El Clásico

Mi, miért, hogyan történt?

  • Maruzsa István
megosztom

A Barcelona ötmeccses győzelmi sorozatot épített fel a Real Madrid ellen, ami példa nélküli az El clásico-k történetében. Ráadásul a hétfőn este elért 5-0 az egyik legnagyobb különbség, ami a két csapat között valaha volt. De valóban volt ekkora differencia köztük? A két edző szerint nem, és Mourinho még azt is tagadja, hogy megalázó lett volna a vereség. Mindezt egy 5-0 után. Nézzük, mire alapozhatja a kijelentést!


A Barcelona játékosai ünneplik a Real Madrid felett aratott 5-0-ás győzelmüketÚgy tűnt, mintha a Real portugál edzőjét nem érdekelte volna különösebben az El clásico. Persze nyilvánvalóan örült volna a győzelemnek, de szokásához híven a vereség után sem dől a kardjába. Nem annyira a taktikán, mint a képzettségbeli és összeszokottságbeli különbségeken múlott a meccs, de azért volt néhány edzői húzás is, amik befolyásolták az eredmény alakulását.

Mourinho nem változtatott az utóbbi hetekben kialakított tizenegyén, amit már rögtön hibának tekinthetünk. Ő maga elismerte ugyanis, hogy a Barcelona már egy kész csapat, az övé pedig még épül. Tisztában lehetett tehát a két együttes erősségeivel és gyengeségeivel, tudhatta, hogy a Barca középpályájával nehéz felvenni a versenyt, és nem Xabi Alonso illetve Khedira a világ legjobb labdaszerzői. Lehet, hogy mégis bízott bennük annyira, hogy szembeállította őket Xavival, Iniestával és a visszalépegető Messivel? Valószínűbb, hogy nem ezt a meccset tartotta a szezon legfontosabbjának, és kísérletezett kicsit. Kipróbálta, hogy a támadószekciója képes-e nyomást helyezni egy igazán komoly - a legkomolyabb - ellenfélre. Kiderült, hogy (egyelőre) nem, a félidőben cserélt, de akkor már gyakorlatilag mindegy volt, a gránátvörös-kékek rég megnyerték a csatát.

A csatársort ugyanakkor megvariálta, Cristiano Ronaldo és Di Maria helyét megcserélte. A cél nyilván az volt, hogy utóbbi be tudjon segíteni az Alves elleni védekezésbe. Ezzel viszont megbomlott a Ronaldo és Özil közötti kapcsolat, és amikor a portugál csatár visszatért az eredeti helyére, már a Barcelona vezetett. Ráadásul Puyol lekövette a változásokat. A védelem közepének mindig azon a felén helyezkedett, amelyiken Ronaldo, így rendre ő és nem a lassúbb Piqué került szembe vele. Piqué pedig nyugodtan foglalkozhatott Benzemával, amibe Abidal is be-besegített, el is tüntették a franciát a pályáról.

Biztosan számítottak ezek a finomságok, de a legnagyobb különbség a csapategységben volt. A Barcelona játékosainak nagyobbik része saját nevelés, kölyökkoruk óta a katalán életérzéssel kelnek és fekszenek, valószínű azt is tudják, hogy a másiknak hány szál szempillája van. A Real ezzel szemben olyan, amilyen egy euroszázmilliókért nem rég összevásárolt együttes lehet: tizenegy kiváló képességű játékos, akik szinte bárki ellen jók, de nem alkotnak tökéletes gépezetet, és enélkül napjaink Barcája ellen senkinek nincs sok esélye. Ráadásul a vérüket sem feltétlen adják a klubcímerért. Mind szomorúnak tűntek, amikor látszott, hogy ki fognak kapni, de csak Casillas szemében volt benne az a fajta csalódottság, ami a szívvel-lélekkel küzdő sportolót jellemzi.

