Vélemény

Csanknak herótja van a serdülő meccsektől

Címkék:
megosztom

A rutinos szakember szerint a magyar futballnak csak gyenge láncszeme van, és nem bírja elviselni, amikor a szülők ordibálnak be a pálya széléről.

DIGICsank János volt a Digi Sport Reggeli Start című műsorának vendége. Az egykori szövetségi kapitány a magyar futball általános helyzetéről, az utánpótlásról és az alsóbb osztályok színvonalának csökkenéséről beszélt.

„Amikor játékos voltam, úgy éreztem, megálltunk a fejlődésben, elsősorban a bezártságunk miatt. Úgy láttam, azok az edzésmódszerek, amik kint mentek, nem tudtak bejönni az országba. Mi nem láttunk külföldi példákat, nem úgy mint egy mai fiatal futballista, aki leül a TV elé, és látja a saját posztján a világ legjobbjait. Ha ugyanazt meg tudtunk volna csinálni, mint a jugoszlávok, előrébb tartanánk. Amennyiben kiengedik a kiváló futballistákat, nem kellett volna disszidálniuk, akkor ugyanúgy megvethették volna a lábukat, lett volna kapcsolatrendszerük, teljesen más lett volna a helyzete a labdarúgásunknak. Én mindig egy kicsit amatőrnek tartottam magunkat, mert a pénz mindig meghatározott mindent. Ha valakinek az a célja, hogy legyen egy zsigulija, meg egy Tanács által kiutalt lakása, az kevés. Itthon 1600 Ft-ért játszott több olyan klasszis, akit a Real Madrid is elvihetett volna, amikor a Bundesligában már 90.000 Ft-ért játszottak olyanok, akik a cipőjét sem vihették volna az itthon maradt labdarúgóknak” – fogalmazott a Zalaegerszeg edzője.

A mester azt is megjegyezte, eltűnt a magyar labdarúgás egyedi stílusa, ami megkülönböztetett minket a többi nemzet futballjától.

„Szeretem a licenceket, jártam tanfolyamokra, de ha ma elmegyek egy edzésre, előre tudom, milyen feladat következik. Ennek semmi köze ahhoz a játékhoz, ami Magyarországot mindig is jellemezte. A mi játékunkat talán „tudatos fegyelmezetlenségnek” lehetett volna hívni, olyanokat csináltunk a pályán, amitől egy német játékosnak a haja az égnek állt. Amikor egy ifi-mérkőzésen ívelnek be egy labdát, a kapus alászalad, akkor az edző rászól, hogy legközelebb ne jöjjön ki. Ez így nem működik, ki kell jönni a labdákra, nem baj, ha alászalad, aki nem szalad alá soha a beadásnak, az nem fog kifutni, magyarul rossz kapus lesz” – jegyezte meg a rutinos szakember.

Csank János arról is beszélt, hogy miért nem szeret korosztályos-mérkőzésekre járni, és mitől rázza ki a hideg.

„Nem járok serdülő-meccsre, nem bírom elviselni, hogy a szülők állnak a pálya szélén, és dumálnak, ordítanak be a pályára. Volt olyan játékosom, aki már húsz év fölött járt, és életében nem volt olyan edzésen, ahol nem volt ott az apja. Ez elmebetegség, mondtam is az apjának, hogy nem normális. Engem apám egyszer se látott játszani, de tuti, hogy elküldtem volna, mert én egy férfi vagyok. Kérdeztem is az imént említett fickótól, hogy „majd a barátnőjét is teszteled a fiadnak a nászéjszakán”? Herótom van ezektől a meccsektől, egyszer egy ilyen torna alkalmával mondtam is egy olyan beszédet, hogy többet nem hívtak meg. A magyar futballnak csak gyenge láncszeme van. Még így is a szakmai vonalat érzem erősebbnek, de amilyen közegben vagyunk, az katasztrófa. Hiába megyek el egy alsóbb ligás mérkőzésre, nem is lehet benne minőségi játékos, mert aki ügyes, egyből elmegy az akadémiákra. Ez azért van, mert nincs máshol edzés, megyei szinten csak a mérkőzésekre állnak össze a csapatok, NB II-ben pedig olyan települések szerepelnek, amikről azt se tudom, merre vannak a térképen” – mondta a Váccal és a Ferencvárossal is bajnoki címet nyerő szakember.

megosztom