Kézilabda Eb

Nagyszerűen védekezünk - mire lehet ez elég?

Viszünk pontokat a középdöntőbe, de mire megyünk velük?

  • Maruzsa István
megosztom

Mátéfi Eszter is kiemelte az MTI-nek adott interjújában, hogy a védekezésen múlott a Franciaország elleni szerdai győzelem. A statisztikák is azt mutatják, hogy hátul jobbak vagyunk, mint elöl, de mire lehet ez elég? Bejuthatunk a négy közé? Szerintünk igen, de ahhoz egyetlen percre sem szabad hátradőlnünk december 19. előtt.

Kötelező jelleggel legyőztük Szlovéniát, kisebb bravúrt elérve megvertük Franciaországot is, tehát bármelyikük jut is tovább (a franciák fognak), már biztosan viszünk két pontot a középdöntőbe. Gyakorlatilag az is eldőlt, hogy a C csoportból Hollandia, Németország és Svédország jut tovább, azaz velük játszunk a második körben.

Eddig elsősorban védekezésben voltunk jók, amit a statisztikák is jól mutatnak. Vérten Orsolya, Szamoránsky Piroska és Kovacsicz Mónika labdalopásban állnak az élmezőnyben, Tomori Zsuzsanna blokkjaival tűnt ki, Pálinger Katalin pedig nagyszerű védési hatékonyságot hozott.

Támadásban még javulhatunk, bár Szucsánszki Zita sem szégyenkezhet a 8 gólpassza, Bulath Anita pedig a 11 gólja miatt. Ugyanakkor nem mondhatjuk, hogy a két meccsen szerzett 49 gólunk túl sok lenne. Igaz, amíg 20 alatt tartjuk az ellenfeleket, ez sem sokat számít.

A norvégokat viszont nehéz lesz így megfogni. De talán nem is kell. Sokat árthat, ha előre feladunk egy mérkőzést, de semmiképp nem szabad, hogy lelki terhet jelentsen a házigazdák elleni találkozó. Egyértelmű, hogy ők a világ legjobbjai, ha jók vagyunk ellenük, szuper, ha nem, most az sem baj. Valószínű, hogy egy nagy különbségű vereségbe nem is roppanunk bele, ha győzünk, abba pláne nem, de ha szoros meccsen maradunk alul, az nem biztos, hogy segít. Persze pszichológia az egész, és ebben Mátéfi Eszter eddig nagyot alkotott. Franciaország ellen egy igazi CSAPATOT küldött a pályára, amelynek tagjai oroszlánként küzdöttek egymásért. Reméljük, hogy ezt a szellemiséget fenn tudja tartani, és együtt minden nehézségen keresztüljutnak.

Mátéfi Eszter szövetségi kapitány mosolyog a Franciaország elleni Eb-meccsen

Az egyszerűség kedvéért úgy számolunk, hogy Norvégia ellen érvényesül a papírforma, és kikapunk. Ekkor tehát két pontot viszünk tovább, a másik oldalról pedig minden emberi számítás szerint Németországot, Hollandiát és Svédországot kapjuk. Verhető ellenfelek, de mindegyikük veszélyes. És épp ettől lesz nehéz a középdöntő: konstans jó teljesítményt kell nyújtanunk, ami nagyon nehéz.

Egyrészt minden bántó szándék nélkül ki kell emelnünk, hogy női sportolókról beszélünk, akik sajnos egyik pillanatról a másikra is képesek váratlanul összezuhanni. Legalábbis, ha mi, buta férfiak próbáljuk irányítani őket. Bízzunk abban, hogy Mátéfi Eszter nőként ki tudja küszöbölni ezt a faktort! A kapitány viselkedése alapján egyébként egyfajta anya-barátnő közötti átmeneti kapcsolatot próbál kialakítani a lányokkal, amire ők is fogékonynak tűnnek, és amíg elhiszik, amit az edző mond, nagy baj nem lehet.

A szakmaibb indoka az esetleges formahanyatlásunknak a rövid kispad lehet. Pálinger Katalin, Bulath Anita, Vérten Orsolya és Szucsánszki Zita eddig szinte minden játékpercet a pályán töltöttek, előbb-utóbb elfáradhatnak. Herr még megbízható pótlását jelenti Pálingernek, Bulath pedig garantálhatóan az utolsó lesz, aki kidől a sorból, ha nem sérül meg. Ugyanakkor mindannyian emberek, és nem kárhoztathatjuk őket, ha egyszer csak kifulladnak. A cserék közül eddig Sopronyi Anett és Kovacsics Anikó nyújtott kiemelkedőt (Herr mellett természetesen), a többieknek kicsit javulni kellene.

Ha óriási szerencsénk van, végig bírjuk a terhelést, ha csak kisebb, akkor remélhetőleg a hollandok ellen jön ki a fáradtság, ők tűnnek a legkönnyebben legyőzhetőnek. Ha mindhárom C csoportból jövő ellenfelünket elkapnánk, biztosan az elődöntőbe jutnánk. Azonban már arról is tettek, hogy adott esetben egy vereség is beleférjen. A németek és a hollandok ugyanis elszenvedtek egy-egy vereséget, így egyiküktől akár mi is kikaphatunk kis különbséggel, ha a várhatóan négy pontot hozó Svédországot legyőzzük. Egyébként mind igazi rakkolós, kemény kézilabdát játszanak, ami nem biztos, hogy annyira fekszik nekünk, de mindenkit le kell győzni, ha jók akarunk lenni.

Egyelőre azonban csak annyi biztos, hogy jó helyzetből kezdhetjük a középdöntőt, és a minimumelvárást, a legjobb nyolc közé kerülést innen szinte kötelező teljesítenünk. Ha továbbra is ilyen szorosan tudjuk tartani a védekezésünket, és esetleg az átlövőink és szélsőink lövőpontossága is javul egy kicsit, nagy dolgokat vihetünk véghez. Pénteken este, az águnk harmadik mérkőzései után már könnyebben számolgathatunk, meg is tesszük majd. Addig:

Hajrá magyarok!

megosztom