Emellett fontos volt, hogy a hazaiak szerezték az első gólt. Nem véletlenül indították órási rohamokkal a meccset. Már Messi ívelése is gólt érdemelt volna, Xavi találata pedig szinte eldöntötte a találkozót. Pedróé pedig már nem csak szinte. Kevesebb mint húsz perc alatt biztos vezetést szereztek, a kezdeti rohanás után megpihenhettek, és várhatták, hogy mit csinál a Real. Az pedig nem tudott mást tenni, mint hogy feljebb tolta a játékát, és megpróbálta nyomás alá helyezni az ellenfelet. Ez egyrészt nem sikerült, másrészt pedig megadták a területet Xavi, Messi és Iniesta szenzációs mélységi passzaihoz, amikkel Villának, Pedrónak, később Bojannak és Jeffrennek csak be kellett gyalogolni a kapuba.

Már amikor akartak. A második játékrészben ugyanis inkább azzal foglalkoztak, hogy látványosan megalázzák a madridiakat. Amikor a hetvenedik perc környékén Busquets is sarkazgatni kezdett, a blancók elvesztették a fejüket. Sorban jöttek a késői belépők, mintha azokkal még pontot lehetett volna menteni. Persze a játékosok csalódottsága érhető, ők győzni akartak. És valószínű, hogy Mourinho azt mondta nekik, győzni is fognak. Aztán amikor katasztrofálissá kezdett válni a vereség, elvesztették a kontrollt. A leginkább Ramos, aki a hajrában alárúgott Messinek, majd Puyolt is arcon törölte.

Érdekes egyébként, hogy a loboncos középhátvéd a meccs után azt mondta, nem haragszik az ütésért válogatottbeli társára. Könnyen megbocsát az ember egy ilyen fölényes győzelem után...

Guardiola sem haragszik az őt az első félidőben meglökő Cristiano Ronaldóra. Nyilván ő is tisztában van vele, hogy ha nem provokálja a portugált, nem történik semmi. Egyik sem volt elegáns mozdulat.

A Barcelona edzője egyébként azt mondta, fontos győzelmet arattak, de még nem dőlt el a bajnokság. Tény, csak két pont a katalánok előnye, és egy-két kevésbé komolyan vett kiscsapat megnehezítheti a dolgukat. Meg aztán játszanak még a Bernabéuban is.

Mourinho nem tartja megalázónak az ötgólos vereséget. "Az egyik csapat nagyon jól játszott, a másik nagyon rosszul. Mindig mondtam, hogy a Bacelona már kész csapat, mi pedig még formálódunk. Könnyen túllépünk ezen a vereségen, hiszen csak annyi volt az oka, hogy rosszul játszottunk."

A játékosok közül természetesen a hazaiak voltak vidámabbak. A duplázó David Villa szerint "győzni akartunk, és ez sikerült. Annál szebb módot, ahogy összejött, pedig nem is kívánhatnánk. Viszont tovább kell dolgoznunk, hisz csak két pont az előnyünk, és még csak november van."

A vendégek közül csak Xabi Alonso állt a mikrofonok elé hétfőn este. Ő is egyetértett azokkal, akik szerint ez csak egy meccs volt a sok bajnoki közül, és sok van még hátra, még akkor is, ha csalódottak a végeredmény miatt.

A Barcelona tehát minimális előnnyel áll a tabella élén, és nem engedhet ki. Nem valószínű, hogy tavaszig állandósul ez a különbség, de el kell még menniük Madridba is, és egy szintén fontos meccset kell játszaniuk. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy Mourinho megpróbálja levonni a megfelelő következtetéseket a súlyos vereségből, és egy jobb Realt küld majd pályára. Hogy ez elég lesz-e napjaink talán legtökéletesebbnek tűnő csapata ellen? Meglátjuk. Mindenesetre alig várjuk.


Az El Clasicó barcelonai szemmel

Játékosok értékelése:

Barcelona:

Valdes: Nem sok dolga volt, de azt megoldotta. Annak ellenére jól érezte a ritmus, hogy néha hosszú percekig nem is volt az ő térfelén a labda.

