Hamilton.

A kérdés egyszerű. Akarunk egy mindössze szélárnyékozásra épülő, NASCAR-hoz hasonló sorozatot csinálni az F1-ből? Én biztosan nem. És ti?

Válogatás a legszebb előzésekből

megosztom