Videoton

Egyre több a kérője Lipták Zoltánnak

megosztom

A Videoton védője Egervári Sándornál a válogatottban is alapember lett. Székesfehérváron mindenképp bajnoki arannyal ünnepelne a szezon végén, de megeshet, hogy januárban külföldre szerződik, ugyanis egyre többen érdeklődnek a tehetséges középhátvéd iránt.

Lipták is Ibrahimovic pérbaja

Lipták Zoltán december 10-én ünnepelte 26. születésnapját. 2010-es teljesítménye a legjobb ajándék saját magának: a Videotonban alapember, a klub ragyogó őszi szezont produkált, sokan már előre odaadnák Dr. Mezey György együttesének a bajnoki aranyérmet. A válogatottban augusztus 11-én, az angolok ellen debütált, azóta csak a San Marino elleni Európa-bajnoki selejtezőn nem játszott, akkor is eltiltása miatt.

A tehetséges középhátvédet a Nemzeti Sport kérdezte születésnapja alkalmából.

"Nem vettem észre magamon az öregedés jeleit, szerintem nem is nézek ki huszonötnél többnek...Biztosan eljön az az idő, amikor már nehezebben szedem össze magam, de - lekopogom - egyelőre fitt vagyok. Sőt ha rajtam múlna, már most mennék futballozni."

A pazar őszi idényre vonatkozó kérdésre a következőképp reagált a játékos:

"Valóban kijelenthetem, hogy jól sikerült, maximálisan mégsem vagyok elégedett.
A válogatottal mesésen alakult, ám a Videoton kapcsán nem minden fenékig tejfel: sajnos nem mindig tudtam olyan teljesítményt nyújtani, amilyet elvárok magamtól.
Bizony, akadt egy-két meccs, amelyen hibáztam, hol nem voltam elég fegyelmezett, hol koncentrációs gonddal küszködtem."

"Augusztusban az a megtiszteltetés ért, hogy bemutatkozhattam a nemzeti együttesben, és mivel azóta is tagja vagyok, a korábbinál nagyobb figyelem irányul rám. Ezzel együtt az elvárás is nőtt velem szemben, és időre volt szükségem, amíg hozzászoktam. De gond egy szál se, mert egyfelől túl vagyok rajta, másfelől annál nagyobb bajom sose legyen, mint hogy a klubomban és a válogatottban egyidejűleg kell helytállnom."

A védő beszélt a Videoton bajnoki esélyiről is:

"Hétpontos előnyre tettünk szert, ráadásul érettebbek vagyunk, mint egy éve voltunk. Azt már tudjuk, milyen az, ha az ember elveszíti az aranyérmet, bízom benne, hogy a tavasz végén azt is megtapasztaljuk, milyen érzés megnyerni. A múltban nemegyszer kiderült, a Debrecent és a Ferencvárost sohasem szabad leírni, azt meg éppen az őszi szezon bizonyította, hogy a Kaposvár és a ZTE mire képes. Ettől függetlenül nem félek egyik riválistól sem. Ami pedig az óvatosságot illeti: ha hét körrel a vége előtt vezetnénk hét ponttal, azt mondanám, ezt a versenyt már csak mi bukhatjuk el, csakhogy tizennégy forduló van még hátra. Ha ne adj Isten kétszer kikapunk, szinte már oda az előnyünk, tehát jobban tesszük, ha nem iszunk előre a medve bőrére."

Végül szót ejtett azokról a pletykákról is, mely szerint már a télen távozhat Székesfehérvárról:

"Már a nyáron volt lehetőségem rá, hogy légiósnak álljak, az Anglia elleni mérkőzés után a szigetországból kerestek, ám a megállapodás akkor nem jött létre. Talán majd most, hiszen amióta válogatott lettem, nőtt az érdeklődés irántam. Habár, hogy őszinte legyek, kicsi a valószínűsége annak, hogy az otthon, Salgótarjánban töltött ünnepek után nem Székesfehérvárra térek vissza, mivel érvényes szerződésű játékosként sokba kerülnék az esetleges vevőnek. Egy biztos, nem rajtam múlik."

megosztom