Alves: Taéán többet volt elöl, mint hátul. Ezzel hozzájárult a játék kiszélesítéséhez, és amikor kellett, azért vissza is ért.

Puyol: Nem sok esélyt adott a madridi támadóknak. Remekül vezérelte a csapatot kapitányként és azon belül a védelmet is.

Piqué: Abidallal közösen eltüntették Benzemát. Nem nagyon játszották át, igaz, a gyorsabb csatárokkal többnyire nem ő foglalkozott.

Abidal: Nem kószált fel, így nagy szerepet játszott a csatárok semlegesítésében.

Xavi: Legjobbját hozta. Tökéletesen mozgatta a csapatot, és kis szerencsével ugyan, de ő szerezte az első gólt. Többször is feltűnt középcsatárként.

Busquets: Gyakorlatilag egyedül kiiktatta az Özil, Alonso és Khedira jelentette támadópotenciált. A második félidőben már csillogni is volt ideje.

Iniesta: Szinte minden támadás keresztülfutott rajta, nagy szerepe volt a helyzetek kialakításában a remek helyezkedésével.

Pedro: Megszerezte a nagyjából mindent eldöntő második gólt, és remekül játszotta be a jobbszélt, nagyszerűen húzta szét a Real védelmét.

Messi: Nagyon be akart találni, és bár nem sikerült, két gólpassza mellett is óriási szerepe volt a győzelemben. Minden megmozdulásától rettegtek a védők, akik sokszor rajta vezették le a feszültségüket.

Villa: Iniestával óriási nyomás alatt tartották Ramost. Gyors volt, pontos, szépen fejeztett be két ziccert, amivel berobbant az El clásicók történelmébe.

Cserék:

Bojan: Rögtön beállása után betalálhatott volna, de nem volt elég "éles". Azért egy szép gólpasszra így is futotta tőle.

Jeffren: Lőtt egy gólt, amivel "kórházba küldte" a kiütött ellenfelet.

Keyta: A legfontosabb szerepe azt volt, hogy kivárja, amíg a lejövő Xavit megünnepli a közönség. Teljesítette.

Real Madrid:

Casillas: Villa gólpasszában benne volt, és a csatár később kötényt is adott neki. Volt már jobb meccse, de sokszor fájdalmasan egyedül hagyták.

Ramos: Egyszerre kellett volna elbánnia Villával és Iniestával, pedig talán az egyik is sok lett volna neki. A végén elgurult a gyógyszere, egy ötmeccses eltiltás sem lenne sok a "mutatványaiért".

Pepe: A blancók egyik leghiggadtabb játékosa volt, pedig nem jellemző rá. Emellett nem is játszott rosszul, ha egy 0-5 mondhatunk ilyet egy védőre.

Carvalho: Nem nagyon tudta felvenni Messi tempóját, inkább a keménykedéssel tűnt ki.

Marcelo: Sem védekezésben, sem támadásban nem volt jó. Többször nagyot hibázott, igaz, túl sokszor kellett középre segítenie.

Khedira: Sokat futott, de általában csak kergette a labdát.

Alonso: Lassúnak bizonyult a fiatal válogattbeli társakkal szemben. A támadásokba sem tudott besegíteni.

Özil: Játszott? Bántó szándék nélkül kell azt mondanunk, hogy teljesen eltűnt a mezőnyben.

Di Maria: Alves állandóan hátul tartotta, és amikor felment, sem volt sok jó megoldása.

Cristiano Ronaldo: Jól kezdett, de amikor hátrányba kerültek, és nem jöttek be a megoldásai, elment a kedve a játéktól. Szokás szerint...

Benzema: Ő is játszott? A Barcelona védői tökéletesen kizárták a meccsből.

Cserék:

Lassana Diarra: A labdaszerzésekben kellett volna besegítenie, de többnyire ő is csak nyomozta a játékszert.

Arbeloa: Segített megerősíteni a védelmet, bár talán nem erre volt szükség akkora hátrányban.

megosztom